FĹ‘oldal

Korunk 1931 Június

A spanyol sajtó


Szacsvay Gusztáv

 


A spanyol napilapokat mindenekelőtt az elevenség jellemzi: elevenségük az uccán és elevenségük a lap hasábjain. A spanyol napilap ugyanúgy, mint az olasz vagy francia napilapok tényleg szükségletet elégítenek ki: szükségleteit egy izgékony, hevülékeny és eleven emberfajtának, a spanyolnak, mely bizonyos fokig mindent az uccára visz és így a sajtója is mindent szellőztet, mindenütt lesbe áll, cseveg és beszámol, sokszor felelősség nélkül, a legtöbbször magáért a csevegésért és beszámolásért. Évekkel ezelőtt persze, amikor Spanyolországban az analfabéták száma még nagyobb volt, mint ma, pár napi és estilap kielégítette az olvasnitudók igényeit. Ma kora hajnaltól késő éjszakáig rohannak a spanyol városok uccáin a különböző életkorú ujságárúsok azzal a lappal, amelyik ép pár pillanattal azelőtt került ki a nyomdából. Igy a spanyol napilapok közül a többség újabb keletű. Ez a többség viszont állandóan változik. Sok az ujonnan megjelenő lap és sok a kimuló közöttük. A spanyol sajtóra mintha még fokozottabban illene a születés és a halál törvényszerűsége.


Természetesen a spanyol sajtó is dzsungel, ami a párt, illetve világnézeti vonalakat illeti. Valaha könnyű volt a spanyol ujságvásárlónak disztingválni a liberális és konzervatív, a klerikális és republikánus lap között. A határvonalak azelőtt élesebbek voltak. A körülbelül kilenc évig tartó diktatura alatt azonban mindez összemosódott. A diktatura sajtórendelkezései miatt éles érzék kellett a különbségtevéshez. Ennek ellenére azonban, miután a diktatura minden erőteljes közvélemény megnyilvánulás elé gátatvetett s még választásokat sem tartott, a nép politikai magatartásának megítélésére egyedül a napisajtó szolgált. A lapok példányszámának a nagyságából bizonyos értelemben következtetést lehetett vonni a különböző pártok erőviszonyaira. Ebben a vonatkozásban nagyon jellemző, hogy a spanyol vidéknek nem volt egyetlen egy említésreméltó monarchista irányzatú napilapja. Igy azután érthető, hogy miért áraszthatja el ma a spanyol vidéket olyan bőséggel a republikánus vidéki sajtó. A vidék már a mostani változás előtt republikánus érzelmű volt.


Az egyes organumokat figyelembevéve a királyság alatt a legnagyobb példányszámban jelent meg a monarchista madridi ABC. Ez a lap minden tekintetben a spanyol sajtó legtipikusabb kivirágzása. Gazdag olvasmányanyag, jó hírszolgálat s elsőrangu képanyag jellemzi, mely utóbbi aktualitásánál fogva különösen a nőket vonzotta e lap olvasótáborába. Politikájában a mindenütt jól bevált alkalmazkodás politikáját képviselte, taktikus érzékkel számításba véve az uccai terjedés lehetőségeit. Ezért azután a legkevésbé sem volt olyan polemikus természetű, mint a kevesebb példányszámmal rendelkező El Debate és a La Nacion, amelyek ugyancsak monarchista, de egyuttal klerikális irányúak is. A többi nagy madridi lap ha a diktatura alatt nem is kimondottan köztársasági, de kimondottan szabadelvű vonalakon mozgott. Ezek között vezető lap a régi alapítású El Liberal és a El Heraldo, fez a tulajdonképen legtipikusabb spanyol boulevard-lap. A baloldali polgári lapok közül a Libertad-on kívül mindenek előtt az El Sol és a La Voz említhető. Ez a két utóbbi a spanyol papirtröszt vállalkozása, amely életrehivásukkal nemcsak direkte akart fogyasztót biztosítani termelésének, hanem indirekte próbálta kényszeríteni a sajtó többi részét papírfogyasztásukban az El Sol és a La Voz papírfogyasztásához idomítani. Ebből az összefüggésből még a királyság utolsó idejében egy konfliktus keletkezett, amely az El Sol és a La Voz fennállását veszélyeztette. A papirtröszt mögött álló s a kapitalista körökhöz tartozó arisztokrácia u.i. a két lapot a monarchia érdekeinek a szolgálatába akarta állítani. Igy a papirtröszt és a két lap szellemi vezetője Nicolas Mária Urgoiti között hosszú viaskodás keletkezett, ami a királyság utolsó napjaiban elmeríteni látszott a két lapot. A köztársaság etablirozásával a legkevésbé sem került ez a tendencia nyugvópontra, sőt a spanyol napisajtóban ma még világosabb, mint valaha a tényleges helyzet és erőviszonyai s még élesebbek a harcok a köztársasági és monarchista arcvonalak között. (Arad)


 


Vissza az oldal tetejére