Korunk 1932 Február.

Az államcsiny


Erg Ágoston

 


Curzio Malaparte olaszi publicista Párisban és francia nyelven nemrég megjelent s hosszú polémiáktól kisért könyvében az államcsínyek és a forradalmak technikájának leírását ígéri. A „Le coup d´État” témája komoly és sokunk szerint aktuális, de ebben a könyvben hamar belevész az anakdótázás sekélyes vizeibe. Malaparte, az „Italia Lettararia” szerkesztője volt az első olasz literátor, aki megjárta a Szovjetuniót és uti tapasztalatairól irott beszámolójában semmivel sem mutatkozott felületesebbnek és megbízhatatlanabbnak, mint európai polgári utitársainak túlnyomó része. Uj könyvének legeredetibb fejezete is Oroszországról szól.


Malaparte tézise nagyjából így foglalható össze: a forradalmak győzelmét nem a megmozdult tömegek ereje, hanem egy kellően felfegyverzett, elszánt kis csoport dönti el egy parlamentáris kereteken túlterjedő, jól sikerült államcsínnyel. A kispolgári és intellektuel rétegek passzív viselkedése és a munkásszervezeteknek a legalitáshoz való makacs ragaszkodása könnyü sikert biztosit minden olyan merész vállalkozásnak, amelynek elegendő koncepciója van az államhatalom vezetéséhez. Tétele igazolására felsorolja többek között Pilsudszki és Kemál pasa „forradalmát” és az olaszországi „rivoluzione fascista”-t. Az ellenforradalmi katonai puccsok kommentálásánál valóban meggyőzően hat az államcsiny-elmélet felmelegített machiavellizmusa, de Malaparte arra a nehezebb feladatra is vállalkozott, hogy az orosz proletárforradalom győzelmének puccs-jellegét kiderítse. Az októberi orosz forradalom vezető egyénisége Malaparte szerint kizárólagos egyedüliségében Trockij volt, Lenin a tömegakció embere mindvégig a munkás- és katonatanácsokra támaszkodva, nem jutott volna el soha a döntő összecsapásig és a hatalom átvételéig. És az államcsínyről irott könyv itt detektivregénybe illő kalandos leirását adja a Trockij és emberei által a világot megrázó 10 nap előtt végzett felderítő és konspiráló munkának. Álruhás bolsevikik járkálnak a minisztériumokban, a kaszárnyákban, a posta és telefonközpont épületében, befurakodnak a Péter Pálerőd, a téli palota őrsége közé, hogy a kellő pillanatban mindenütt jelen legyenek. Anélkül, hogy ennek az előkészítő és felderítő aktivitásnak a szentpétervári eseményekre s általában az orosz proletárforradalomra való kihatását és stratégiai jelentőségét lebecsülnök, kellő értékére tudjuk leszállítani Trockij szerepét. Aki korántsem volt — mint Malaparte írja — az orosz forradalom Napoleonja és azt is lehetetlen észre nem venni, hogy Malaparte nemcsak a történelmi materiálizmust, de a történelmet sem ismeri. A barrikádharcok csak szemmelláthatóbb fázisait jelentik egy forradalmi osztályharcnak, Malaparte azonban nemcsak azt nem tudja, hogy a forradalom nem a békeidőben felhangzó puskaropogást jelenti (ami még lehet Szent Istvánnapi körmenet és sztrájkoló munkások közé leadott sortüz is), de nem ismeri az orosz munkásmozgalom multját sem, amely elkerülhetetlenül torkollott az 1917-es forradalomba.


Az ellenforradalmi államcsíny társadalomtudományi analízise és a forradalmak technikájának érdekes és aktuális témája még megírásra vár. (Genf)


 


Vissza az oldal tetejére | |