Főoldal

Korunk 1931 Április

Amerika keresete a háborúban


Medve Miklós

 


A háború idején és azóta is nagyon sokszor hallottuk s nagyon sokan el is hitték, hogy Északamerika könnyen lelkesülő népe azért lépett be a világháborúba, hogy a szövetséges hatalmak oldalán a nemzetek szabadságáért és önrendelkezési jogáért küzdjön. Holott a legkevésbé sem eszmékért és ideálokárt történt Amerika hadbavonulása, hanem az amerikai pénz- és ipari-tőke meztelen gazdasági es profitérdekéért. Arról volt szó, hogy az antant hatalmak győzelmét biztosítani kellett, mert azok veresége egyértelmű lett volna Morgan és más, az antant háborús iparába tőkét invesztáltak tönkremenetelével. Emellett az Európába plaszirozott tökének amortizációját és kamatozását biztosító motívum mellett azonban szerepelt még egy másik is: az a nagy nyereségkilátás, mely elsősorban Amerika hadiszeranyaggyártó iparát kecsegtette.


Nem régiben Hoover éles beszédben vetette a szemére az amerikai hadfelszerelési iparnak, amiért kísérletet tett pár szenátusi tag és képviselő megvesztegetésére, hogy ezek a fölszerelés érdekében lépjenek síkra s így a hadfelszerelő iparnak megrendeléseket hajtsanak fel. Hasonló megvesztegetési kísérletre emlékezhet az olvasó a propagandista Shearer esetében, aki egy amerikai hajógyártó cégtől 50000 dollárt kapott azért, hogy illetékes helyen latbavesse befolyását az amerikai hadiflotta egységeinek növelését illetőleg. Shearer — mint emlékezetes — nem volt megelégedve a kapott honoráriummal s további 250.000 dollárt kért. Amikor ezt az összeget nem kapta meg „megvesztegetés kísérlete” címén beperelte a szóbanforgó gyárat. A per folyamán napvilágra került adatok ösztönözték azután Myers amerikai nemzetgazdászt arra, hogy az Egyesült Államok nagy vállalatainak háborús keresete felöl föllebbentse a leplet. Az ő adathalmazából vesszük a következőket:


1913 és 1916 között az amerikai acéltröszt részvényeinek kurzusa a négyszeresére emelkedett. Ez a kurzus 1914 és 1916 között a Bethlehem Steel Co.-nél 286 százalékkal nőtt. Tizennégy acélipari vállalkozás a háború első három évében összvagyonát egymilliárd dollárban tüntett fel, ebből legalább 750 millió-dollár tekinthető háborús nyereségnek. Az acél mellett a réz trust sem járt rosszul. Az az osztalék pl. amit az Anaconda-Társaság részvényeseinek a háborús években fizetett kétszer akkora volt, mint a háború előtt. Tizenöt nagyobb rézvállalkozás a négy háborús év alatt 250 millió dollár nyereséget könyvelt el. Különösen sokat keresett a Dupont-féle puskapor trust, amely a háború folyamán részvényeseinek 139 millió dollár osztalékot fizetett ki. A cukoripar tiszta jövedelme a háború előtti évek átlag 11 millió dollárával szemben a háborús években felszökött 34 millió dollárra. Nem is csoda. Az amerikai cukorgyárak a háború révén egy csapásra megszabadultak európai konkurrenseiktől. Ugyanígy nem panaszkodhatott az amerikai húskonzerv ipar sem. A négy vezető koncern 1915 és 1917 között 140 millió dollár tiszta keresetet mutatott ki. Az egyik ezek közül, az Armour-Társaság, amely 1914-ben 13.7 milliót keresett. 1917-ben már 30.7 millió dollár tiszta keresettel zárja az évet. Hogy azután a gabonamágnások a nagy keresetbe nem maradtak le, az kiderül abból a tényből, hogy a maximált árak bevezetésekor (1917-ben; a liszt barellenként 0.25 dollár átlagos nyereséggel kerül a piacra. Nem kevesebb volt a széntrösztök keresete sem. Egy tonna szénen 1916-ban még csak 0.08 dollárt kerestek, 1917-ben ez a nyereség tonnánként 0.98 dollárra szökött. Igy azután az amerikai szénbárók több mint egymilliárd dollárt kerestek a háború folyamán. Az amerikai kormány a petróleumtermékeket nem maximálta s így az amerikai petróleumkoncernek, elsősorban a Standard Oil Co. a háborús konjunktúrát gátlások nélkül használhatták ki. Hogy tehát ma minden ipari csoport közül a petróleum csoportok támogatják a háborús politikát a leginkább úgy ennek kizárólag a nagy világháborús kereset a magyarázata. — Azok a hivatalos jelentések, amelyek a ruházati ipar részéről rendelkezésre állnak, bizonyítják, hogy ezek háborús keresete körülbelül ötszörös azzal a keresettel szemben, ami a háború előtt átlagos volt. Egy amerikai gyapjufonógyár pl. olyan jól prosperált a háború ideje alatt, hogy részvényeinek a kurzusa a 75-szőrösére emelkedett. És így tovább... A „nemzetek szabadságáért” vívott harcnak és „idealizmusnak”, ez az értelme. (Nagyvárad)


* Ugyanezt az előadását Werner Sombart megtartotta március folyamin Pozsonyban, Kolozsvárt, Brassóban, Aradon és Temesváron. ( A szerk.)


 


Vissza az oldal tetejére