FĹ‘oldal

Korunk 1932 Szeptember

Ismét az amerikai legenda


Szeremley László

 


Az utolsó három év folyamán mindannyiszor valahányszor a világgazdasági, krízis továbbmélyülésének újabb jelei voltak előreláthatók, úgynevezett „mértékadó” helyekről olyan nyilatkozatok indultak el, hogy a krízisnek vége, kezdődik a megujhodás. Mindenegyes alkalommal a nyilatkozatok Amerikára hivatkoztak. A nyilatkozatokat azután a világsajtó széles kommentálás alá vette s csakhamar megtalálta az optimisztikus természetű fordulatra az objektív magyarázatot is. Ilyesminek voltunk a tanui a legutóbb is. Ismét Amerikával kapcsolatban az egész világsajtóban olvasható volt a világgazdasági krizis végének s egy új prosperitás kezdetének a bejelentése.


Mire támaszkodtak ezek a hirek, amelyek az Egyesült Államokban a gazdasági helyzet javulását adták tudtul. Kétségtelenül igaz, hogy egyes mezőgazdasági és ipari nyersterméknek az ára Északamerikában emelkedett. Megjavultak részben az ipari és más vállalkozások részvényeinek a kurzusai is. Ez azután minden is. A legutolsó három évben úgy a részvények, mint a nyersanyagok árfolyama állandóan esett, érthető tehát ha a világsajtó az előbbi áremelkedésre az optimizmus kürtjeivel reagált. Arról azonban megfeledkezett, hogy ebben a három évben nemcsak ármorzsolódás történt, de áremelkedés is, mindig úgy, hogy az áremelkedés után még mélyebb nívóra estek vissza az árak, mint az emelkedés előtt. Ahogy tehát a részvények és nyersanyag árfolyamok régebbi ingadozásai nem vonták maguk után a konjunkturát, ugyanugy a mostaniak sem fogják. Nem szabad elfelejteni: — Északamerika közvetlen az elnökválasztás előtt áll s az uralkodó imperialista csoportok, akiknek Hoover az embere, szükségesnek látták ezt az áremelkedési manővert, hogy Hoover megválasztásához előkészitsék az atmoszférát. Azután: — lemondott az északamerikai gazdasági miniszter, (Lamont) ami olyan esemény, amilyenre az amerikai bőrze rendszerint reagál. S végül az sem véletlen, hogy a newyorki bőrze csekély élénksége már jó előre he volt jelentve az érdekelt körök részéről. Mert miért ne csináljanak ismét egy kis hausset a bőrzén, ha mindazok, akik megtakarított pénzeiket nem tudják jövedelmezően értékesíteni, még megcsapolhatók. A három utolsó év tapasztalatai ebben az irányban is bő felvilágosítással szolgálnak.


Viszont milyen ma az Egyesült Államok gazdasági helyzete valóban? Mi a jellemző rá, ha pár alárendelt jelentőségű jelenségtől eltekintünk? 1932 első felének a lefolyása az amerikai ipar számára egy eddig még soha elő nem fordult mélységi rekordot jelent. Az általános ipari termelés indexe 1932 julius elsejéig több mint ötven százalékot esett. Az acélipar már csak egy hatodát használja ki kapacitásának. Az acéltermelés az 1900. év termelési nivójára hanyatlott viszsza. Az idén legfeljebb tizmillió tonna acélt termel az Egyesült Államok az 1929. év 56 millió tonnájával szemben. Ugyanez a helyzet a nyersvastermelés terén. Ellenére a szezonszerű élénkülésnek az idei automobiltermelés már csak 25 százaléka a három évvel ezelőttinek. Az idei első félévben az építőtevékenység kétharmadrésszel kevesebb mint mult évben és julius eleje óta a hanyatlás még nőtt. Hasonlókép folytatódik a gyapotfeldolgozás terén hónapról hónapra a visszaesés. Ugyanilyenek a viszonyok a szállitás terén. A kiskereskedelemben az idei első félév folyamán az értékszerű visszaesés kerek harminc százalékos. A kivitel az idei első hat hónap alatt már csak 841 millió dollár a mult év ugyanezen időszakának 1315 millió dollárjával szemben.


Ilyen az Egyesült Államok gazdaságának reális helyzete ma. Ha tehát az Egyesült Államok gazdasági életének valóságos folyamatát nézzük, úgy a gazdasági helyzetet és perspektíváit illetőleg csak egy válasz lehetséges: a válság tovább élesedik. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére