FĹ‘oldal

Korunk 1931 Június

Vasárnap délután


Zalai Mária

 


Rózsi falusi leány és szolgál. Gazdái u.n. „progresszívek”, de ez a legkevésbé sem jelenti, hogy Rózsinak jobb dolga lenne, mint bármelyik másik cselédnek.


Az asszony kezdettől fogva felülről kezelte. Nem szerette, hogy annyit olvas, hogy ragaszkodik a kimenőjéhez, hogy csinos és — mert kedvese van.


Már éppen valami felmondási okon törte a fejét, amivel elküldhetné, — de ez meglehetősen nehéz volt, mert a lány minden dolgát jól és pontosan végezte, — mikor Rózsi váratlanul felmondott. Azt természetesen elhallgatta, hogy a gazdája ostroma elöl menekül.


Kap-e másik helyet? És az milyen lesz? tűnődött, miközben igyekezett Emmához.


*


Klári valami nyavalyás kis hivatalba jár. Az anyjánál lakik, aki valami különös csapásnak tartja, amiért Klári még mindig nem ment férjhez. Ezért állandóan jósnőkhöz és kártyavetőnőkhöz jár s boldog, ha sikerül egy-két hétre megnyugtatnia magát, hogy „férfi áll a házhoz, házassági szándékkal.” Persze gyakran kénytelen megállapítani, hogy az ép soron, levő favoritja svindler. De azért buzgalommal kutat tovább. Ettől a férjhezadási mániától eltekintve drága teremtés. Klárit nagyon szereti. Klári, is őt. Ebből a kölcsönös szeretetből azután egy olyan szirupos állapot alakult ki, amiből lehetetlen kimásznia. Klárinak előreláthatólag sohase lesz külön lakása s így nagyon irigyli Emmát, akihez megy, mint minden vasárnap délután.


*


Ilus eredetileg varróleány, de megakart szervezni egy műhelyt és kidobták. Azután kiszolgált egy üzletben, de mert csak az árú fínomságát és olcsóságát dicsérte és nem válaszolt az ilyen kérdésekre: „hol lakik”, „szokott-e moziba járni”, „mikor megy haza”, „meglehet-e látogatni?” — hát innen is mennie kellett. Nem volt elég „udvarias” a vevőkhöz.


Most egy textilgyárban dolgozik. Csak ő tudja, hogy él meg abból, amit keres, de mégis elégedett, mert itt sok asszonyt és leányt sikerült megnyernie a gondolkozásának.


Ő is Emmához ment.


*


Emma a város összes gyáraiban és nagyobb üzemeiben dolgozott már. Volt, amit ő hagyott ott, de a legtöbb helyről őt küldték el — az elvei miatt. Most egész véletlenül nem munkanélküli. Egy kócosnál dolgozik, aki 12 órát dolgoztatja a munkásait és ott készül rendet csinálni.


Emmánál — külön lakása van! — minden vasárnap délután sokan gyülnek össze, fiuk és lányok, valami nehezen megszerezhető könyv köré. Olvasnak, vitatkoznak, lelkesednek, telefüstölik a szobát. Mindezt olyan buzgalommal és lázzal, aminek a hevét se nem zavarja, se nem üdíti az, hogy fiuk és lányok vannak együtt.


Ez természetesen csak akkor van így, ha maguk közt vannak. Mert a rendszeresen járók sohasem „flörtölni” jönnek, bár gyakran akad egy-egy ficsur, aki azért csatlakozna szívesen a „szabadgondolkozók”-hoz, mert hátha „leesik” egy nő. Az ilyeneket Emma intézte el nagyon radikálisan, — azzal, hogy kitiltotta őket. Semmi szükség rájuk, itt vannak a „mi fiúink.” A fiuk, akikkel együtt kell és lehet harcolni a tarthatatlan világ ellen.


Akiknek azonban kevés fogalmuk van arról, hogy mit jelent az, ha valaki nemcsak munkás, hanem nő is... Nehezen értették ezért, hogy miféle külön beszélni valójuk lehet minden vasárnap a lányoknak. Ám mikor Emma az órájára nézett, — elmentek.


*


Ma délután még két asszony jött, akik Ilussal együtt dolgoznak. Egyiknek beteg a gyereke, a másik terhes. Emma már nem kérdi a terhestől, hogy miért nem hagyja meg a gyerekeit. Tegnap volt náluk és látta a halálosan elkeseredett férjet, aki hónapok óta nem kap munkát, és az éhes gyerekeket... Előre kész leveleket ad az asszonynak. A levelek ingyen orvost és gyógyszert jelentenek.


*


Alig, hogy a két asszony elment, Klári állt elő:


— Azt hiszem Emma, ahhoz az orvoshoz nekem is kell adj egy ilyen levelet. Még ugyan várok pár napot...


— Hát nem használt, amit a multkor felírattam neked? Az orvos biztosnak mondta.


– Nem tudtuk megvenni.


Ha meg így van... hát nem gondolsz arra, hogy meghagyd? Rózsi eddig csendben figyelte őket, most felugrott:


   Miért gyötörsz mindnyájunkat, Emma és magadat is ezzel a meghagyással? Hiszen tudod, hogy mennyire szeretnénk gyereket és különösen Klári. Miért nem beszélsz most is arról, hogy nem kell ágyútöltelék és hogy nekünk is alig van mit enni? — Majd csendesebben folytatta:


   Azt is tudod, hogy ha meghagyná, hát kidobná az anyja és kidobná a főnöke... Ezt mind tudjátok és jobban is tudtok beszélni róla, mint én. Én csak azt akarom mondani, hogy én törvénytelen gyerek vagyok és inkább meghalnék, minthogy egy ilyent meghagyjak... Hogy egész addig, amig megértettem, hogy csak szerencsétlen az anyám, elhittem, hogy utolsó ringyó. Ahogy szeretni kellett volna, úgy gyülöltem szegényt. Hogy mikor a szomszédunk hazajött a frontról és összecsókolta a gyerekeit én nyolc éves fejjel a falunkbeli patakba akartam vetni magam, mert nekem nem volt apám, én bitang voltam.


Rózsi még sohasem beszélt ennyit egyszerre. Egész kimerült és kétségbeejtette az a csend, ami rájuk esett. Kényszeredetten szólalt meg:


— Menjen csak Klári az orvoshoz.


Tényleg — ijedten és felkavartan — mindegyik hallgatott. Persze... törvénytelen lenne a gyerek, erre nem is gondoltak.


De miért érvelt Rózsi ezzel? Hát ennyire ismeri valamennyiük szeretőjét, ezeket a kivédhetetlenül termékeny férfiakat, akik elítélik és megvetik a házasságot, de nem tudnak jobbat helyette.


Akiknek nincsen minden hónapban egy remegve várt napjuk. Akik szántanak és vetnek. És az orvosok aratnak.


*


— Szóval a gyereket egyelőre leszavazzuk — csendült valami gyengén sikerült vidámság Emma, hangjából, amikor megszólalt. — Aztán, mert mindnyájan tovább hallgattak, felkiáltott:


 Eh, mit lógatjátok az orrotokat? Fiatalok vagyunk és erősek! Mienk a jövő!


 Igen. A jövő! Ilus, aki a legharciasabb, most valósággal harsogott. De a jelen? Ugy gondolod, hogy ez rendben van? Rendben van hogy Rózsit kidobják, mert nem feküdt le a gazdájának, hogy te külön szobában dolgozol, nehogy beszélhess a munkatársaiddal, hogy engem leringyózott a Pista anyja, amiért nem esküdtem még meg a fiával és hogy Klárinak orvoshoz kell menni ?


Most már Emma is tüzet fogott,


 Nagyon jól tudod, hogy nem találom rendbenlevőnek, mert ha annak találnám, nem tennék semmit a megváltoztatásáért. Azt is tudod, hogy egy más világban mindez másként lesz.


 Kivéve az én esetemet — mondta Klári.


— Mert tudtommal még a legjobb világban sem a Pétereken hajtják végre az abortusokat, ha már elkerülhetetlen, hanem a Klárikon.


...hallgattak. Mit lehet erre felelni?


 


Vissza az oldal tetejére