FŇĎoldal

Korunk 1932 Március


Leszerelési konferencia

 


Stilusos keretről a WELTBÜHNE gondoskodik: „Az utolsó időben a nemzetközi árútőzsdéken acél-, fém- és robbanóanyagokban nagy kereslet volt. A hullám New-Yorkból csapott át az európai bőrzékre. Körülbelül január 28-a óta, tehát amióta az első japán bomba lecsapott Shanghaira, kezdődött ez az élénkség a fegyverkezési bőrzéken. A bőrzék tehát ez alkalommal azonnal reagáltak. Uj háborúskonjunkturát szimatolnak, amikor is olyan mindegy, hogy ki ki ellen hadakozik, a fontos, hogy minél több ipari terméket lövöldözzenek el, hogy végre a fegyverkezési ipar is megtalálja már a maga fogyasztópiacát.” Genfben közben leszerelésről beszélnek, de még Fr. W. Foerster pacifista krisztianizmusa sem tűri ezt a komédiát. Igy ír a ZEIT-ban: „Az általános lefegyverzés hite” vagy jobban mondva egy nemzetközi szervezetbe vetett hit új európai lélek nélkül: nem más, mint a legveszedelmesebb nemzetközi öncsalás, nem más, mint az absztrakt modern intellektualizmus legéletképtelenebb koraszülötte, mert a legnagyobb illúziót kézzelfogható valóságnak tünteti fel.” A TAGEBUCH a diplomata szemfényvesztést leleplezi: „A genfi konferencián az alakoskodás olyan fokot ért el, amilyenre kevés példa van a világtörténelemben. Mindegyik nemzet képviselője úgy akar a világ színe elé lépni, mintha ő lenne a béke legbiztosabb támasza és a leszerelés legfanatikusabb követelője. A nemzetek képviselői olyan ravasz módon állítják be a dolgot, hogy a sikertelenségért az ellenfelet okolhatják, ezért mindegyik kormány olyan javaslatokkal jön, amiket a másik csoport nem fogadhat el, így aztán a konferencia a hamisitások, hazugságok, álarcok és csapdaállitások valóságos kannibáltáncterme lesz.” Ugyanott Ludwig Bauer a „Morgen wieder Krieg” szerzője leszögezi: hiába minden tényleges leszerelés, a mai civilizáció technikai csucsfokán „minden fegyverré változik. A légi forgalmat és a kémiai ipart nem lehet korlátozni és épp ezek jelentik a legerősebb és legmodernebb hadviselést. Minden, aminek különben békeszinezete van — egy pillanat alatt átváltoztatható — fegyverré.” A MOSKAUER RUNDSCHAU kategórikusan jelenti ki: „A háborúk a kapitalizmus következményei. Amig a kapitalizmus létezik, háborúk is lesznek. Dajkamese azt hinni, hogy a fegyverek maguktól is elsülnek. A holt anyag önmagában békés természetű. Ezt a holt anyagot emberek változtatják át tüzet okádó szörnyeteggé. És ezek az emberek: a kapitalisták. A kapitalista hatalmak képviselői egy hadi tábort alkotnak Genfben. Ez a genfi konferencia paradoxonja. Lenin szerette a clausewitzi formulát a. háború a politika folytatása más eszközökkel idézni. A kapitalista világ ezt a formulát odáig fejlesztette, hogy még egy világleszerelési konferencia is a háborus politika folytatása és előkészítője lesz. Nem véletlen tehát, hogy ezt a konferenciát Távol-Kelet ágyúi köszöntik üdvlövésekkel.”


 


Vissza az oldal tetejére