Főoldal

Korunk 1932 Június

Író és irodalom a döntés előtt


Szentgyörgyi Anna

 


Az író is és az irodalom is a polgárság történetén keresztül abból élt, hogy magáévá tette a polgárság osztály-érdekeit s ezért cserébe irhatott az ujságokba s könyvei megjelenhettek a könyvkiadóknál. Persze nem irhatott meg mindent s nem is adtak ki mindent a könyvkiadók. Amit az író gondolt és látott, annak csak egy jelentéktelen részét mondhatta el a lapokban és irhatta meg a könyveiben s amit még elmondhatott azt is nagyon óvatosan. De valamit még mindig mondott. A látszata megvolt, hogy van író és van irodalom. Most már ennek a látszatnak is vége. A kapitalizmus általános krizise a polgári sajtó és a könyvkiadó vállalkozások krízise is. A könyvkiadók és az ujságok mindenütt leépítik azt ai nivót és minőséget, amit az író és az irodalom adott meg nekik. A válság leránt minden leplet és kendőt s most már maga az író is látja, hogy a polgárság világában ebben a vonatkozásban is az üzlet a mindén, az irányt a profitérdek szabja s az az irodalom, ami nem szolgálja a boulevard szenzációt és a magazin-érdekességet, elmaradhat, fölösleges; sőt nem kell. A polgári sajtó és a polgári kiadók vezető helyein — végre napnál világosabb ez! — a „szellem” ellenségei ülnek, — a az író már azt a töredékét sem mondhatja el a látottaknak és gondoltaknak, amennyire a megegyezés szólt a polgárság ellentételt jobban kendőző napokban. Az író és az irodalom, a tiszta semmi előtt áll. Irásait és könyveit nem, tudja elhelyezni. Más kérdés, hogy ezeknek ate irásoknak 98 százaléka megérdemli-e a napvilágot, a helyzet azonban az, hogy a kiadó, ha nem söpörte el még a válság, az „irodálom”-nak már nem ad szállást. S ha eddig a polgári világ és az író fegyverszünetben álltak egymással és ebből az írónak és az irodalomnak, úgy ahogy meg volt a haszna, úgy az író és az irodalom ma már semmiféle előnyre sem számithat. Az életlehetősége meghalt... A mecenások is meghaltak... Lassan minden meghal a polgárság világában. Azok az igények, melyek valamennyire igazolták a polgárság szellemi képződményeit, egyre sorvadnak. A könyv, amely még a polgárság értelmében való „irodalom” pretenziójával léphet fel, egyre kevesebb. A színházak száma isi csökken... Az író és az irodalom számára egész új a szituáció. Döntés előtt áll. Az előtt a döntés előtt, hogy megmarad-e „irodalom”-nak s akkor szükségszerüen meghal vagy vállalja a magazinnal a halál egy másik nemét vagy leszámol az, egész polgári világ mai „irodalmi lehetőségeivel, — azaz megtalálja-e a helyét és az útját a mindent és mindenkit szinvallásra késztető válságban, vagy — megérdemelten — eltűnik a romok alatt. (Kolozsvár)


 


Vissza az oldal tetejére