Főoldal

Korunk 1932 Június

A Scottsboroughi négerek


Szeremley László

 


Junius 24-én hét néger ifjumunkást készülnek az amerikai Scottsboroughban kivégezni. Az alabamai bíróság, ahová a fiatal négerek ügye jogilag tartozik, már három izben volt kénytelen engedni a lelkiismerettel biró világ tiltakozásának a halálos ítéletek ellen, a tiltakozásoknak azonban csak annyi eredményük volt, hogy az eredetileg kilenc halálraítélt számát kettővel csökkentették. Mi volt ezeknek a néger ifjúmunkásoknak a bűne? Mindenekelőtt tagjai voltak az osztálytudatos munkásmozgalomnak. Persze ez még Amerikában sem elégséges ahhoz, hogy valakit kivégezzenek. Ezek a néger ifjúmunkások azonban egy alkalommal megkockáztatták az ingyenutazást egy tehervagonban, amelyben velük együtt utazott két fehér prostituált is. Az egyik állomáson felfedezték, — persze fehérek — a vasuti kihágást, s hogy a krimen nagyobb legyen, rávették a két prostituáltat, hogy erőszaktevés cimén a kilenc néger ellen valljanak. Ugy is történt. A kilenc néger ifjumunkást ezen az alapon, minden hosszadalmas bizonyitgatás nélkül, elitélték halálra. Milyen motívumok dolgozhatnak ebben az esetben, hogy ilyesmi megtörténhet? Richard Huelsenbeck magyarázza meg a következőkben: „A kilenc néger esetében a Lynch-biráskodás jutott más formában kifejezésre. Azok a fehérek, akiknek a feljelentése az ügyet lehetővé tette, tiz évvel ezelőtt még egész biztosan Lynch apó szellemében személyesen jártak volna el. Nem szaladtak volna az állomásfőnökhöz, hogy panaszukat előadják, hanem összeverbuváltak volna valami nagyobb tömeget, a. lányok ájulást színleltek volna és azt, amit az alabamai magas törvényszék most oly fáradtságosan volt kénytelen a hamis tanuvallomásokból összeállítani, félóra alatt elintézték volna úgy elméletileg, mint gyakorlatilag. A fehérek azonban nem, ezt tették. A különböző hölgyligák akciói következtében Amerika moralizálódásának folyamata győzelmesen előrehaladt. Azokat az amerikai ösztönöket, amik pár évvel ezelőtt még a pionir és gyarmatosító korszak kifejezései voltak, a tudat alá sülyesztette. De ahogy a prohibició törvénye nem szüntette meg az iszákosságot, ugyanugy a Lynchelések elleni liga sem szüntette meg a néger ölés feletti gyönyört, hanem más formában valósítja meg. A néger ölés legalizálódott. A fehér és színes lakosság közötti ellentét, ami a prosperity összeomlása következtében a legutóbbi időben igen kiélesedett, szükségessé tette a Lynch-törvénykezés legalizálását. Az amerikai puritán arisztokrácia a négerekben, az olaszokban, a katholikusokban és a Balkán, népekben (a százszázalékos amerikai szemében mindezek a népek színeseknek számítanak) azoknak az embereknek a tömege ellen, harcol, akik az Amerikát béklyozó magas kapitalizmus szigoru formáival szemben, ellenszenvvel viseltetnek. Harc ez azok ellen, akik igénytelenek és nem vásárolnak”. s akik nyomorukban a munkabérek leépítése ellen tiltakoznak s főként harc azok ellen, akik hogy ha egyszer kiépül az amerikai fehér munkásokkal való egységfrontja, a legnagyobb veszedelmet jelentik az amerikai kapitalizmusra. „Ha mindazokat a négereket, zsidókat, katholikusokat és mindazokat, akik a Balkán államokból bevándorolnak, nem lehet halálra itélni, úgy ebből a gyülölt emberfajtából pár példány mindig jó annak az ébrentartásához, hogy mindezek a népek természettől fogva gyilkosok, erőszaktevők és gazemberek s ezek következtéiben testi és szimbolikus kivégzésük jogosult. Ebben a vonatkozásban kétségtelen a szoros kapcsolat a Sacco és Vanzetti eset és a kilenc néger ifjúmunkás esete között. Fuller kormányzó annak idején nem azért tagadta meg a kegyelmet mert különös sulyt helyezett vol na a tanuvallomások értékére, hanem, mert az amerikai puritán magas kapitalista uralkodóosztály exponenseként itélt. Ez az uralkodóosztály mindig tiltakozott a Lynch-biráskodások ellen, mert mindig legalizálni óhajtotta azokat.” A scottboroughi kilenc néger ifjúmunkás ügyét ezért kell, hogy az a világ, amelynek még lelkiismerete van a maga ügyévé tegye. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére