FĹ‘oldal

Korunk 1931 Május

A pedagógus Nagy László


Kemény Gábor

 


Hetvennégyéves korában halt meg Nagy László és ha műveinek imponáló sorozatát nézzük A gyermek érdeklődésének lélektanától kezdve (1908) a mult év őszén a bécsi pszihológiai kongreszszuson tartott előadásáig, azt kellene mondanunk, hogy ez a gyermekies lelkületű, de kemény akaratú tudós egészen kiélte magát és harmonikus életet élt.... És mégis, ha figyelembe vesszük azt az atmoszférát, melyben munkája lefolyt, meg kell éreznünk, hogy ez a szünet nélkül dolgozó, kutató, agitáló ember tragikus életet élt. Nem is csoda: három évtízeddel ezelőtt „úi időknek új dalait” hozta a magyar pedagógiába... A pedagógia másutt is, de nálunk fokozottabb mértékben csak engedelmes, szolgai vetülete a politikának s ha alakultak is ki pedagógiai eszményeink, ezek nem lehettek elindítói az élettel összefüggő pedagógiai gyakorlatnak. — Nagy László az ideálokat kutató s többé kevésbé metafizikai régiókban tapogatózó pedagógusokkal, szemben az útmutató pedagógiának veti meg tudományos alapját. Az útmutatást pedig e század első éveiben a gyermektanulmányozás tette lehetővé. William Stern, Meumann, Preyer, Binet, Simon alapvető munkássága mellett a nehézkesen meginduló magyar pedagógiai irodalomban Nagy László és Ranschburg Pál alapvető művein kívül alig találunk még értekezéseket is, melyek a gyermektanulmányozással összefüggnek. Annál nagyobb érdeme Nagy Lászlónak, hogy már 1906-ban felhívja a figyelmet a gyermektanulmányozásra. Átfogó s előrelátó szellem. Pedagógiai elmélet, pedagógiai gyakorlat, laboratóriumi munka, arravaló emberek nevelése és társadalmi propaganda — ezt a sokféle munkát Nagy László szuggesztív erővel tudta végezni és irányítani. — Ő is elméletekből indult ki, mint sok más kortársa, de ő sohasem botlott bele az elméleti dogmák útvesztőjébe. Már huszonöt évvel ezelőtt elveti a Herbart-féle felfogást, mely a sokoldalúságot és az egyéniséget két különböző tényezőnek tekinti. Nagy László az evoluciós törvények alapján áll s kimutatja azt a modern alapvető tételt, hogy a kialakult egyéniség folytonos differenciálódás eredménye, tehát a fejlődés végső állomása... Ebből az alapvető tételből következik az a dinamikus pedagógia, mely a gyermek erőit nem nyügözi le, sőt azokra épül. Hogy ilyen munka nem tartozik a pedagógiai utópiák közé azt igazolja Nagy László egyik jelentős alkotása, a Gyermektanulmányi Múzeum, melynek agyag és rajzmunkái s a gyermekek egyéb öncsinálta játékszerei az 1911. évi brüsszeli és az 1912. évi berlini lélektani kongresszus alkalmával a külföld figyelmét is ráterelték. A folytonos differenciálódás alapvető tanát igazolja az 1914-ben megalakult Uj Iskola is, mely a fejlődéstan didaktikai és társadalmi követelményeit olyan mértékben viszi keresztül, amily mértékben azt egy osztálytársadalomban keresztülvinni lehetséges.


Nagy László a realitások embere, aki nemcsak kutató tudósokat, gyakorlati pedagógusokat, de megértő szülőket is akar nevelni. 1918-ban alakítja meg az Anyák Iskoláját s mikor ez az ellenforradalom sötét idejében megszűnik, az 1923-ban alakult Szülők Iskolájában építi ki és terjeszti tovább a szülők napról-napra növekvő tömege előtt nevelési programját.


Nagy László tragikus sorsát csak így értjük meg, ha leszögezzük, hogy a magyar szociális és politikai élet követelményeivel nagyon is tisztában volt. 1893-ban az ő indítványára és az ő vezetésével tartották meg Magyarország tanítói és tanárai a II. tanügyi kongresszust. Az 1848-ban tartott első tanügyi kongresszus óta nagyon meggyült — a kivánni való. A közoktatásügynek a kultuszügytől való elválasztása, az iskolák államosítása, az általános tankötelezettség, az ingyenes oktatás voltak akkor a vezető gondolatok... Hol voltunk ezektől 1893-ban? Nagy László megérzi az új összegezés és célkitűzés követelményeit... Az intenzív népműveltség gondolata a vezető eszméje a II. tanügyi kongresszusnak s tárgyai: a népiskolai törvény revíziója, az egységes középiskola, a tanítóképzés államosítása, szolgálati pragmatika, pedagógiai könyvtár létesítése, ingyenes népoktatás, befolyásmentes tanügyi közvélemény kialakítása. (Hol vagyunk e céloktól 1931-ben!?)


