FŇĎoldal

Korunk 1931 Június

A bánya költője


Kálmán József

 


A Leunawerk Bányák egész sora. Füstös, fojtó, könnyfacsaró levegőjű monstrumok börtönzik be a dolgozókat. Az örök köd szürkeségében elvakuló szem a vendég napsugárnak sem tud örülni már. A savakat légző levegő a csontokba szivódik... Ebben a környezetben tapossa le az életét Walter Bauer bányamunkás, aki olyan, mint a többi: dolgos, hallgató, szűkszavú. A környezet reménytelenséggel, keserűséggel, lemondással oltja be, de ő a türelmetlenség, az ünnepvárás, az igazságkeresés lázító hangjához menekül. Ugy kezdődött az élete, mint a legtöbb proletár gyermeké. Ujságkihordás, majd ujságárúsítás. Aztán tanoncnak adják. Háború ólálkodik körötte. A nagy nélkülözés apró tolvajlásokra kényszeríti. Később bányász lesz. Leszáll a tárnába. Micsoda új élet csodálkozik rá!! Pajtás! Testvér! Embertárs! A gépek ordítása, a motorok zúgása, a kalapácsok dörömbölése, a szirénák sziszegése, a fujtatók szuszogása — mintha az őserdők féktelen vad hangjai üvöltenének. Minden az üzem! És az üzem szabja ki a látószögét is: Itt nincs fiatalság és nincs öregség. Nincs öröm és nincs szomorúság. Nincsen mult és nincs jövő. A bányász dolgozó nép, semmi több. Korai hajnalok fázása és ködbe mosott ismeretlen esték egyhangúsága. Vonatban bóbiskolás; fáradt hazamenet. Nincs menekvés. Nincs szabadulás... És közben írja a lélek nyomasztó fülledtségét lázító sorokat. Munkától maszatos, szurtos ingét leveti és frisset vált a munkából hazatérő munkás... ,,Semmisem történt vele, csak az, hogy friss inget váltott...” és ebben a gesztusban mennyi megváltó érzés. Vagy: Másnap pihenő s a fiatal munkás szíve felujong az egynapos szabadság érzésére. Vagy: A tárnába száll. S mikor a munkához fogna, eszébe jut: „Ugyanebben a pillanatban műhelyekben, épületeken és állványokon azonos mozdulatú emberek készülődnek a munkához, lassan vetkőznek, kabátjukat a. szögre akasztják, ebédkenyerüket a szekrénybe rakják, munkaköpenybe bujnak, amin a régi végzett munka ujjlenyomatai, mint alvadt vér látszanak.”


A háború sem mulik el nyom nélkül. Fogcsikorgató düh, lázító keserűség ássák magukat mélyre a fiatal életbe. Betetőzésül a munkanélküliség szörnyű bajai... Koldulás és munkavárás váltogatják egymást. Micsoda kietlen perspektiva! — Ez tölti ki prózája anyagát s fűti robbanásig az indulatot.


Sokat vitatkoznak azon, hogy vajjon a forma-e vagy a tartalom teszi a művészt. Általánosságban a sikerült megformáláson mérik le a művészi termék értékét és az író művészi (egyéni) jelentőségét is eszerint állapítják meg. Franz Mehring szerint forma és tartalom egymást gyarapító, egymást kiteljesítő, tehát egyképen fontos tényezők. Szinte úgy áll a dolog, hogy az új tartalom szabja meg” a forma milyenségét. Ui. formát gyur. — Akárhogy is álljon azonban: Walter Bauer írásaiban a tartalmon van a hangsúly s a forma csak amolyan színpadi kellék. Az új hang, az új környezet, az új motívumok szokatlan lebilincselő érzéseket váltanak ki az olvasóból... (Budapest)


* Walter Bauer: Stimmen aus dem Leunawerk (Malik Verlag)


 


Vissza az oldal tetejére