FŇĎoldal

Korunk 1932 Március

Háboru?


Szeremley László

 


A japán-kinai konfliktus kapcsán hol sejtetve, hol nyiltan, de egyre félreérthetetlenebbül jelentkezik a világsajtóban egy új világháború lehetőségének a gondolata. A hatás, amit a világgazdasági válság az imperialista hatalmakra gyakorolt a világsajtó utalásai szerint csak egy háborúban vezethető le. S tényleg: a gazdaságilag tönkretett és szellemileg félrevezetett tömegek maguk is hajlamosak a gondolatra, hogy „a háború munkát ad.” Ez a hangulat kölönösen az Egyesült Államokban tapasztalható, ahol az átmenet a prosperity és a munkanélküliség között a legélesebb tünetekkel járt. Az imperializmus kalandorai ismerik ezt a hangulatot s a forradalomtól való félelmükben azon gondolkoznak, vajjon egy általuk provokált háború nem volna-e menekvés a krízisből. Ez a gondolat bármilyen lehetetlennek tűnik, nagyon csábitó s hozzá még lelkiismeretfurdalást sem okozhat. Mert ki ellen indulhat meg a háború? Az oroszok ellen! Miért? Meg kell menteni a civilizációt mondják s azonkívül munkát adni az üzemeknek, amelyek a hadseregeket ellátják. Az a gondolat, hogy egy új háború megszüntetné a krizist, már becsuszott nem egy napilapba a mandzsuriai konfliktussal kapcsolatban. Egy norvégiai lap például kiszámitotta a heringek és konzervek számát, amely eladható lenne, ha a dolgok egy Kinába küldendő amerikai és európai expedíció bekövetkezéséig, vagy az U. S. S. R. elleni intervencióig fejlődnek. — Azonkivül: az a nyugalom, amelylyel a világsajtó a japánok akcióit fogadta, bizonyítja, hogy a világ uralkodó osztályai a legkevésbé sem ijedősek az új háború gondolatára. — Viszont: nevetséges feltételezni, hogy egy Oroszország vagy Kina elleni háború megtudná őrizni lokális jellegét. Oroszország milliói megerősödött iparukra támaszkodva képesek lennének ellenállást kifejteni, nem is emlitve, hogy az U. S. S. E. elleni háború elkerülhetetlenül hatalmas háborúvá nőne úgy a benne résztvevők hatalmas száma, mint a tőkék által, amiket felemésztene. A háborúnak minden kockázata — akárhogy vesszük — az imperialista hatalmaké lenne s kikerülhetetlen konfliktust idézne föl maguk az imperialisták között is. — Az 1932. év fatális év lehet, — ha koalíciók nehezen is realizálhatók, különösen akkor, amikor az imperialisták közti konfliktusok a mai élességük stádiumába értek, amikor az imperialista világ teli ellentétekkel az angol-amerikai, a francia-német, a francia-olasz és egyéb konfliktusok miatt s a protekcionista rendszerrel elkeseredett háborút üzentek egymásnak máris a kapitalista államok. Egy koalíció az U. S. S. R. vagy Kina ellen könnyen kirobbantaná az összes ellentéteket. — Kétségtelen: a világ burzsoáziájának legintelligensebb vezetői tökéletesen számolnak a helyzettel s az ellentéteiket próbálják mérsékelni s az U. S. S. R.-el keresnek megegyezést. (A meg nem támadási szerződések sorozata például.) Röviden: — késleltetni próbálják a robbanást, amely vesztüket vonhatná maga után. A kapitalista világ általában azonban még a polgári észszerűségre sem igen hallgat. A helyzet ma olyan, hogy semmiféle őrültség sem jöhet váratlanul. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére