FĹ‘oldal

Korunk 1931 Június

Százan Einstein ellen


Medve MiklĂłs

 


Ki emlékszik még? — Tíz-tizenegy évvel ezelőtt, amikor az Einsteinféle relativitás-elmélet első igazolásai megtörténtek, az egész európai közvéleményben különös izgalom uralkodott. Az a különös dolog történt, hogy egy nehezen érthető, a szélesebb rétegek számára alig megközelíthető elmélet, mely a fizikának teljesen új megalapozását adja, olyan izgalomba hozta a közvéleményt, amely a legszélesebb történelmi távlatban is páratlan. Jéghideg nyugalmú csillagászok keltek szinte földkörüli útra, hogy Einstein törvényét lekontrolálják: — s a nyilvánosság lélegzetvisszafojtva várta az expedíciók eredményét. Természetesen ezt a nagyfokú érdeklődést nemcsak az elmélet iránti csodálat vagy megbecsülés feszítette, hanem bizonyos ellenfelek, akiknek az ellenvéleményét nem annyira az elmélet kétségbevonhatósága, mint inkább az elmélet szerzőjének zsidó volta fűtötte. Az Einstein körül tornyosuló tiszta és tisztátalan lármák örvényei közt a barátok és ellenfelek százai népszerűsítették akkoriban az új elméletet. Ez a népszerűsítési munka és hozzászólás-irodalom három év alatt csupán Európában 3266 terjedelmesebb publikációt hivott életre s e publikációk visszhangja olyan széles volt, hogy az ellenvéleményen levők vonalán még népgyűléseket is hivtak egybe és folytattak le Einstein ellen. — Ki emlékszik már ezekre? A népgyűlések lármásai s a nem kevésbé lármás polemikusok csakhamar visszasülyedtek abba az ismeretlenségbe, ahonnan felbukkantak. Az elmélet elfoglalta helyét az egyetemeken. Gondja és gondozása« lett szigorú szakembereknek. Az elmélet nehézségeit nem tagadta le az azóta elmult évtized, de mélyítette és tisztázta tovább. S most, — s ez ismét milyen különös dolog, az idő érverése talán! — ha csak pár pillanatra is, mintha a tíz-tizenegy év előtti napok egy-egy percének villanata térne vissza. Egy könyv jelent meg, „Százan Einstein ellen”* a címe, amelyben körülbelül harminc szerző hosszabb-rövidebb dolgozatban, hetven pedig különböző pár szavas, több mondatos idézetben Einstein elmélete ellen nyilatkozik.


— A könyv komolytalanságáról hamar meggyőződhet az olvasó. A könyvnek nincs egysége, nincs gondolatmenete. A könyvben nem jelentkeznek a fizika igazi tekintélyei. Szakember a könyvben elenyészően csekély s akik a könyv összeállítói részéről válogatott idézetek révén felvonulnak, mint például Poincare, Hamel vagy Rothe, bizonyára ezek a legingerültebben tiltakoznak majd valahol, hogy az Einstein-féle elméletről való nüanszirozott felfogásukat így használja ki pár felelőtlen. Pár felelőtlen és konfuzus, akik e könyvbe egy csomó olyan dolgozatot vettek föl, amelyekben halmozódnak a gyerekes tudatlanságok. Az egyik például azt írja, hogy Einstein számolási hibát követett el. A másik ellentmondásokat szimatol az elméletben, a harmadik arról beszél, hogy a fény gyorsasága üres térben végtelen. Ez utóbbi tehát még az elemi optika tényeit sem ismeri.. A negyedik bizonyos fotográfiák meghamisítására hivatkozik. És így tovább... A legtöbb önálló dolgozat szerzője oda konkludál, hogy a mathematika a hibás az egész elméletben s a relativitás elmélet nem egyéb, mint egy matematikai „népünnepély”. A mathematikával azt leket csinálni, amit az ember akar... Ezek a dolgozatok tehát egész reménytelen nívón mozognak; ijesztően komoly a képük, de ijesztően nevetségesek is. Csodálatos, hogy akadt kiadó, amelyik e könyvet napvilágra segítette. Viszont a könyv megjelent s valahol kell ezekszerint az okok egy olyan sorának is lenni, amely életre hívhatja az ilyesmit. Persze az okoknak ez a sora a legkevésbé sem lehet elvi vagy tudományos. Valaminő egészen más természetű oksorozat öltözik itt az elv és a tudomány köntösébe. Bizonyára valahol Einstein személye vagy személyi összefüggései között keresendő a végső magyarázat. Valószínű, hogy az antiszemitizmus ez a magyarázat s ezenkívül valami, amit az európai közvélemény jó része Einsteinnak még akkor sem bocsájt meg, ha elmélete igaz vagy pedig megbocsájtja, de akkor kétségbe vonja elmélete igazságát. Nyilvánvaló hogy a könyv támadása Einstein radikalizmusa ellen irányul, — nagyon taktikusan az elmélet központjába irányított rohammal. Az európai tudósok szellemi együttműködésének ez is egyik formája, — bár nem hallgathatjuk el, hogy Einstein nem a radikalizmusával, hanem némi sztár-szerű mozdulatával kihívhatja a kritikát. Nagyon sokat szerepel — ha akaratán kívül is — egész fölösleges összefüggésekben, pl. indiánfőnökökkel és egyebekkel... De hát miért nem ez ellen nyilatkoznak százan; vagy ha már százan nyilatkoznak az elmélet ellen, miért nem nyilatkozik csak egyetlen egy — méltó fegyverzetben, azonos méretű koncepcióval? — A bagoly tiszta hibátlan huhogása mindig szebb, mint a kanárimadarak rekedt éneke. (Nagyvárad)


* Hundert Autoren gegen Einstein: von Hans Israel Erich Ruckhaber und Rudolf Weinmann bei VoigtlĂänder in Leipzig 1931.


 


Vissza az oldal tetejére