Korunk 1932 Február.

Tájorganizáció (II.)


Hódy Bertalan

 


A tájorganizáció leghatalmasabb és legszétágazóbb része a termelésterv. Ennek részletezése, kidolgozása és leirása más feladatkörbe tartozik, itt csak a termelés és táj közvetlen kapcsolatairól essék pár szó, a termelést mint tájélettényezőt nézve. A termelés tájszerinti megszervezésének alapja a földrajz, geológia, talajtan és az intézményesen megszervezett sűrű állomáshálózattal ellátott mindent felölelő anyag- és energia kutatás. Ennek számszerű, minőségű és topográfiailag jellemzett adatai pontosan és részletesen domborítják ki a táj tagozódását, egyes részeinek speciális jellegét, különböző szerepüket és egymással való összefüggésüket a termelésben: azaz a táj gazdasági monográfiáját, a termelés szempontjából való jellemzését adják. A gazdaságföldrajz segítségével megszerkesztett anyag- és energia (előfordulás) — térkép alapján azután a termelésterv a táj egyes részei közt munkamegosztást állapit meg és azokat jellegüknek megfelelően speciálizálva kijelöli helyüket és szerepüket a termelésben. Ezt az elgondolást a tájtermelésterv térképe rögzíti grafikusan. A tájegységek természetüknek és adottságaiknak megfelelő specializálása igen nagy jelentőségü előny a termelés szempontjából. Fölöslegessé teszi ugyanis az egyes termelési ágaknak nekik meg nem felelő környezetben való s így nem is rentabilis kultiválását, amely kényszerüség akkor, ha nincs tájmunkamegosztás. Igy megakadályozza azt is, hogy a táj természetének meg nem felelő termelési ágak a tájt tönkre tegyék. (Pl. erdőírtás nem gabonának való, erdei talaju és klímáju hegységben szántóterület nyerése céljából).


A táj-specializálás alapján álló termelési zóna és területkijelölés és beosztás szerint minden a maga helyén, a neki legkedvezőbb körülmények közt állitható elő, így ez a termelés rentabilitását is megnöveli. Az elosztás értelmében a táj egyes részeit, mint a termelésterv összetartozó elemei szorosan összefüzi egymással: tehát erős és nagy területeken ható kollektivizáló tényező. Azonkívül rengeteg energiát és munkát szabadít fel a kapitalizmus anarchikus elosztásából előállott kényszerhelyzetekből.


A tájspecializálás az összes termelési ágak és a táj viszonyának a zónaterv alapján történő konkretizálása a termelés szempontjából. Igy minden termelési ágnak meg van a maga külön zónatérképe. Ezek közül legfontosabbak a mezőgazdaság, erdőgazdaság zónatérképei, melyek egymással mondhatni reciprok viszonyban vannak. Azonkívül az összes nyersanyagok előfordulás-térképére és az energia-termelésterv térképére alapított az összes iparágakat külön-külön felölelő ipari zónatérképek. (Bánya-gyáripar.) Ezek egymással a nyersanyagelosztás és munkamenet feldolgozása révén szoros kapcsolatban vannak. Idetartozik még az állattenyésztés fajták szerint részletezett, a mezőgazdaság takarmánytermelésének zónatérképével összefüggő és egybeeső térképe, amelyhez viszont az állati termékeket feldolgozó ipar teleptervezete illeszkedik. Azután a lakótelepülésterv nagyobb központjaihoz, alkalmazkodó gyümölcs- és kertgazdaság a kapcsolatos feldolgozó és konzerváló ipar telephálózatával. Az ipari növények termelésének zónatérképe pedig a feldolgozó textilipar teleptervezetének alapja.


A további részletezés a konkrét tervezés feladata és így a termelés tervnek mégcsak egy generális tényezőjét lehet e cikk keretében fontossága s organikus egysége miatt említeni. Ez a vizgazdaság.


