Főoldal

Korunk 1932 Június

Magyar ankét a születés szabályozásról


Dózsa Ilona

 


A magyarországi szoc. dem. orvosok és. jogászok januárban ankétot rendeztek a születésszabályozás kérdéséről. Az orvosokon, jogászokon, irókon és hirlapirókon kívül egész sereg mindkét nembeli amatőr szocialista szólt hozzá a kérdéshez. A hozzászólások tarka gyüjteménye* egy kötetbe gyüjtve nehéz helyzetbe hozza az olvasót. Magáról a problémáról egyszerre annyifélét hall, a kérdés felvetésével s a szükséges megoldás indokolásával az ellentétes szempontok és magyarázatok olyan zürzavara áll elő, hogy abból bizony nagyon nehéz helyes állásfoglalást leszűrni úgy a születésszabályozás mellett, mint ellen. Az ankét jóhiszemű elgondolása szerint a felszólalások sokféleségéből szükségszerűen a kérdéshez tartozó összes, szempontoknak átfogó keresztmetszete kell, hogy kialakuljon. Ez azonban nem sikerülhet, mert akármilyen számosak a résztvevők, végül is egymás között maradtak. Valamannyien egy osztálynak, a polgárságnak tagjai. Ellentmondásaik, zavaruk onnan származik, hogy ezen az egységen belül nem egységesek. Az. osztály, maga a polgárság ellentétekkel telitett, érzi a szétesését s a kapitalizmus bizonytalan sorsa miatt ingadozó. Bizonyos, hogy a résztvevők mindenike jót akar s hite szerint a tömegek javát szolgálja. (Persze mindenük a maga módján!)


Latkóczy Imre lordokkal, grófokkal, szentekkel és püspökökkel igazolja, (máskép nem merné határozottan állítani?) hogy a születésszabályozást követelni szükséges és erkölcsös dolog. — Décsi idegorvos azt mondja, hogy ez a probléma nincs is, csak nevet akarnak adni valami nem létező gyereknek. A születésszabályozást a fehér ember rég gyakorolja, mert már nem szaporodik olyan naivan, mint a háztetőn szerelmeskedő cica. Azért „beszélgethetünk róla” mondja, habár az egész kérdés, mint minden kérdés az érdeklődő (műveltpolgárok) szük körére tartozik. A tömeg, hát igen... esetleg a tömeg tudatába is bele lehetne vinni, a nagyipari propaganda hatalmának segítségével a születésszabállyozási eszközök iránti hajlandóságot, dehát... éppen a minden emberi propagandának természetes határa mutatja, hogy egyes társadalmis jelenségeket minden emberi és társadalmi erőknél nagyobb erők mozgatnak. Vagyis komoly természettudóshoz méltóan csak diszkrét célzást tesz a legfőbb Születésszabályozóra, aki a mezők liliomát s a proletárgyerekeket egyformán gondjába veszi. A legjobb — ha továbbra is rábizzuk. Különben is maradhat Décsi szerint minden a régiben, mert „ma az egész civilizált világon ugyis csak az hordja ki a terhességet, aki tökéletes szabadságban is kihordaná.” A törvénytelen és kitett gyermekek százezreit csak a, tömegek civilizálatlansága produkálja. Viszont a civilizálatlanság okát nem kutatja Décsi, biztos az: is a „nagyobb erők” játékából származik. — Ignotus azt kérdezi, hogy a nők miért nem tartanak össze? Hogy van az, hogy királynőtől munkásasszonyig mind össze nem fognak egyetlen, de egetverő felhördüléssel a férfiak irgalmatlanságának, konokságának e dologban való megtörésére. Ignotus komolyan eltudja képzelni, hogy a nők osztályhelyzetükre való tekintet nélkül, egyszerűen nemi szerveik azonossága miatt egy sorsközösségbe tartozhatnak? — Ezek mellett az ijesztő gondolatok mellett a felszólalók abban mégis megegyeznek, hogy a születésszabályozás szükséges, helyes s erkölcsös. Kinek? Mért? Hogyan? E kérdések körül azután megint sok a homály és a zavar. Egyesek szerint ma már nemcsak a tömegek érdeke a túlnépesedés szabályozása, hanem a kapitalistáké is. Hisz a krízisbe jutott termelés által kiszorított tömegeket nem lehet jégbefagyasztva tartalékolni és csak az újabb konjunktura idején elővenni. Most az, a társadalmi erkölcs követelése, hogy a proletár szaporodjék óvatosabban. — Viszont egy másik felszólaló szerint a kapitalizmus strukturális krízisének megoldása nem várható az abortuszok szabaddá tételétől. Persze vall amennyien a meglévő alapépítmény megtartása mellett keresnek a kérdésre megoldást. Az ingyenes orvosi tanácsadók s a fogamzást megakadályozó preventiv eszközök propagálását és ingyenes klinikai terjesztését szülni nem akarók részére, ingyenes segítséget, összefoglalva: az ember társadalmi biztositását követeli minden téren, — a vagyonos osztály számlájára. — Más felszólalók az államtól: várják a társadalmi bajok gyökeres megoldását. Köztük megható Karinthy Frigyes, aki felhívja az államot és alkotmányt, hogy eszméljen eredetére, a társadalmi szerződésre. — Az ankétot bevezető előszó viszont azt mondja, hogy amíg az állam a munkabéreket nem hozza arányba a munkások gyermekeinek mával, —addig nincs joga a társadalom érdekében szaporodást követelni. Vagyis ha arányban hozná, akkor megteheti? Igy az egész kérdés az eugenetikai szempontokat kizárva, kizárólag egy bérrevizióra redukálódik!?


Az elhangzottak egységes megfogalmazása ez lehetne: föltétlen szükség van a születésszabályozására, nemcsak a meglévő, hanem mindenfajta társadalomban. Miért? Mert az ember nemi lehet a természet céltalan termékenységének tehetetlen eszköze. A mai társadalomban a születésszabályozás az uralkodó osztályok monopóliuma: pénz és összeköttetések kellenek úgy a fogamzást gátló szerek megszerzéséhez, mint a higiénikusan végrehajtott abortuszhoz. Azonkívül még előítéletektől, vallásos: félelemtől felszabadult erkölcsi bátorság is. Ezt sem, tudják megszerezni a tömegek, mert a tanulás és felvilágosodás szintén a jólét monopóliuma. Tehát a szegénységben élő, tömeglakásokba zsufolt, roszszul táplált, tudatlan proletárosztálynak van szüksége a kérdés megoldására. A proletárosztály érdekében kell eltörölni a magzatelhajtást tiltó törvényeket. Ingyenes tanácsadók utján terjeszteni a fogamzást gátló szereket. Lehetővé kell tenni minden nő számára, hogy gazdaságii vagy egészségi okból nem kivánt terhességtől orvosi, klinikai úton szabadulhasson.


Hogyan tehet mindezt megvalósitani? — Elméletileg igazuk van az ankét résztvevőinek. Csakis az állami apparátus utján. Viszont hogyan juthat a mai társadalmak állami apprátusában az elnyomott tömegek érdeke gyakorlati kifejezésre? Ezekre a kérdésekre az ankét adós maradt a válasszal. (Szatmár)


* Születéssszabályozás. Szerkesztette dr. Totós Béla. Világosság Rt. Budapest, 1932.


 


Vissza az oldal tetejére