Korunk 1932 Február.

A fasizmus swiftje


Forg√°cs Antal

 


Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a magyar könyvpiacon Giovanni Papini „világsikert aratott” műve a „Krisztus története”, e tájékozatlan, minden történelmi szempontot nélkülöző irói alkotás, telve közhelyekkel. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a könyv nálunk is „sikert aratott”. Nem volt napilap, vagy folyóirat, amely méltóan bírálni merte volna. Minden kritikus kötelességének tartotta, éppen az írás hősével szemben elfoglalt álláspontja miatt, leborulni az író nagysága előtt. Minden „irodalmár” kötelességének tartotta a sajtó által megütött hangot tartani, vagy még fokozni s így történt, hogy a könyv nálunk is sikert aratott.


Talán éppen e sikeren felbuzdulva irta meg Papini ez újabb művét, amely Gognak, egy a hawai szigetekről származó félvad férfinek feljegyzéseit, kalandjait és intervjuit tartalmazza. Gog dúsgazdag, kissé fanatikus, erőszakos férfi, „aki azonban már nem rabja a tőkének, de uralja azt”, mintha csak Papini benne a maga fasiszta szemléletével, a fasizmust akarná szimbólizálni.


Lapjaink ujra leborulnak Papini előtt s kikiáltják a „fasizmus Swiftjének”, „aki a pamflet korbácsával hajtja a világot egy emberségesebb jövő felé.”


Vizsgáljuk csak, hogy vannak e Papininak „swifti tulajdonságai”. Közös művészi forma határolja-e a két írót?


Swift kora politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi életét karikírozza, de mindig úgy, hogy a valóság teljes és valódi összefüggéseit adja. A tényeket egymással szembe állítja, kihangsulyozza s így éri el a karikírozó hatást. Papini módszere ezzel ellentétben alz, hogy a valóság összefüggéseit meghamisítja, elhallgatja, vagy éppen hazudik. Igy születnek meg aztán azok az oktalanságok és bárgyuságok, amit kritikusaink swifiti tulajdonságoknak látnak. Swift karikíroz, de a valóságot adja, Papini elkeni a valóságot s meghamisítja összefüggéseit. Swift leleplezi kora uralkodó osztályait, Papini uralkodó osztálya érdekében — hazudik.


Lenint például így beszélteti egy képzelt intervjuban: „Csak külföldiek és trotlik hihetik, hogy Oroszországban valami új teremtődött. Teljes tévedés. Az orosz forradalmárok csak kisajátították a cárizmus módszereit, mert az orosz néppel szemben ez az egyetlen használható eszköz. Mert százmillió állatot nem lehet másképpen, csak vérrel, titkosrendőrséggel, terorral, akasztófával és fegyházzal kormányozni.” Ime, így közeledik a fasizmus írója Lenin felé. Ez nem karikatura, ez nyilt és közönséges hazugság. De Papini nem csak hazudik, hanem az olvasót egyszerűen hülyének tartja, különben nem mondatná Leninnel a következőket Marxról: „Marx egy zsidó kispolgár, aki a sok sörivástól és a sok Hegel olvasástól agylágyulást kapott.” A parasztságról pedig így nyilatkozik Papini Leninje: „gyülölöm őket, csak szükségből foglalkozom az ügyükkel, de valójában szeretném mindet eltüntetni a föld szinéről. Egy elektrotechnikus százezer parasztnál is többet ér.” Ime itt meg a kispolgár nyilatkozik meg a szerzőben, aki Oroszországot mint a „gépimádás országát” tekinti. Tehát hol a fasiszta-burzsoá osztály szempontjai szerint, hol a kispolgár korlátoltságával közeledik az eseményekhez és az emberekhez s ezt tekintik polgári kritikusaink karikaturának, vagy swifti gunynak.


A szocializmus szerinte egyet jelent a zsidóság destruktiv világszemléletével s megállapítja, hogy amióta a zsidóság szabadon és büntetlenül irhat, nem csinál egyebet, mint aláássa a keresztény-nyugati kulturát. Heine, Marx, Lombroso, Nordau, Freud, Weininger, Bergson, Reinach, Einstein, Lasallé, Disraeli, Artom, Mendel és Trockij kerülnek nála egy nevezőre, minit a zsidó faj harcosai, akik által a zsidóság a keresztény világrend eltiprására tör.


Aki a kapitalizmusnak falaz, ugyanazon ellentmondásokba kerül, mint maga a kapitalizmus. Papini sem kerülheti el sorsát.


Támadás e könyv a profitja érdekében demokráciát követelő finánctőke ellen, a kispolgárság érdekében (?) de egyben támadás a „szabadelvü” kispolgárság ellen is az állam érdekében. Támadás Gandi ellen és Kína ellen Anglia érdekében, de egyben támadás Anglia ellen is a nyugati diktaturák érdekében. Támadás Lenin ellen az európai kapitalizmus érdekében, de egyuttal támadás a „zsidó” Trockij ellen a keresztény egység nevében. (A „zsidó” Trockij szembe kerül a „keresztény” Leninnel).


Színtelen apróságok gyüjteménye e könyv. Fonnyadtak és betegek ez írások, hisz a fasizmus talajából fakadtak, mint a gaz, amely a legsivárabb, legmostohább földben terem. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére | |