Főoldal

Korunk 1932 Június

Egy olasz munkásregény


Nemes Lajos

 


Gino Piastra, olasz iró, valamikor anarchista, majd kommunista, többször a fasizmus börtönében ült, új regényt jelentetett meg. (Gino Piastra: Il viandante senza meta. Casa Editrice: Apuania-Genova, 1932). A könyv reklámszallagján az olasz Gorkijként hirdeti Piastrát a kiadó; s feltünően hangoztatja, hogy munkásregényről van szó. Az olvasó keresi a könyvben az olasz Gorkit. A fasiszta cenzura a pár nappal ezelőtt megjelent könyvet eddig még nem kobozta el s nem is fogja. A regény tulajdonképpen az önmagát proletárirónak tartó Piastra önéletrajz féle modorban tartott elbeszélése. A regény hőse egy pubertáskorban levő. suhanc, aki olvassa Dumast, Zolát, Sorellt és Bakunint. Közben hol köztársasági, hol liberálista meggyőződésű. Majd forradalmat akar szervezni és meg akarja változtatni a világ képét. Határozottan azonban nem derül ki, hogy mit akar. A könyv hőse látja környezete nyomorát, tudja az okát is, az elmélyítésig azonban nem jut. Nem azért, mintha nem volna eléggé éleseszű, hanem mert nincs a közelében senki, aki irányítaná. Maga a szerző is bevallja, hogy hőse ideológiája bizonytalan. A regény első fele Carrarában, a hires márványbányák városában, játszik. Tizenötezernél is több ott a bányászok száma 1909-ben, amikor a könyv hőse közöttük mozog és figyel. Látja a bányászok nagy nyomoruságát, az apja is velük dolgozik, mig egy márványtömb nyomorékká teszi. Biztosítás nincs. Munkát se kap. Zálogház és éhség; — hat testvérrel. Piastra minden kínálkozó lehetőség ellenére megelégszik pár jelentéktelen leirással, impresszióval:. Holott megírhatta volna a carrarai márványbányászok szocialista regényét. Ehelyett azonban csak annyit ad, amire a minden jó és felületes polgári ujságíró képes. Addig a legkevésbé sem merészkedik, mint Upton Sinclair, vagy Ehrenburg, aki pl. az autók fényes élete mögött látja a sokkal kevésbé fényeset. Hogy a márványt elviszik Carrarából s csiszolják és fényesitik s hogy előkelői lakások és, kastélyok dísze és luxustárgya lesz, hogy a márványból mindenkinek több a haszna, mint a márványfejtegetőknek. Piastrát nem érdekli az ilyesmi. Ehelyett hősét elviszi Milánóba, a szociáldemokraták párthelyiségébe. Kétségtelenül- ezt a párthelyiséget igen polgári külsejünek találja. Sőt egy helyen egy erősebb indulatszót is használtat valakivel a szociáldemokraták ellen. Ennél azonban nem, jut Piastra tovább. A hős megy és vándorol; hol Franciaországban, hol Spanyolországban találjuk. Ha nincs pénze, mindig segít magán. Ma rég rongyos, másnap százasok vannak a zsebében. Nem lopja, de nem is dolgozik érte.


Képtárakba megy, a belvárosokban csatangol. A város igazi és teljes képét seholsem adja, nem is látja.


A hős, a lumpenproletár őstipusa. Meggyőződésnélküli, aki ha kell a barrikádon van és ha kell valamelyik előkelő viareggiói kávéházban flörtöl a milánói nagyiparos könnyűvérű feleségível. Érthető hogy ezt a könyvet forgalomba, lehetett hozni a fasiszta Olaszországban. Hősének ideológiai zavarossága és szociál0asizmusa közös a mai olasz, rendszerrel és annak veri a dobot. (Genova)


 


Vissza az oldal tetejére