Főoldal

Korunk 1932 Június

A francia legenda

Van egy nagyon elterjedt legenda arról, hogy Franciaország gazdaságának felépítése különösen arányos, Franciaország kevésbé van függő helyzetben, mint a világpiac többi országai s hogy Franciaország gazdasága erős agrárjellege következtében autártikusabb s ennek következtében a válsággal szemben ellenállóbb. Ezt a legendát Franciaország kivételes helyzetéről nemcsak a francia polgárság, hanem a francia szociáldemokrácia s legujabb brosurájában Trockij is támogatja.


Az a megállapítás, hogy Franciaország kevésbé van bevonva a világgazdaságba, mint a többi nagyhatalmak, egyáltalában nem felel meg a valóságnak. A Die wirtschafftlichen Kräfte der Welt cimű könyv (kiadta a Dresdner Bank, Berlin) szerint a világ külkereskedelme a belföldi produkció százalékában a következőkép alakul:


Kivitel Bevitel


 




























Egyesült Államok


7


6


Japán


21


22


Olaszország


21


23


Németország


23


25


Franciaország


24


24


Anglia


25


32


 


A számok mutatják, hogy a nagyhatalmak közül csak Anglia van erősebben bevonva a világgazdaságba, mint Franciaország s hogy Franciaországnak a világgazdasággal való kötöttsége Németországéval teljesen egyenlő, Olaszországét, Japánét s az Egyesült Államokét viszont felülmulja. Franciaország kivételes helyzetéről s az autárkia valamely magasabb fokáról ennek következtében szó sem lehet. Ha Franciaország egyes iparágait vesszük, úgy kiderül például, hogy 1928-ban a 600 milliómárka termelési értékű gépiparból 249 millió márka értékűt exportáltak. Az automobilipar ugyancsak 1928-ban termelése 21 százalékát exportálta, többet tehát, mint bármelyik állam Olaszország kivételével.


A francia iparnak a világpiacra való erős ráutaltságát a világ összárukivitelének alábbi százalékszámai fejezik ki:


 





























 


1913


1925


1928


Franciaország


11


12.2


10


Németország


21.3


13.9


16.4


Anglia


28


25.7


22.3


Egyesült Állam”


11


15.7


18


 


Ha tekintetbe vesszük a lakosság számát s az ipar fejlettségének fokát, akkor világos, hogy Franciaország ipara nagyobb mértékben függ a világpiactól, mint az Egyesült Államok, vagy Németország ipara.


A legendának másik része az a megállapítás, hogy Franciaország különösen erős agrárbázissal rendelkezik. A következő, a mezőgazdálkodással foglalkozók százalékszámát feltüntető táblázat igazolja, hogy ez sem igaz.


 




























Franciaország


(1926)


38.3


Németország


(1925)


30.5


Ausztria


(1923)


39.9


Csehszlovákia


(1921)


40.3


Olaszország


(1921)


55.7


Egyesült Államok


(1920)


26.3


 


Ha az abszolut mertékben iparosodott Angliától eltekintünk, ugy Franciaország Németország és a többi kontinentális államok között középhelyet foglal el. Franciaország kivételes helyzetéről tehát ezen az alapon se lehet beszélni.


Kétségtelen, hogy nemcsak állandó csökkenés állapitható meg a francia mezőigazdaság relativ jelentőségét illetőleg az ipar gyors fejlődésével szemben, hanem a mezőgazdasági termelés abszolut visszaesése is. Az ezer hektárokban megművelt területek megoszlása az Annuaire International Statistique Agricole (1930—31) adataiból* megállapítható a megművelt területek általános visszaesése s a körülbelül ennek a visszaesésnek megfelelő terméscsökkenés.


Franciaország késő belépése a válságba ennek következtében nem a francia gazdasági élet — nem létező — kivételes állásának következménye a nagyhatalmak között. Minden válságban vannak egyenetlenségek a válság fejlődésében, amiket a konkrét történeti előfeltételekből kell magyarázni. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a termelési eszközök területén, való külön konjunktura, amit a világháborúban elpusztított területeknek a német reparáció révén való ujjáépitése idézett föl és az a körülmény, hogy a frank stabilizálása később következett be, mint a többi valutáké, az oka annak amiért a válság később ragadta meg Franciaországot, mint a többi európai államot. Ez azonban nem jelenti, hogy Franciaországban a kapitalizmust egyetemes krízisére jellemző fix tőkebőség ne volna meg. Franciaország hiányos statisztikái mellett ezt konkréten nehezebb igazolni, mint más országokban, ahol szabályszerűen publikálják a termelési kapacitás kihasználásának az, adatait. A fix tőkebőséget egy példán, Franciaország gyapjuiparán azonban mégis illusztrálhatjuk.


 






















 


Orsók Szövőszékek


 


(ezrekben)


1913


7.400


106


1930 .


10.250


192.6


Növedék .


38.5 %


85%


 


A textilgyártás indexe legmagasabb pontján, 1930 májusában csak 86, ha százzal az 1913-as termelést vesszük. Ezek a számok mutatják, hogy Franciaország gyapjuipara a konjunktura tetőpontján kapacitásának csak ötven százalékát használta ki.


Tényleg kivételes helyzetben van Franciaország a többi államokkal szemben jelenleg valuta tekintetében. Az. arany hallatlan felhalmozása és az óriási menynyiségű külföldi devizakészlet kivételes helyzetet biztosit a francia valutának a többi államok valutájával szemben, — még azokéval is, ahol valutaértéktelenedés nem történt.


 







































 


 


1253


804


3978


1646


1686


1927—30


762


737


3468


1448


1582


1931


717


793


3496




Esés 1927—30-cal szemben


491


67


510


198


104


zázalékban


38


8


13


12


6


 


Ez az előnyös helyzet lehetővé teszi a francia pénztőke számára, hogy politikai nyomást gyakoroljon Ausztriára, Németországra, Angliára, sőt magára az, Egyesült Államokra is a francia hatalmi politika érdekében általában s a reparáció kérdésében különösen. Közben Franciaországnak ez a helyzete a külkereskedelem terén nagy hátrányokkal kapcsolatos. Minél inkább terjed a különböző államok valutáinak értéktelenedése, annál nehezebb lesz Franciaországnak exportját s a külföldi áruk importját a kívánt keretek közt tartani. (V. J.)


 


Vissza az oldal tetejére