FĹ‘oldal

Korunk 1931 Január

Közvélemény gyártás Franciaországban


Szacsvay Gusztáv

 


Az átlag olvasónak napisajtója bizonyos francia lapok állandó idézgetése révén az a benyomása, hogy a francia lapok véleménye a francia nép véleménye, vagy legalább is jó részében ez a vélemény azonos a nép véleményével. Holott, ami a nagy tömegek tulajdonképpeni véleményét illeti, a sűrűn citált francia lapoknak a szerkesztősége ezt rendszerint alig tudja s még ha tudja is, csak a legritkább esetben fejezi ki, mert a francia lapok, hogy mindjárt tisztába legyünk valamivel, még csak nem is pártlapok. A francia lapok olyan üzleti vállalkozások, amelyeknek a financiális bázisa nagyon ingadozó, miután a legtöbb közülük még a hirdetési üzletet sem ismeri. A lap példányonkénti árúsítása viszont egyedül nem tudja előteremteni a szükséges anyagi bázist, nem is szólva arról, hogy az előfizetés Franciaországban szinte alig létezik. A francia lapoknak tehát fennállásuk költségeit más valahol kell keresni s ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelynek a révén kiderül, hogy a francia sajtó az úgynevezett Joumaux d´Informatin-t miként csinálja.


A francia sajtó nagy általánosságban hirt közvetítő és véleményt nyilvánító lapokból áll. Nagy példányszámmal csak az első csoportba tartozók jelennek meg, elsősorban a külföldön kevésbbé ismert Petit Parisien, amelynek a példányszáma naponta majdnem kétmillió. Maguk a franciák a portások lapjának nevezik ezt az újságot, mert a bűnügyeket és a közönséges szenzációkat nagyon kiadósan lanszirozza. A lapnak azonban a politikai súlya is nagy. Nagy példányszáma miatt ui. minden kormány szemében értékes. A lap vezetősége tehát nagyon jó öszszeköttetéseket tart fenn legalább is egy minisztériummal, a leggyakrabban a külügyivel. Utána a Matin következik, amelynek a példányszáma egymillió körül forog. Ennek a lapnak a befolyása már sokkal nyilvánvalóbb, mint a Pétit Parisiené. A háború alatt például ez a lap volt a legnagyobb háborús uszító, ma viszont ugyanaz a Sauerwein, mint Briand bizalmasa, az európai békülékenység és megértés hangadója. Ebben természetesen a kormány titkos alapja is részes. Ez az alap különben egyike ama forrásoknak, amelyből nagyon sok francia lap merít. A hírhedt Hanau asszony botránya alkalmával derült ki, hogy egyes újságok pénzügyi és közgazdasági rovatát, mint például a Quotidien-ét ez a csoport egyszerűen bérbevette anélkül, hogy a közönség tudta volna, hogy az ezekben a rovatokban közzétett hírek és közlemények csupán azok, amelyek a konzorcium érdekeinek megfelelnek. A vasúti és hajózási társaságok az újságíróknak adott szabadjegyekkel biztosítják befolyásukat. Az idegen kormányok viszont megfizetik az általuk sugalmazott külpolitikai híreket. Köztudomású, hogy az Information Financiere szerkesztői és igazgatói évi 20—25 ezer dollár fizetést húznak a különböző államoktól.


A francia „közvélemény” kialakítói közé tartozik a L´Echo de Paris, amelynek a példányszáma már jelentősen mögötte van az előbbieknek. Ennek a lapnak az olvasói katonák, kistőkések, hivatalnokok s a katholikus klérus jó része. A lap általában még mindig azt a hangot használja, ami a háborús évek legellenszenvesebb tónusára emlékeztet. — A művelt polgárság lapja a Petit Journal, valamikor nagy napokat élt, mostanában azonban már nem tud súlyra szert tenni. A baloldali polgárság lapja az Oeuvre. Érdekes ezzel a lappal kapcsolatban megemlíteni, hogy e lap jelentőségét nem annyira a politikai cikkeinek, mint egyik munkatársának Georges de la Fouchardiere-nek köszönheti, aki a nyilvános életnek minden kérdését tolla hegyére veszi. Viszont az Oeuvre ugyanúgy, mint a jelenleg kis példányszámban megjelenő Quotidien Hennessy konyakgyáros tulajdona. A reggeli lapok közül végül meg kell említenünk Coty lapját az Ami du Peuple-t, amely jóllehet fiatal lap, minden ellenakció dacára ma már legalább másfélmillió példányszámban jelenik meg. Uszító hangja és Mussolini imádata mindenütt ismeretes. Nagy példányszáma azonban legkevésbbé sem az olvasók szimpátiájára, mint inkább olcsóságára vezethető vissza. Számonként csupán tiz centimesbe kerül, míg a többi párisi lapok ára huszonöt-harminc centimes. Coty — persze pénzével — megnyerte azt a pört, amit a többi nagy párisi lapok szindikátusa indított ellene tisztességtelen verseny címén. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a konzorciumhoz tartozó lapok közül egyik sem idézi egyetlen egy sorát sem Coty lapjainak s tökéletesen agyonhallgatják, Coty tulajdonába tartozik még a valamikor nagyon híres Figaro, amely azonban ma már „vidéki” lappá romlott.