A termelésben és a táj életében igen fontos és sokféle szerepet játszik a viz, így a termelésterv egyik legfontosabb és legnagyobb ága egy tervszerű egységbe-szervezett vizgazdaság. Ez maga is rendkívül terjedelmes és szétágazó, sok termelési ágat összefogó terv a viz sokféle felhasználásának megfelelően. Célja a viz körforgását a tájban a termelés szolgálatába állítani és iktatni. Alapvető segédtudományai a tényleges helyzetet: a természetes állapotot megállapító és leiró hydrológia és hydrogeológia, amelyek a viz térbeli megoszlását, menynyiségét, származását, szerepét, müködését állapítják meg a tájban. Ezt a hydrográfia irja le, a táj vízrajzi jellemzése. Már ez is csak egy az egész tájra kiterjedő, vízrajzi tagozottság és klimatikus vidékek szerint szervezett, egységes hydrográfiai és meteorológia (széljárás, napjárás, hőfok és csapadék) hírszolgálat révén lehetséges. Állomás-hálózatát vizvidékek és klimatikus zónák szerint kell megállapítani. Segédtudományai: a klimatológia és meteorológia a vízmennyiség időbeli megoszlását és a klimatikus viszonyokkal való összefüggését tisztázzák és irják le. A csapadékjelzés, vízállásjelentés az ideiglenes klímaviszonyok befolyását konkretizálja a vízmennyiségre vonatkozólag.


A hydrográfia által térbelileg és a hírszolgálat által időbelileg meghatározott, tényleges és természetes vízrajzi helyzetre épül fel azután a vízfelhasználásának változatos és szétágazó terve a felhasználás módjainak és céljainak megfelelően. A víz-tárolás célja a viz mennyiségének térbeli tömörítése és időbeli megoszlásának szabályozása, a viz tartalékolása, vagyis időbeli elosztása a termelés (időnkinti) szükségletei szerint. Eszközei hegyvidéken a völgyzárógátak, síkon a gyüjtőmedencék. Hogy a. vizmennyiség elosztása lehetőleg automatikusan, gravitációs módon történhessék, a viztárolás rendszerint magasabb pontokon történik. A gyüjtő-medencék és völgyzárógátak az öntöző- és hajózó csatorna-hálózat forrásai (kezdő-pontjai) s így igen fontos tényezői.


A viz természetes térbeli elosztását a tájban a szabályozás és lecsapolás alakítja át a termelés érdekeinek megfelelően. Az egységes vizgazdaság lehetővé teszi tervszerü lecsapoló és szabályozó csatornahálózat és védőművek megalkotását, ezáltal egyrészt az, árvizveszedelmet egész tájak felől egyszerre véglegesen és gyorsan háríthatja el és így a helyi árvízvédelmi érdekek nem ütközhetnek. Másrészt nem akaszthatja meg és szegényiti el a vízmennyiség körforgását a tájban és életében, abból a szabályozott vízmennyiséget egyszerűen kivonva és elvezetve, hanem ezt a tájban bennhagyva szorítja termelési érdekek korlátai közé és osztja el azoknak megfelelően.


A szabályozott vízmennyiség térbeli elosztását a csatornahálózat szolgálja. Kiinduló pontjai a vizgyüjtőmedencék, zsilipek, duzzasztók, szivattyutelepek. Az öntöző-csatornahálózat a mező-, gyümölcs- és kertgazdaság vízszükségletét látja el. A települések vízellátásáról a vízvezetéki hálózat gondoskodik, mely tervszerűen felépítve szennyezésmentes és bőséges lehet. Elvezető hálózata beilleszthető az öntözőhálózatba is a szennyvíz trágyázásra való felhasználása révén. Az elhasznált és a felesleges vízmennyiség közös nagy elvezetőcsatornahálózatba gyüjtve vezethető el. Ezt és az öntözőcsatorna-hálózat nagyobb fővonalait hajóut-hálózatnak lehet felhasználni. A víznek a tárolás, szabályozás és vizeiosztás szintkülönbségeiből adódó helyzeti energiáját a hydraulika és hydrodynamika hasznositja hydroelektromos turbinatelepek utján. Ezek a völgyzárógátakkal, duzzasztókkal, zsilipekkel, szivattyutelepekkel kapcsolatban létesíthetők. A hydroelektromos telepek állandó és fontos tényezői az energia-szolgáltatásnak s így tervezettel együtt dolgozandók ki. Vonzásuk révén fontos irányitói s szoros kapcsolatban vannak a termeléssel, tervezetük tehát a termeléstelepülésnek is s így összefüggésük a településtervvel is tisztázandó. Termelt energiájukat a távvezeték-hálózat továbbítja felhasználási helyére. A vízműveket megalkotó tudomány a vizépítéstan.


