Főoldal

Korunk 1932 Június

Mégegyszer Kreuger

 


Valahányszor ujabban valamelyik nagy financkapitalista tröszt összeomlott, a tőke sajtója megírta, hogy csak kivételes jelenségről van szó, amihez a kapitalizmusnak mint termelési rendszernek semmi köze. Ezt írták az olasz Gualino összeomlásakor, akit Mussolini száműzetett. Ez volt a magyarázat a francia Oustric eset alkalmával, amely szintén börtönnel végződött. Igy történt Angliában a Hatry és a Lord Kylsant, Németországban pedig a Lahusen és Katzenellenbogen ügyek esetében. A sajtó mindegyik alkalommal többé-kevésbé felháborodott, elővette a morális pápaszemet, holott mindezek az esetek csak azt tartalmazták, amit a kapitalizmus szabályszerűen tartalmaz. A Kreuger-ügy, viszont nagyon kellemetlen következetességgel rántja le a leplet a magyarázatok hamisságáról. Amikor Kreuger öngyilkos lett, a polgári lapok nem győzték a dicsérettel. Az egyik Hugenberg lap „a tipikus germán”-nak titulálta, egy másik XII. Károly svéd királlyal hasonlította össze, mig azután egy szép napon ugyanezek a lapok, mint csalót és szélhámost kellett hogy aposztrofálják a pár nap előtt még égig emeltet. Ugyanakkor azonban megállapították azt is, hogy a Kreuger eset is csak kivételes jelenség, amihez az „erkölcsös” kapitalizmusnak semmi köze. Pontosan az ellenkezője derül ki ennek az újból és újból visszatérő hamis beállitásnak a Die Bank cimű folyóirat kiadójának Alfred Lansburgh német pénzügyi szakértő következő szavaiból: (Die Bank. Heft 15, 13. April) „Még a szándékosan elkövetett hibás könyvelések is, mintahogy Price és Waterhouse megállapitották, ilyen esetben bizonyos fokig érthetők, mivel az az ember, aki milliárdosnak hiszi magát, könnyen jogosnak érzi magát arra, hogy a koncernébe tartozó vállalatok adósságát a maga garanciájával fedezze le s mint ilyen személyi adósságot a társaság mérlegéből eliminálja. Ha sikerül a dolog, ugy ez csak egy kis inkorrektség s elkövetésének a bátorsága annak a zseniális világhódító tulajdonságnak az igazolása, amely tulteszi magát a formalitásokon. Bűnné csak akkor lesz, ha ily módon a szándékolt szanálási akció nem sikerül.” Alfred Lansburgh ezekkel a kapitalizmus üzleti morálját ábrázolja, nagyon helyesen. A pénz királyait olyan cselekvésiek emelik a halandók fölé, amely cselekvések a „közönséges életben” beleütköznek a morálba. Ez azonban csak akkor derül ki róluk, ami kor összeomlottak. Kreuger esete tipikus a kapitalizmusra. (Berlin) A. M.


 


Vissza az oldal tetejére