Mialatt Nagy László a tudományos; kutatás hangyamunkáját végezte, sohasem feledkezett meg a kulturális épület egész kiépítéséről és mivel az. alapvetés munkájában sohasem lankadt el, 1918-ban joggal hihette, hogy az „álomkép kezd megvalósulni előttünk” s teljes jóhiszeműséggel mondhatta, hogy „a régi arisztokratikus korszak a maga társadalmi és osztályuralmával, autokrata kormányzati rendszerével, erkölcstelen életfelfogásával, konzervativizmusával letört... Egyetemesebb, a népek millióit felölelő világkultura... kezd uralkodóvá válni s az egyes kiváltságosak kénytelenek, a tömegek erkölcsi és anyagi érdekei előtt meghajolni. Uj, világtörténelmi korszak határmesgyéjén állunk, melyben a nép világszabadságának szelleme vívja élethalálharcát a régi világimperiumok iszonyatos erőivel és alvilági sötét szellemeivel.”


A szabadság szelleme csakugyan lábrakap — ideig-óráig. Az orsz. radikális párt, az osztályharc alapján szervezett fővárosi oktatók szövetsége s a Magy. Gyermeki. Társaság megkezdik reformmunkájukat. A Nagy László készítette reformtervezet gondolataiból csak ezeket emeljük ki: a közoktatás demokratikus megszervezése, az egységes és 8 osztályos népiskola megteremtése, az ingyenes népoktatás, az ingyenes középfokú oktatás, egyéniségi lapok vezetése, stb. a főiskolákon elméleti és gyakorlati kurzusok, az egyetemen gyermektanulmányi tanszék, stb., stb.


A Gyermek 1919. évf. (109. 1.) olvassuk, hogy a gyermektanulmány, mely eddig sok ember előtt ismeretlen fogalom volt, mennyire meghódította a főiskolai hallgatókat: gyermektanulm. kört alakítanak, melybe a bölcsészeti és orvostanhallgatók, polgáriiskolai tanárképző és tanárnőképző intézet hallgatói tömegesen lépnek be. A Magy. Gyermeki. Társ.-nak 1919-ben közel hatszáz főisk. és tanítóképzői ifjúmunkás tagja van. Nagy László elgondolása gyümölccsé érik, a gyermektanulmányozás munkásainak száma rohamosan nő s az Uj Iskola a régi módszerrel, de az osztálybilincsektől szabadultabban végzi munkáját hogy „az új társadalom, az eljövendő nagy szociális közösség számára megteremtse az új embert.”


Az Uj Iskola vezetőit a népbiztosság megbízza, hogy szerezzenek nehány internátussal kapcsolatos proletáriskolát, hol tehetséges proletárgyermekeket neveljenek az Uj Iskola tanítási és nevelési rendszere szerint. Az Uj Iskola rendszerű proletáriskolák számára nevelőket kellett képezni, kik gyermektanulmányi, gyermekfejlődéstani és didaktikai ismeretekkel s gyakorlattal birnak. A továbbképző tanfolyam vezetője


Nagy László... Átszervezik a Gyt. Társaságot, az összes gyt.-ügyek előadójául Nagy Lászlót rendelik be, a gyermekvédelmi ügyeket is a Társaság körébe utalják, valamint a pályaválasztási ügyek szervezését is... De minek soroljuk fel tovább a tényeket?... A Nagy László által elbúcsúztatott „sötét szellemek” visszatértek és — itt kezdődik tragédiája.


Ő megmaradt a régi Nagy Lászlónak, aki csak előre tudott tekinteni és semmiféle hangzatos jelszó ürügye alatt nem volt hajlandó az ujjászületés gyanús apostolaival egy húron pendülni... Senki-emberek bukkannak fel a láthatáron, vezető szerepet kapnak és az igazán értékes tényezőket protekciójuk foka szerint csapják el, teszik B-listára, nyugdíjazzák vagy türik meg. Nagy Lászlónak, kit már a külföldi tudományos körök is jól ismertek, örvendenie kellett, hogy nyugdíját megmentheti... Nem vesztette el munkakedvét. Nem írt palinódiát Magyar pedagógus 1919-ben címmel és nem írt neveléstani értekezést az Árpádház szentjeiről, hanem folytatta tudományos és felvilágosító munkáját. 1922-ben könyvet ír a tehetséges gyermekről, 1924-ben a pályaválasztásról, melyben a meggyőződés tiszta hevével hirdeti az ellenkezőt érvényesítő „ujjászületett” világgal szemben a maga igazságait. „Az iskola falain dörömböl az élet és az élet marad a győztes... Az iskola gyakorlati kérdése az ifjuság pályaválasztásának előkészítése... Égy pozitiv érték van a világon: az egyén szakképzettsége... Vége a szép uri életnek, a dilettantizmusnak... A világtársadalom összes csoportjai folyton fokozzák a szaktudás követelményét, csak az iskola az, mely gőgösen halgat és méltatlankodva fogadja az elégedetlenkedőket, akik a pályaválasztást az iskola problémájává akarják tenni.” És Nagy László szavát meghallotta a külföld. Évek óta kapott meghívásokat Lipcsébe, Bécsbe előadások tartására... De azt még sem tudta elérni, hogy megváltoztassa a krónikussá vált antiszelekció uralmát... Hiszen akkor első sorban őt magát kellett volna vezető munkára kiválasztani... És ha régi munkatársai közül akadtak is, akik azóta a bölcs belátás vizére eveztek, őt megnyugtatta az, hogy ő annál jobban ragaszkodott híveihez, minél jobban üldözte őket a hatalom. Egész ember volt a félemberek világában. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére