Főoldal

Korunk 1932 Június

A pápa és a gazdasági válság


Nemes Lajos

 


Az olasz nép jelentéktelen kivétellel, mint ismeretes, katholikus. Itáliában összesen 40.000 zsidó és még kevesebb protestáns él. De az olasz nép jelentékeny része, ami talán szembetűnő más országok néptömegével szemben, atheista. Kevés államban volt és akad! ma is az antiklerikális s általában a vallásellenes mozgalmaknak annyi követője, mint Olaszországban, Általánosan ismert tény, hogy az olasz egyetemi professzorok atheisták, akik ezt nem is titkolják előadásaikban. Talán abban leli ez a tünet magyarázatát, hogy éppen a katholicizmus hazájában ismerték fel a hivők a pápizmus igazi arculatát. A háborúelőtti Olaszország vallásellenes, precizebben: vatikánellenes politikáját misem illusztrálja jobban, mint hogy a baloldali pártok győzelme után hosszu időn keresztül Kóma polgármestere a zsidóvallású Nathan volt. Utóbbi pártelőirás szerint egy alkalommal sem felejtette el kihangsúlyozni és kiemelni, hogy ime elmultak már azok az idők, amikor Rómában a pápa volt az úr. A háború utáni, a fasizmus első éveiben radikális vatikánellenes és vallásellenes politika folyt Olaszországban. A Gentile-féle tantervezet letiltotta a vallástanítást az iskolákban. A Vatikán nagyot nyelt, de tenni nem tehetett semmit. A fasizmus vezére, úgylátszott ennyire még emlékezett szocialista multjából. Utóbb azonban mivel gyöngeségében szüksége volt a katholicizmus még mindig elég jelentékeny segítségére, kibékült a Vatikánnal s mindenben ugyanazokkal a privilégiumokkal látta el a pápizmust, mint az előbbi kormányok. A Vatikán, — bár a szemlélő azt várta, hogy az Egyház nem egykönnyen felejti el a fasizmus vele szemben alkalmazott rendszabályait, — gyorsan felejtett, sőt a fasizmus segítségére sietett. Néhány nappal ezelőtt hagyta el a sajtót egy papköltő DUX című hőskölteménye, mely latin nyelven, lévén ez a szerző a világegyetem élő latin költője, Mussolinit s az, Egyház és a pápizmus közti barátságot dicsőíti. Viszont, ha a dolgok mélyére nézünk és figyelembe vesszük, hogy a fasiszta rendszer vezetőin s a papságon kivül ma a legkisebb tömegekre sem hat már az ilyesmi, ugy épp ez a nagy barátság bizonyitja mindakettő eredendő gyöngeségét. Kettő közül persze a fasizmus az elasztikusabb, a maga heroizáló propagandájával. A pápa a mult nyáron bocsájtotta ki utolsó feltűnést keltő enciklikáját. Akkoriban a pápa hivatalos lapja a „L´Osservatore Romano”, valamint a katholikus napilapok teljes egészében közölték az enciklikát, mig a fasiszta napilapok csak a Stefani-ügynökség pár soros kivonatát hozták. A napokban a pápa Caritate Compulsi címen új pápai levelet bocsájtott ki, melyben a híveket közös küzdelemre szólítja fel a bajok ellen, melyek ma az emberiséget kínozzák és fenyegetik. „A bajok — fejti ki a levél — az utolsó enciklika óta jelen tékenyen) elmélyültek. A rendszertelenség pártjai kihasználják a gazdasági válságot s a válságon keresztül próbálják bűnös céljaikat érvényesíteni, melyek gyülölettel vannak tele minden hit ellen. Ezek a pártok az, isten ellen valo küzdelmet a minden napi kenyér kérdésével próbálják azonosítani s minden eszközt megragadnak ördögi céljaik elérésére. A pápa megesketi minden nemzet hivőit, hogy tegyék félre az egoizmust és egyesült erővel vegyék fel a, küzdelmet is ten és az emberiség ellenségei ellen...” Ezek a sorok a Stefani-ügynökség hivatalosan kiadott jelentéséből, valók. Nem kétségest, hogy kiket ért a pápa „isten és az emberiség közös: ellenségei,” alatt: közelebbről Oroszországot, általában pedig a marxizmust. S tényleg ez a, két ellenfél áll is szembe egymással. Az egyik a fasizmus, mely a, katholicizmussal és tágabb értelemben véve mindegyik egyházzal karöltve mindenáron, diktaturával is, tovább akarja az emberiséget a bajok forrása rend szerének igája alatt tartani, a másik pedig a szocializmus. Nem kétséges, hogy a kettő közül melyik a világfejlődés természetes programja... (Genova)


 


Vissza az oldal tetejére