FŇĎoldal

Korunk 1932 Március

Az irodalom Koreában


Seu Ring-hai

 


A 250.000 km.2 kiterjedésű, kedvező földrajzi alakulatú és klímájú Korea elsősorban földmivelő ország. 25 milliónyi lakossága egy igen zengzetes nyelvet beszél, melynek semmi hasonlatossága a kínai vagy japán nyelvekkel.


A kinai befolyás Korea politikai és szociális fejlődésében hatalmas szerepet játszik. S hatalmas volt az a hatás is, amit, a kinai írás bevezetése Korea kulturális fejlődésére tett.


A Kr. utáni 15. század elejéig Koreának nem volt nemzeti irodalma, a kinai irodalom volt az egyedüli az országban. Ez az irodalom azonban 20 évszázados virágzása után, a Kr. utáni 15. század elején lassu, de biztos agoniába kezdett. Ennek két oka is volt:


Először: a kinai irodalom nem tudott gyökeret verni csak a kiváltságos és polgári osztályban. A nép lelkébe, mely az ország igazi lelke volt, sohsem tudott behatolni. A kínai irodalom túl nehéz is volt ahhoz, hogysem népszerűvé lehetett volna; hisz legalább 10 évre van szükség, amig valahogy is az írás-olvasás elsajátithaltó. Hogy szentelhetitek volna hát a proletár-osztály gyermekei ennyi időt reá!


Azután, volt Koreának a 15. század elején egy igen jó és népszerű királya: Sai-Jong.


Sai-Jong a koreai utolsó dinasztiának, a Li-dinasztiának volt a negyedik tagja. Ő maga kiváló zenész- s tudósa a kinai irodalomnak. Trónra lépése óta szomorúan hangoztatta, környezetének:


„Megengedhetetlen és nagyon megalázó, hogy egy olyan szép és önálló nyelvnek, mint a miénk ne legyen saját abécéje és kénytelen legyen idegent használni. Különben a kinai betük nehezek is ahhoz, hogy népszerűvé válhassanak. Népem jó része nem, is érti meg a kormány által kiadott utasításokat és határozatokat... Innen van népem borongós, sötét élete. Föltétlen szükségünk van népszerű nemzeti abécére.”


És Sai-Jong nekilátott e nemzeti abécé megteremtéséhez, nem hallgatva a még mindig kinai-imádó koreaiak ellenvetésére, akik be akarták neki bizonyítani, hogy terve nem egyéb utópiánál.


3 évi buzgó tanulmányozás után oly bámulatos, fonetikus ábécét sikerült összeállítania, amely némely ma élő nyugati nyelvész szerint a világ egyik leggazdagabb ábécéje volna.


Ez az új ábécé 28 jelből állt, 11 magán- és 17 mássalhangzóból. De Sai-Jong mégsem adta mindjárt át a népnek, hanem összegyüjtötte palotájába országa legnagyobb tudósait, hogy az eddigi eredményt vita, tárgyává téve, még inkább tökéletesítse. Ez ujabb három évig tartott. Végül 1446 Kr.u. Sai-Jong hivatalosan közzéteszi az új nemzeti ábécét. Egyik szerencsés tulajdonsága ennek az új ábécének, hogy rendkívül könnyü módon sajátítható el. Egy óra elegendő a megtanulására! Ez volt éppen az egyik oka a kinai irodalmárok megvetésének. Mindazonáltal a nemzeti ábécé népszerűsödése rendkívüli gyorsasággal terjedt a nép körében. Ez időtől fogva már két irodalom van Koreában: a kínai, az arisztokrácia és a. polgári osztály irodalma, mig a másik, a koreai nép és proletáriátusé.


Nemsokára ezután megjelennek koreai fordításban az. eddig kinai nyelven írt regények és mondák, amelyek erősen elősegítik a nemzeti írás gyors népszerüsödését. Alig félszázaddal a nemzeti írás megteremtése után már több kiváló érdekességű regényt látunk megjelenni koreai nyelven, így pl. a „Tavasz illata” s a „Sim Tsun” ciműeket és még másokat. Ezek voltak az első maradandó alkotásai az igazi koreai irodalomnak.


