FĹ‘oldal

Korunk 1931 Június

Az orosz népesedés

 


Oroszország legfontosabb problémája közé tartozik állandó népesedési növedékének kérdése. 1930 április elsején Oroszország összlakói számát 158,000.000 becsülték, közel 20 millióval többre, mint amennyi 1914-ben ugyanerre a területre jutott. 1924 körül a lakosság száma elérte a háború előtti állományt, ami azt jelenti hogy a lakosság természetes szaporodása a forradalom után oly nagy volt, hogy a világháború, a polgárháborúk, az epidémiák és kivándorlás óriási érvágásait kiegyenlítette. A következő három évben. 1924 és 1927 között a szaporulat már 9.5 millióra nőtt, a legutolsó három évben pedig tizenegyre. Igy az évenkénti átlagos szaporulat több mint három és fél millió. Bámulatraméltó számok. Ezeknek a számoknak a nagyságát azonban csak akkor ítélheti meg az ember, ha összehasonlítja Európa egyéb részeinek szaporulati adalékaival. Oroszország nélkül Európa 370 milliós lakosságának évenkénti szaporulata 2 és fél millió, Oroszorágé viszont — egy 150 milliós néptömeg-tőkére három és fél millió. Érdekes emellett, hogy az orosz szaporulat nem születésfölöslegből, hanem a csekélyebb halandóságból következik. 1911 és 1913 közt ezer orosz lakosra esett 46.8 születés, 1926—28-ban már csak 40. Ezeknek az éveknek halálozási számai 30.5 és 17.4. Amíg tehát 1913-ban 1000 emberre 16.3 szaporulat esett, 1928-ban felszökött 22.6-re.


Az orosz lakosságnak ez az erős szaporodása persze problémákkal jár. Az ország óriási területére, kimeríthetetlen természeti kincseire és csekély népsűrűségére való tekintettel (egy négyzetkilométerre 7.6) örvendetesnek kellene tartani ezt az állapotot. Hogy azonban a jövőben milyen következményekkel jár ez, az még beláthatatlan. Mindenesetre a hivatalos helyek Oroszországban a népfölösleg kérdését nem ismerik. Számukra valamely ország túlnépesedés semmi egyebet sem jelent, mint azt, hogy a szóban forgó ország termelő eszközei nem eléggé fejlettek. A túlnépesedés így csak a kapitalizmuson belül probléma, mert ott a termelőeszközök fejlődésének nincs meg az a határtalan lehetősége, mint a szocializmusban. Mindenesetre Oroszországban ma az ipari munkások után való kereslet még hatalmasabb arányokban nő, mint a népesség szaporodása. A legutolsó két és fél évben a városi munkások száma 22.8%-al szökött. 1927-ben volt 8,866.000 iparimunkás, 1950 elején már 17,887.000. Ezenkívül a nép mozgása a falvakból a városokba az utolsó időben bizonyos értelemben megfordult, ami sokkal figyelemreméltóbb, mint az ember gondolná. Az ember u.i. azt várta, hogy a mezőgazdaság mechanizálása és racionalizálása az emberi munkaerőt háttérbe szorítja s a parasztokat a városokba űzi. Ez azonban a legkevésbé sem tapasztalható, mert a mechanizálódás egyúttal kollektivizálódással jár. Kétségtelen ugyan, hogy a falvak munkásait gépek pótolják, — mivel azonban az embereiknek kevesebbet kell dolgozni, még nem szükséges kivándorolniok a városokba, sőt ép az ellenkezője tapasztalható; az építőipar szezonmunkásai például otthagyják városi munkájukat, hogy visszatérjenek a kollektiv gazdaságokba. (M. F.)


 


Vissza az oldal tetejére