Az esti lapok közül a legfontosabb az Intrasigeant. Ebben minden párisi olvasó megtalálja azt, ami érdekli. A lap közleményeit nagyon ügyesen tálalja fel s a lapot minden párisi olvassa, tekintet nélkül a pártra vagy osztályra, amelyhez tartozik. Az Intransigeant mellett még a Paris Soir-t és a szocialista Le Soir-t lehet megnevezni. A Le Temps példányszáma nagyon korlátolt. Ennek a tartalma meglehetősen értékes. Óvakodik attól, hogy túlságosan kihangsúlyozott színekkel és kiemelésekkel redukálja a tartalmát. Kétségtelenül ez a lap utolsó mohikánja a valahai „komoly lap”-tipusnak a szenzációk és a kútmérgezések korában.


Ezek volnának azok a lapok, amelyből Páris lakossága a híreket meríti. A párisi újságolvasó azonban nemcsak egyetlen egy lapot olvas naponta. Miután az előfizetés szinte teljesen ismeretlen, így az uccán többféle lapot vásárol össze, köztük olyanokat is, amely politikai állásfoglalásának és személyes érdekeinek megfelel. Az ilyen „állásfoglaló” lapok száma Párisban több mint ötven. Ezek a lapok a hírszolgálatra nem fektetnek semmi súlyt. Annál inkább kifuttatják azonban a kommentálását a dolgoknak. Ezek a lapok fennállásukat a legtöbbször hiú és becsvágyó politikusoknak köszönik, akik így szereznek maguknak tekintélyt. Az Ere Nouvelle mögött pl. Caillaux áll. A La Republique viszont Daladiers lapja. A L´ordre a jobboldali politikusoké. Az Avenir Millerand szócsöve. És így tovább. Valamennyi egy-egy politikust vagy politikai csoportot szolgál ki, — természetesen a szuteniroztatásáért.


A francia lapok olyan koncentrációjáról, mint aminőről Amerikában. Angliában vagy pedig Németországban tudunk, nem lehet beszélni. A nagy lapkoncernek Franciaországban ismeretlenek. Természetes az egyes lapok között itt is állnak fenn bizonyos kapcsolatok, illetve vannak lapvállalatok, amelyek két-három, lapot adnak ki. Ezek azonban még csak tünetei a koncentrációnak, nem pedig igazi koncentrálás.


A francia vidéki sajtó teljesen független a párisitól az egy Depeche de Toulouse kivételével, mely a Sarraut testvérek tulajdona. Ezt a lapot Párisból szerkesztik. A vidéki sajtó hírszolgálata nagyon gyenge. A világpolitikának például a legfontosabb eseményeiről is alig adnak hírt. Ez a magyarázata azután annak, amiért vidéken a párisi lapok oly nagy elterjedtségnek örvendenek.


A francia hírszolgáltatást csak egyetlen nagyszabású ügynökség, az Agence Havas látja el. Azonban ennek az anyaga is meglehetősen sovány. A lapoknak saját tudósítóik csak Londonban vannak s nagy ritkán Berlinben, Newyorkban és Rómában.


Középeurópában ismeretlen az a gazdaság-politikai kérdésekkel foglalkozó folyóirat-tipus, amely a francia sajtóban hihetetlenül elterjedt. Ezek a folyóiratok egy a középeurópai sajtóban ismeretlen éles hangon glosszálják a politikai eseményeket és személyiségeket. A tartalmuk így nagyon érdekes, mert anyagukat főleg az egyéb lapok által meg nem írt, az az elhallgatott események világából veszik. Az ilyen fajta több mint kétszáz folyóiratból a legelterjedtebb a Cyrano, a Le Carnet de la Semaine, az Aux Ecoutes, a Le Canard enchaina stb. A francia sajtó függősége természetesen kifejezésre jut azokban a fizetett entrefiletekben, amik minden lapban feltalálhatók a szöveg között. Mindegyik újságban van egy rovat, ami szórakoztatás céljából készül: a politika és az. irodalom eseményei közé azonban. nagyon ügyesen bevezetve mindig becsúsztatnak egy-egy hirdetési célokat szolgáló megjegyzést. Természetesen a film, a könyv és a szinházkritika rovatai szintén erős befolyások alatt állnak különböző érdekcsoportok részéről. Nagyon gyakran minden sora fizetve van ezeknek a rovatoknak.


A francia „közvéleményt” tehát ezek a lapok és így csinálják. Többé-kevésbbé ugyanúgy, mint másutt.... (Arad)


 


Vissza az oldal tetejére