Főoldal

Korunk 1931 Április

A kék expressz


Mátrai Ede

 


Az európai és amerikai imperializmus kizsákmányolásától s a generális klikkek polgárháborújától marcangolt. Kína vergődését színdarabba fogta össze Sergei Tretjakow, hogy a „Kína űvölts!”-sel felrázza — a világ lelkiismeretét.


Ennek a darabnak a sikere alig járta be a félvilágot most ismét akadt egy orosz, Ilja Trauberg, hogy a film sajátos nyelvén mutassa be a mai Kínát. — Az ötlete nagyszerű: egy expresszvonat útjának és utasainak történetén keresztül vonultatja fel a mai Kína társadalmának típusait, problémáit és — a problémák megoldását. Indulásrakészen áll a kék expressz a pályaudvaron, előtte a kínai szoldateszka feltűzött szuronyai. Jönnek az utasok ; Elsőosztály: európai kereskedők, spekulánsok, kalandorok és metresszeik, a nagyhasú, kenettől csepegő misszionárius, az üdvhadsereg aggszűzei, a kínai generális. Második-osztály: mérnökök, professzorok, tisztviselők, kínai kereskedők, diákok. Harmadik osztály: kulik, parasztok, ipari munkások. És végül a „40 embernek vagy 6 lónak” — a tehervaggon: három, öt, nyolc, tíz, tizenkét éves, nyomortól, éhségtől szédelgő kínai gyermekek, akiket a szüleik eladtak a nagyvárosi textilgyárnak, mert az árvíz elpusztította a termést és így képtelenek a gyermekeket táplálni.


Már mindenki beszállt, a vonat mégsem indul, mert az „elnök úr” még nem érkezett meg. A hatalmas selyemipari tröszt élére felkapaszkodott kalandor, az „elnök úr” és titkárja megérkeznek. Katonai fogadtatás. A generális „stramm”-úl jelent. A katonabanda rázendít. Az elnök úr elvonul a vaggonok, a társadalmi osztályok sorfala előtt. A vonat végre elindul. Az éjszakában robogó expressz vaggonjaiban a különböző társadalmi osztályok élik a maguk életét. Az étkező és társalgókocsiban a grammofon vinnyogó, rikácsoló jazz-ére vonagló mechanizált erotika, alkoholmámor, eszemiszom. A második osztályon a kínai kereskedők profitot ehozó hortyogása, a diákok impotens szalmacséplése. A harmadik osztályon a ma retteneteiből a multba menekülés. A vigaszt szomjazó páriák mohón szívják magukba az enyhülést adó régi legendákat. „Régen, mikor összetartottunk, erősek és hatalmasok voltunk”. A primitív hegedű egyhangú melódiájától kisért balladák lefuródnak az emlékezés legmélyebb tárnáiba. Egy fiatal forradalmár lázas gesztusokkal próbálja a kulik agyában a multat a mával összefonni. A tehervaggon padlóján, mint egymásra dobált csomagok, az álomba merevült gyerekek. A kínai rabszolgahajcsár petróleumlámpája mellett a pénzzé alakított életekből egymásra sorakozó számoszlopokat absztrahál. Gyermek-munkaerő-árú-profit. Odább két európai felügyelő alkoholizálja és kártyázza az utazás unalmát. Az egyik sarokban egy kuli gunnyaszt. Előtte vézna, fejletlen gyermekleány, a huga.


Az egyik felügyelő alkoholtól felajzott állati hímsége süti ki a pusztító villámot a szociális feszültségből. Erőszakot akar elkövetni a lázban égő kis kínai leányon. A leány bátyja erre leüti. A kínai hajcsár szájából végigsüvölt a vonaton az imperialista alarm; „Egy kínai megölt egy fehéret !!!!!” — A kulik társuk védelmére kelnek. Feltörik a csomagkocsi fegyverszállítmányát. Harc az előrenyomuló kulik és a katonai különítmény között a vaggonok folyosóján, tetején. A kék expressz közben száguldva falja a kilométereket s nem sikerül megállítani, az előretörő kulikat nem lehet visszaverni. Egy mentség van még, — ha mindannyian elpusztulnak! Az egyik állomásnál a különítmény tisztje leugrik a robogó vonatról, lövéstől találva összeroskad.. De a tábornok megbízatását még kihörgi; „Táviratozzatok a következő állomásra, hogy futtassák holtvágányra a vonatot!” Az expresszen tovább folyik a harc az ellenfelek közt. Az európai és amerikai imperializmus ügynökei megmutatják, hogy az „ideáljaik”-ért — végső szükség esetén — harcolni, sőt — amennyiben már más kiút nincsen — meghalni is képesek. Az „elnök úr” megsebesül s mikor látja, hogy minden ellenállás hiába, agyonlövi magát, nehogy elevenen az átkozott kínai ördögök karmaiba kerüljön.


A következő állomáson rohan a katonai parancsnok a váltóőrhöz: „A felkelők elfoglalták a vonatot! Állítsd a váltót a holtvágányra !” — A váltóőr válaszában feltátong a maga teljességében a roppant örvény, amely e két emberen keresztül osztályaik gondolat és érzésvilágát áthidalhatatlanul elválasztja. „Mégis csak emberek vannak a vonaton!” A tiszt erőszakkal átállítja ki a váltót. Birokrakelnek és legurulnak a töltésről. A váltóőrnek azonban az utolsó pillanatban mégis sikerül visszaigazítani a váltót s a kék expressz tova rohan a munkások és parasztok államának határához, fel, vertikálisan a napba, a szabadságba...


Ilja Trauberg a művészi lehetőségek maximális kihasználásával egy hallatlanul feszűlt, száguldó tempójú mestermüvet alkotott. A montázsnak, az új, filmszerű látásnak nagyszerű példája pointirozza, fokozza fel a cselekmény magávalragadó dramatizmusát. Meisel-nek az oly korán elhunyt német komponistának synchronizált kísérőzenéje organikusan belekapcsolódik, szinte összenő a filmmel. Kép és hang, egymást felfokozó egységbe tömörülve harsogják a kínai milliók tragédiáját és megváltását... (Bécs)


 


Vissza az oldal tetejére