Korunk 1930 December

Az erotika nélküli ország

 


Ha az utazó Párisból vagy Berlinből, Bécsből vagy Varsóból hirtelen Moszkva atmoszférájába kerül, úgy szembeötlő, hogy az erotika, amely a nyugati metropolisokban minden hirdetési oszlopról és moziplakátról, minden revü és variete műsorról oly annyira ordit. Moszkva „tárgyilagos” életében mennyire háttérbe szorul. Az erotikának a nyugati nagyvárosokban való előtérben szereplése valószínűleg olyan előfeltételeknek a következménye, amelyek a mai Oroszországban hiányzanak, nevezetesen a szexualitás pszihikai elfinomodása és a munka által el nem használt erők.


A mai Oroszország törvényhozása tudvalevőleg a férfi és a nő közti vonatkozásokban olyan radikalizmust érvényesít, amely a polgári házasságreformoknak a legmesszebbmenő követelményeit is túlszárnyalja. A házasság minden, tál az egyénen levő kötöttségeit alapvetően tagadja s a házassági közösségnek csupán a férfi és a nő individuális akarata a bázisa. A két fél bármelyikének akarata a házasság felbontására elegendő a felbontás keresztülviteléhez. Ezen az akaraton túl a házasságból csak akkor származnak kötelezettségek ha gyermekek vannak, vagy pedig ha a házasfelek valamelyike munkaképtelen. Ilyen esetben a férfi és nő materialis kötelezettségei teljesen egyformák, természetesen a jövedelmük arányában. Valamely házasság jogerőre való emelkedéséhez, viszont még csak a hivatalos regisztrálása sem feltétlenül szükséges. Természetes tehát hogy minden egyebek közt a törvénytelen gyermek ama problémáját is, ahogy ez Közép- és Nyugateurópában szerepel, a mai orosz élet. nem ismeri. Ezeknek a törvényes állapotoknak a következménye azután számos olyan gátlás megszünése, amely a mi életünk házassági közösségében a férfit és nőt befolyásolja. A nőtlen férfi problémája tehát szintén egészen más, mint nálunk. Egyetemi hallgatók és hallgatónők, férfi és nő alkalmazottak, munkások és munkásnők már fiatal korukban közösen élnek s ez az együttélés a mai orosz felfogás szerint házasságnak számit. Szükséges megjegyeznünk, hogy ez az ujítás csak a mostani rezsim kezdetén vezetett némi szabadosságra s a házastársi partnerek gyakori váltogatására. Lassan azonban kialakultak az állandóbb viszonyok s minden túlzás nélkül állítható, hogy általánosságban a mai orosz fiatal férfi partnernőjét ritkábban változtatja, mint a nyugati nagyvárosok nőtlen férfiak Azok a, különösen szovjetellenes propagandára visszavezethető képzetek, amelyeket Európában egy orosz ponyvaregény (A hold a jobboldalon áll) terjeszt s amely szerint a mai orosz ifjúság körében a legnagyobb szabadosság uralkodik s valamennyi a szexuális orgiák rabja, ebben az általános fogalmazásában kétségtelenül a valóságos állapotok ellenkezőjét tartalmazzák. Sokkal inkább igaz az a tény, hogy ép´ az emberek együttélésének gátlásnélkülisége még a fejletlenebb korban is általában csekélyebbé teszi a mai orosz férfi és nő közti feszültséget, mint a mi környezetünkben. Erre az új orosz mentalitásra nagyon jellemző adalékul szolgálnak Kolontay asszony novellái, amelyek nagyon sokban hozzájárultak a szerelem mindennemű romantikájának nevetségessé tételéhez és ahhoz, hogy a nemi ösztön átszellemitését tagadják s a férfi és nő közti szellemi kapcsolat mellett szinte csak a természeti vonatkozásokat szankcionálják. Ehhez jön még, hogy a házasság könnyű feloldása által mindazokat az érzelmi értékeket kikapcsolták az életből, amelyek a tartósságra és a hűségre való akaraton alapszanak. A házasság fogalmának ez a tág értelmezése mellett természetes, hogy az az elitélő magatartás, amely a polgári világban a férfi és nő házasságon kivüli érintkezését kiséri, az orosz életben teljesen elesik. Ez a körülmény persze az emberek nagyobb gátlásnélküliségére vezet s ezért azonban a következmény mégis pontosan az ellenkezője annak, amit a nyugati fantázia feltételez akkor, amikor a mai orosz férfi- és nő-kapcsolatokra gondol. Mindazok a dolgok és stimulánciák ugyanis, amelyek a nyugateurópai városokban a felnőttek és fiatalok fantáziáját izgatják, a mai orosz alattvalóra hallatlanul kevés befolyást gyakorolnak. A modern orosz irodalomban és művészetekben az erotika azokkal a túl nagy arányokkal szemben, amit Európában kihasított magának, felettébb jelentéktelen szerepet játszik. Az a meztelenségért való meztelenség, amit a mi revüink és kabaréink nyujtanak, alig talál a mai orosz nagyvárosokban hálás publikumra. Ezzel egyértelmüleg természetesen az a bizonyos galanteria is, ami még a rokokóból származott át a mi életünkbe, a mai Oroszországban teljesen kihalóban van. A mai orosz férfik és nők közti viszony a mi érzéseink. szerint való gyengédeskedést és udvariaskodást teljesen nélkülözi. Ezek az oroszok nagyon is józanak és tárgyilagosak s az erotikai feszültség minden tudata nélkül valók.


