FĹ‘oldal

Korunk 1931 Június

Magazin-kultura


Gaál Gábor

 


Akadtak kulturszociológusok, akik a havonta, megjelenő képes folyóiratok, magazinok Európaszerte szaporodó számát kitörő örömmel üdvözölték, — erőteljes igazolását látva ebben annak az örvendetes fordulatnak, hogy az európai intellektualizmus elvontsága visszatért a képekben való, „képszerű” gondolkodáshoz. Tényleg örvendetes volna ez a fordulat, ha a képszerűség ellenében nem esik áldozatul ezekben a folyóiratokban, illetve magazinokban a gondolat. A kultura előbb említett szociológusai azonban erre is találnak magyarázatot és úgy értelmezik, hogy a mai modern európai embert lelkileg és szellemileg a civilizáció üzeme nyügözi le; se ideje, se   energiája nyugodtan olvasni, elmélyülni és gondolkozni. A modern ember jellemző vonása napjainkban valami fáradtság, ami az esztendők sorozatos csalódásaiból született. Ezt a fáradtságot már csak a lárma és a szenzáció, a rövid pár mondatban fogalmazott ötlet és a kiabáló kép tudja felvillanyozni. S kétségtelen jobb magyarázat nem is hozható fel a magazinok bámulatos kelendőségére, ellenére. aránylagos drágaságuknak. Hogy a Berlinben megjelenő Ullstein-féle egy márkába kerülő Uhu s a Scherl-féle Das Magazin havonta 200.000 példányba kerül forgalomba, ez a legkevesebb mert az ugyancsak Ullstein féle Illustrierte Zeitung hetenként 1,844.130, a Münchener Illustrirte. Presse 600000 a Grüne Post pedig 937.530 példányban jelenik meg, nem is említve egy sereg más, ugyancsak német illusztrált lapot, amelyek megjelenési példányszáma jóval túl a százezren, két, három, négy öt és hatszázezer körül mozog. Jól jegyezzük meg, Németországra nem pedig Amerikára vonatkoznak ezek a számok....


A kulturpolitikában és irodalomkritikában Németországban is számos esetben felmerült a panasz a jelenkori irodalmak és így írók átlagos színvonalának a mélypont felé való tendálása felöl. Az előbbi számok világosan utalnak arra, hogy annak a bizonyos nívósülyedésnek valójában mi a magyarázata. Nagyon sok momentumon kívül: — az a vállalkozói szellem és vállalkozói apparátus mely ezek mögött a magazinok mögött áll... A magazinkiadók tiszta üzleti vállalkozások, a kulturális felelősség minden nyoma nélkül. Következik ez abból, hogy periódikus folyóiratok jövedelmezővé való tételéhez, vagyis igen magas példányszámban való megjelentetéséhez nagy tőkebefektetés szükséges. Hogy viszont ez a tőke megfelelő módon kamatozhassák, azaz a lehető legmagasabb példányszám elérhető legyen, ahhoz az a bizonyos alkalmazkodás szükséges, mely a lehető legkisebb ellenállás vonalát keresi: — az állásfoglalások nélküli, a gondolkodni nem szerető, — ahogy a kulturszociológusok mondják — a fáradt olvasót. Ezeknek a magazinoknak a kulturpolitikáját így ugyanaz az elv meríti ki, mint Bata cipőgyáros üzletpolitikáját: a lehető legolcsóbban a lehető legkényelmesebb árút szállítani. Hogy azután ennek következtében ezekben a magazinokban a szellemtelenség, a szenzáció, a csinálmány, a fontoskodás, a rekordmánia, a felületesség, a divathajhászás s a mindezekkel rokon vizenyő-cinizmus uralkodik s a mai kaoszból kivezető értékeszmények háttérbefolytása pusztán azért, mert ebben a magazinkulturában bármely eszmény már eleve érdektelen és kényelmetlen, mert követeléseket támaszt az olvasóval szemben s mert az olvasótól a magazin árán kívül semmi egyebet nem követel, se lelkiismeretet, se leszámolást, sem azzal ami adva van, sem azzal aminek adva kéne lenni, — mindez következetes velejárója annak a „kulturtevékenységnek”, amit a magazinok oly rettentő nagy példányszámban mindenütt Európában életben tartanak. (Kolozsvár)


 


Vissza az oldal tetejére