A tárolómedencék, szabályozó, elosztó (öntöző) és elvezető csatornákban leüllepedő hordalék különböző fajtái mint kotrástermékek (kavics, homok, trágyaiszap) hasznosíthatók. Kitermelésükre a vízhálózat tisztántartása és felöltődésének megakadályozása szempontjából is szükség van. A kavics és homok a betonkeverésnél, utépítésnél, stb. fontos. A kitermelés helyein kavics és homok osztályozó telepek is állitandók fel. Az iszapnak fontos szerepe van a talaj életében és halgazdaságban, ezt tehát trágyázásra kell felhasználni. Különösen a folyóknak tárolómedencékkel és völgyzárógátakkal vízlépcsőkké alakított és tagolt hegyvidéki szakaszai szerepelnek mint hordalékszűrők is. Végül a vízművekben a rablógazdálkodást jelentő halászás helyett hal-tenyésztés rendezhető be a kitermelőmedencékkel kapcsolatos halfeldolgozó és konzerváló ipartelepekkel. Ezek energiaszükségletét legcélszerübben a vizierőtelepek láthatják el.


A fent vázolt gondolatmenetből látható, hogy a vizgazdaság különböző ágai és a vízművek milyen szorosan összetartozó funkcióbeli egységet képeznek egymással. Teljes kiépítésük és maximális kihasználásuk tehát csak egységes „vizterv” keretében képzelhető el. Ez további összefüggésben van a termelés-, település- és forgalomtervvel s ezekkel a tájorganizáció keretében alkot tervszerű egységet.


A termeléstervnek a tájspecializálás mellett még egy igen fontos előnye, hogy a tájat mint dinamikus, élő, fejlődő és változó szervezetet tekinti s így kitudja használni a különféle földrajzi folyamatokat, az előnyösekbe beleilleszkedve és azokat elősegítve. A legfontosabbak közülök: a viz munkája, (erodálás) a szél munkája, (denudáció) a kettő együttes eredménye a kiegyengetés és a talaj életének folyamatai. Ezeket a földrajztudomány és a földtan megfelelő ágai: a geomorfológia, talajtan, agrokémia, talajbiológia, stb. tisztázzák és irják le. Ezek segítségével a termelésterv programszerűen, egységesen igyekszik szabályozni a táj életfolyamatait.


A tájorganizáció második része a településterv. Ez az ember térbeli életkereteinek tudományos megállapítása és megalkotása a tájban. Célja a biológiai életföltételek szerint specializált, harmónikus és állandó mesterséges környezet megalkotása a tájban az ember élete és munkája számára. Az ember differenciálódott élettevékenységének megfelelően két részre oszlik: munka- és lakótelepülés-tervre. Mindkettő szoros összefüggésben van a termeléstervvel az épitő-anyagok térbeli előfordulását és megoszlását ábrázoló zónatérkép alapján kifejlesztett építőipar révén. Ennek fejlettségi foka állapítja meg az épités módokat, térbeli megoszlása a tájban pedig az épitésmódok alkalmazásának zónatérképét mindkét településre vonatkozóan, de külön-külön kidolgozva. Ennek kötöttsége a forgalom fejlődése által könnyebbé váló elosztása feloldódik.


A munkatelepülésterv áll a termeléssel közvetlenebb kapcsolatban. Térbelileg kötve van az anyag és energia előfordulásának térképei alapján felépített egész termelés minden ágának zónatérképeihez. A munkatelepülés térképe ezekkel térbeli fedésben van, mint a lehetőleg helyben történő közvetlen feldolgozás munkatelepe. Azonkívül függ a munkafolyamatoktól: az üzemtechnikától és ezek fejlesztésétől: az üzemorganizációtól is, mint ezeknek funkcióformája és kerete. Segédtudománya az ipari és gazdasági építészet.