De Sai-Jong király halála után, utódai hamar elfeledték elődjük törekvéseit. A kinai irodalom továbbra is megmaradt hivatalos irodalomnak, míg a koreai irodalom, az, arisztokrácia és a polgárság által megvetve, csupán a nép körében terjedt, ahol nélkülözhetetlenné válván a mindennapi életben, mind virágzóbbá lesz és mélyebb gyökeret ver. A nép szórakoztatói, hogy az „író” szót ne használjuk, kis elbeszéléseket komponáltak, amivel a parasztokat mulattatták a hosszú téli estéken.


A koreai irodalom, miután a nép lelkében gyökerezett, lassan, de feltartózhatatlanul elterjedt az egész országban. 4 évszázad telt el a koreai irodalom megszületése óta s egy küzködéssel teli gyermekkor után, amelyet a nép körében a parasztok, egyszerű mesterkéletlen emberek között töltött el s amire büszke is, — most már erős, aktiv, tapasztalatokban gazdag emberré lett, aki már tud a jogával élni és tud a nép akaratának az egész ország előtt respektust teremteni.


A múlt század politikai eseményei végül teljesen felébresztették a koreaiak nemzeti öntudatát. A minden idegen elem ellen irányuló félelmetes reakció önkénytelenül is egy nemzeti irodalmi mozgalmat váltott ki.


Az új és modern intellektuelek, egy nagy koreai tudós, Jon Shi-Kiun vezetése mellett, koreai iskolát létesítenek és élére állanak a mozgalomnak. Rövidesen megjelenik az első tanulmány a koreai nyelvről „A nyelv hangzói” cimen, amely egy koreai nyelvtan, megszületésének a kezdetét jelenti. A koreai nyelvtudósok egyik legelső fontosabb ténykedése volt az ábécé, néhány fölösleges jelének az eltörlése, amely így ezentúl 10 magán és 14 mássalhangzóból állt. A koreai ábécé tehát az eddigi 28 betű helyett csak 24 betűt ismer. Ara ujságok és folyóiratok, a koreai irodalom mellett csináltak propagandát. A kinai irodalom hivei megfélemlítve és letiporva az új mozgalom által eltüntek.


Husz év óta egy új és bátor irógeneráció nőtt fel. Könyveket, különösen regényeket adnak ki, akik közül legkiválóbbak Chai-Vam-Sun, filozófus-történetíró, Lee Kwang-Su, regényíró, nagyszerű megfigyelő és lélekbuvár.


Tiszta és erőteljes stílusu, világos és bátorhangú könyveikben, amelyeket e husz év alatt írtak az igazság és emberiesség mellett emelik fel szavukat és honfitársaikat lázadásra buzdítják elnyomóikkal szemben. A szentimentálisabbak hazafias költeményeket is írnak, amelynek irodalmi értékét egyhangulag elismerik.


De ott van Japán, Korea vad elnyomója! Kitünően érti hogyan kell elnyomni minden koreai mozgalmat, vagy még pontosabban: hogyan kell megfojtani Koreát. A koreai intellektuelek hihetetlen elnyomásnak vannak kitéve. Minden írásuk a legcinikusabb japán cenzurának van alávetve! Mégis minden lehető alkalmat felhasználnak, hogy a nemzeti felszabadítás eszméjét és kivitelét proklamálhassák. A forradalmi írók egy csoportja merészségében még a japán fegyverektől sem riad vissza. Végül is meg kell jegyeznünk, hogy a mai egész koreai irodalom, kivétel nélkül, a japán imperializmus elleni gyülölettel van telítve és mindannyiuk a szociális forradalomra buzdítja táborát.


A koreai irodalmi mozgalom, egy csomó más nemzeti mozgalom között — ma a. legnagyobb harc közepette megkettőzött aktivitással dolgozik a nép- és proletárirodalmon, amely ma Korea irodalma.


A háromévezredes koreai irodalom ezekszerint két tisztán megkülönböztethető periódusra oszlik: a kinai irodalomra, amelynek szűk kerete az arisztokrácia és burzsoázia között mozgott s amely ma már halott — s a koreai irodalomra, amely a nép körében nőtt nagyra és érlelődött meg és amely végül az egyedüli nemzeti irodalommá lett. (Paris)


* A Korunk-nak küldött francia kéziratból.


 


Vissza az oldal tetejére