Természetesen a mai orosz életnek egész stílusa hozzájárul ahhoz, hogy az erotika sokkal kevésbé lép előtérbe, mint a nyugati nagyvárosokban. A szabadidő szükségszerű előfeltétele minden erotikus életvitelnek s ép ez a szabadidő hiányzik a mai orosz alattvalónak a leginkább. A napi kenyérért való küzdelem az életvitel igényesebbjei számára sokkal keményebb, mint nálunk, mert mindazoknak, akik a létminimumon felül akarnak keresni, kettőzött tevékenységre van szükségük ahhoz, hogy a jövedelmüket magasabbra csavarják. A legtöbb orosz ma fáradt és „elhasznált” a napi munkájától, úgyhogy kemény életküzdelme után semmiféle erőfeleslege sem marad az erotika játékai számára. Ehhez jön még, hogy az emberek egyesületi és klubélete a szabadidőt nagyon igénybe veszi s hogy a mai öntudatos orosz alattvaló szabadidejét politikai és vallásellenes propagandatevékenységgel tölti ki s hogy mindazok a helyek, ahová nálunk az erotikus vonatkozású találkozások koncentrálódnak, a mai orosz „ városok életében hiányzanak, a finom éttermek és zenéskávéházak ugyanúgy, mint a tánclokálok és találkahelyek.


Nagyon jellemző az is, hogy a mai orosz művészi életben nem jelentkezik az a szükséglet az erotika után, ami a mi színházi életünket ugyanúgy mint filmtermelésünket és más hasonló vonatkozása intézményeinket oly annyira uralja. Érdekes, hogy még a mai orosz tánckultura is szigorúan komoly jellegű minden erotikai mellékcél nélkül. A táncosnők vagy kabarénők mutatványainak a publikum körébe tartozó férfiakkal való csatlakozást célzó törekvése egészen szokatlan és általában megengedhetetlen. Még a legolcsóbb „kocsis-mulatóhelyeken” is, ahol cigánylányok énekelnek és parasztlányok táncolnak, még ott is olyan distancia uralkodik a közönség és a szereplők között, amely a mi hasonló mulatóhelyeinken teljesen ismeretlen.


Az előbbi viszonyoknak a következése még, hogy a mai Oroszországban a prostituciónak sem ugyanaz a szerepe, mint a nyugati országokban. A mai orosz törvényhozás azon elvének a folyómányakép, hogy „a tested a tied”, semmiféle intézkedést sem hozott a prostituáltak, hanem csak a kerítőnők ellen. A prostitució kiveszése a mai Oroszországban azonban nem erre a körülményre vezethető vissza, hanem arra, hogy a szexuális dolgokban való növekvő gátlásnélküliség a fizetett szerelem ´után való keresletet kihalásra itélte. A mai orosz városok prostituciója, hogy úgy mondjuk ma már csak azokat az idegeneket szolgálja ki, akik a vidékről bevetődtek a városba. (M. F.)


 


Vissza az oldal tetejére | |