A lakótelepülésterv kapcsolata a termeléstervvel már közvetettebb a térbeli elosztottságot illetően. Közvetlen összefüggésben ezzel azoknak a termelési ágaknak révén áll, amelyek az emberi élet közvetlen és így a lakótelepülésben mint térben kielégíthető (-endő) mindennapos szükségleteinek szolgálatában állanak. Ilyenek az élelmezés, vízellátás, szennyvíz-elvezetés, fütés, világítás és az összes háziszükségletek. Igy a lakótelepülésterv kapcsolatba kerül a gyümölcs- és kertgazdaság zónatérképeivel, a vízvezetéki hálózattal és a trágyázásra felhasznált szennyvíz elvezető- és öntözőcsatorna hálózatával. Azonkívül a fütésre, világításra és háziszükségletekre felhasznált energia termelőtelepeinek térbeli megoszlásával. Forgalmi és időtakarékosság céljából csatlakozik a munkatelepüléshez, de attól annyiban szigetelve, amennyiben egymás funkcióit zavarják, vagy annak munkafolyamatait és anyagait a biológiai feltételeket kedvezőtlenül befolyásolják.


A lakótelepülés még egy közvetett kapcsolatban is áll a termeléssel a társadalom életének, mint a termelés függvényének utján, azáltal, hogy annak különböző funkcióit szolgálja és azoknak térbeli kerete. Tehát a termelés megváltozásával átalakult társadalom új települést, lakás-tipusokat is kiván a dialektikus visszahatás értelmében az újra fogalmazott lakófunkcióknak megfelelően. Ezeket az összefüggéseket időnkint a társadalomtudomány alapján álló építészeti tervezés tisztázza a lakótelepülés egyes elemeire nézve. Ezek csoportjaira, mint egy települési csomópont különböző funkciókat szolgáló szerveinek egyikére nézve pedig a szocialista városépítés, amely a település egyes csomópontjait tervezi és alkotja meg.


A településterv ezek összefüggését foglalja organikus egységbe egy táj keretein belül. Ezáltal a mindig szélesebb területeket tervszerűsítő és kollektivizáló városépítés gondolatmenetét a végső következtetésig viszi, ilyen irányu tevékenységét egy egész tájra kiterjeszti. Az eddig légüres térbe tervezett várost beállítja a tájba s így feloldja a városépítés ellentmondásait és kényszerü megalkuvásait. Az építészetet a földrajz alapjára helyezve az egész települést szervesen összefűzi a tájjal, a társadalomtudomány távlatába állítása által pedig a társadalom életével és a termeléssel.


Alapvető és döntő fontosságu segédtudománya a szintén genetikus szemléletü településföldrajz. Ez az emberi települést mint tájélettényezőt vizsgálja. Megállapítja a különböző földrajzi formák, tényezők és folyamatok hatását a település formáira, megoszlására és fejlődésére. Leírja az emberi település dialektikus visszahatását a tájra és annak életére. E kettő szintézise a táj településének élete. Az ennek multjából levonható tanulságokat és irányelveket a településtörténet adja. A földrajzi ható-tényezők közül a településre elsődleges fontosságuak a különböző geomorfológiai formák. Ezekre általános települési rendszereket és sémákat dolgoz ki a településterv. (Sík, lejtő, völgy, part, sziget, csucs, stb.) Azonkívül döntő jelentőségüek a talajviszonyok, a talajvizjárás, vizfolyásirány és a nap- és széljárás. A településnek és egyes elemeiknek ezek szerint való irányítása a tájolás. Ez különösen a lakórészeknél fontos. Minden egyes csomópontnál külön kell konkretizálni, de ez csak általános szempontok szerint lehetséges és így lesz szükségszerűvé, hogy az egész tájra kiterjedő meteorológiai és hidrográfiai hírszolgálat alapján megalkotott általános tájolásterv, amely kihasználja a nap-, viz- és széljárás adottságait és szakszerű átcsoportosítással megszünteti az ezeknek figyelmenkivül-hagyásával előállott hátrányokat. A szakszerűen és részletesen megállapított földrajzi helyzet alapján és a település-földrajz irányelvei szerint készül aztán a települési csomópontok tájbeli megoszlását ábrázoló térkép: a településterv grafikus rövidítése. Nagy területekre kiterjedő, azonos földrajzi és termelési adottságok esetén a megoszlás lehetőleg szabályos rendszerben történjen, hogy a települési helyek egy szabályos forgalmihálózatrendszerbe mint csomópontok beállíthatók legyenek. A szabályosság azonban sohasem lehet öncélu.


A település tervszerű megépítése, irányítása és átcsoportosítása természetesen csak a birtokviszonyok döntő jelentőségű adottságainak, mint szakszerütlen szempontoknak kiküszöbölésével és tervszerű termelés mellett történhet s így a településtervet csak egy (kollektiv társadalom valósíthatja meg a tervgazdasági kiépítésével párhuzamosan. Kialakulásának első jelei a Szovjetunióban már mutatkoznak.


A tájorganizációnak ismét egy külön része a forgalomterv, az elosztás funkciójának megszervezése a térben. Mint ilyennek természetesen előfeltétele a tervgazdaság, mert csak ebben lehet tervszerű, megszervezhető elosztás. A forgalomterv magában foglalja a termelés, fogyasztás és lakótelepülés térbeliségén alapuló elosztás-tervre felépített tulajdonképpeni forgalom mint funkció, megszervezését és az ezt szolgáló univerzális forgalmi uthálózat megalkotását.


A forgalom többségében három tényezőből vetődik össze. Ezek: A munkatelepülés egyes csomópontjainak egymásközti forgalma: a termelési forgalom. Ez még a közvetett feldolgozás munkafolyamatának térbeli funkciója és mint ilyen a termelési ágak zónatérképeinek alapján fejlődik ki. A munka és lakótelepülés közti forgalom. Ez a tulajdonképpeni elosztás funkciója. Alkotó elemei a személyforgalom és a közvetett vagy közvetlen termeivényelosztás. A munka és lakótelepülés egymáshoz illeszkedésénél fogva rövid, helyijellegű időben a munkabeosztáshoz kötött és állandó (napi) viszonylatok felelnek meg céljainak. (Közuti vasutak, autóbusz.) A lakótelepülés csomópontjainak egymásközti forgalma. Ez lehet átmenő, vagy közvetlen. A lakótelepülést csak a közvetlen forgalomba kell bekapcsolni, hogy az átmenő ne zavarja. A lakótelepülés belső forgalma csak főbb és távolabbi viszonylataiban állandó, univerzális jellegű személyforgalom, azaz minden egyes csomópontnak minden mással összeköttetésben kell lennie.


A forgalmi hálózat terve a forgalomterv megállapított viszonylatainak térbeli konkretizálása a tájban minden közlekedési módra nézve: a forgalomtervben összefogott elosztási funkciói térbeli eszközeit megvalósító tervszerű program a termeléstervvel szoros összefüggésben felépítve. A hozzá szükséges anyagokat szolgáltató termelési ágak (vas, cement, aszfalt ipar, kőfejtés stb.) tájbeli megoszlásának alapján külön zónatérkép szerint alakul ki a forgalmi hálózat építőanyag-elosztása, az egyes termelési csomópontok környékén lévő hálózatiterület-részt az illető csomópontok külön ellátási zónájába iktatva. Ez állapítja meg a különféle építőanyagok alkalmazásának térbeli megoszlását a tájban. Ugyanígy külön energia-ellátási körzettérkép kapcsolja a forgalmi hálózatot az energia-termelés csomópontjainak rendszeréhez. Ez a kapcsolat újabban hatalmasan bővült az energiaelosztás (távvezetékek) fejlődésével.


A generális forgalmi hálózat kialakulásának alapja a közlekedési lehetőségek térképe, mely ezeknek térbeli határait a talaj és lejtés viszonyoknak feltüntetésével ábrázolja minden egyes közlekedési módra külön megállapítva. A közlekedésföldrajz is kidolgoz általános uthálózat-rendszereket a különböző geomorfológiai formákra. Ahol nagy területen azonos (homogén) közlekedési, termelési viszonyok és földrajzi formák vannak, vagy dominálnak, szabályos uthálózat-rendszerek alakithatók ki, az ilyen területeken szintén szabályos települési rendszerekkel összefüggésben, egyes csomópontjaikat közösnek véve. Természetesen a szabályosság itt sem öncélu.


A település és forgalmi hálózat viszonya dialektikus: az eredeti meghatározó a település, de a kialakult forgalmi hálózat vissza hat reá, főbb utvonalai a kisebb településeket magukhoz vonzzák, összefutásuk települési csomópontot is alakit ki. Ez a viszony a tájorganizációban mint a települést és forgalmi hálózatot kölcsönösen szabályozó hatás, hasznosan érvényesül kiküszöbölve a tervszerű forgalmi hálózat kialakításának akadályait a település rendszertelenségének megszüntetésével és fordítva. Igy a forgalmi hálózat saját belső törvényszerűségei szerint önállóan alakulhat ki: univerzális, azaz minden pontot egymással külön-külön összekapcsoló és takarékos, azaz, egyenes vonalu lehet. Az univerzálódás egyenletesiti a forgalmi hálózat térbeli megoszlását s ezáltal a táj minden egyes része egyenlő fontossággal kapcsolódik a. termelésbe. (Az uthálózat és település „demokratizálódik”.)


A forgalomterv másik nagy előnye, hogy tervszerű egységbe foglalja minden közlekedési mód hálózatát és ezáltal csatlakozásukat a legtökéletesebben tudja megoldani. Keretében termelési zónák, főbb települési csomópontok és a földrajzi tájtagozódás szerint kialakított vasutak és a víz-kihasználás utolsó fázisaként kiépített természetes és mesterséges viziutaknak a távolsági forgalom nagy átfogó hálózatát alkotó rendszerébe szervesen csatlakozik a helyi forgalmat lebonyolító különféle közutak hálózata velük térben és időben összekapcsolva. A viziutak, vasutak és közutak hálózatai önmagukban is zárt egységet alkotnak külön kidolgozott, de a többivel összefüggésben álló tervek alapján kiépítve. Ezáltal csatlakozásuk a csomópontokban térben és időben hibátlanul megoldható, ami megtakarításokat és tökéletes funkciót tesz lehetségessé.


A tájorganizációnak az az előnye, hogy a genetikus földrajz alapján állva, a földrajzi folyamatokat saját szolgálatába tudja állítani, a forgalom tervben is érvényesül.


Ebből a nagyon is vázlatszerű részletezésből látható, hogy a tájorganizáció a termelésterv, településterv és forgalomterv szintetikus egységével az emberi élet összes funkcióit megszervezi a tájban és a tájat teljes egészében ezek eszközévé és alapjává teszi. Hatalmas programját majd a kollektiv társadalom hivatott megvalósítani.


Ez a cikk nem tart számot a kimerítő teljességre és szabatos pontosságra; szándéka tömör vázlatban lefektetni egy gondolatmenetet, amely a szocialista társadalom építőmunkájában talán hasznosítható lesz. Hogy egyelőre konkrétumokat nem adhat, ennek oka a tárgyi nehézségeken, pozitiv adatok hiányán és hozzáférhetetlenségén, stb. kivül az is, hogy olyan szétágazó, terjedelmes és speciális tevékenységet foglal egybe, amelyet egy ember a részletekbemenően nem is tisztázhat teljesen, hanem csak egy országos, intézményes, kollektiv jellegű kutatás, adatszolgáltatás és részlettervezés. Célját: hogy összefoglaló és vázlatos képet adjon, remélhetőleg így is eléri.


 


Vissza az oldal tetejére | |