Korunk 1930 December

A rádió története

 


A rádió szorosan összefügg az összes többi készülékkel, amelyek az elektromagnetikus sugárzás elméletének köszönik létüket. Ez az elmélet pedig nem fejlődhetett volna ki, ha meg nem előzik az elektrodinamika tapasztalatai és elméleti felfedezései, illetőleg az ezek nyomán létrejött találmányok. 1832-ben fedezi fel M. Faraday az indukció jelenségét, ugyanazon Faraday, akinek köszönhetjük az erővonalak elméletét és az elektrokémia legfontosabb alaptételét. Ugyancsak Faraday szerkesztette az első elektromágneses gépet, amely a dinamók ősének tekinthető. 1853-ban W. Thomson a rezgő-körök elméletét állítja fel, végre pedig 1867-ben I. C. Maxwell alkotja meg az új elektromagnetikus elméletet, amely a jelenkor elektromos technikai alkotásaira egyrészt, a fizikai búvárkodásra és a modern exakt ismeretelméletre másrészt döntő befolyású volt. Maxwell föllépése mindkét irányban fordulópont a technika és a tudomány történetében. Ő fedezi fel, hogy az elektromosság és a fény kvalitative azonosak és csak a sugárzás kvantitatív vonatkozásaiban különböznek egymástól. A Maxwell alkotta elektromagnetikus fényelmélet adta meg a lökést az elektrontheoria kifejlődésének, amely Planck és Lorenz nyomán az einsteini mechanika épületéhez vezetett. Az elektromagnetikus fényelmélet nélkül nem jutott volna el a fizika, a mechanika, valamint a tér és az idő fogalmainak gyökeres reformjaihoz, amelyek immáron világnézetünkre is erősen visszahatottak. Ime ez az egyik vonal, amelynek az elektromágneses fényelmélet volt a kiindulási pontja. A másik vonal a laboratóriumi vizsgálatok és a találmányok területére vezetett. II. Hertz 1888-ban tettre váltja Maxwell theóriáit. Hertz vizsgálatai az elektromágneses hullámokról vetik meg az alapját a drótnélküli távírónak, telefonnak, televíziónak és telemechanikának, sőt a még nem teljesen megoldott telekinematográfiának. Hertz egészen kivételes tehetségek közé tartozott, az elméleti tudás egyesült nála a kísérletezés művészetével. Amit koráig az elektromágneses sugárzás elmélete alkotott, azt mind kísérleti térre vitte át és benne kell tisztelnünk valamennyi rádiótechnikai készülék igazi megteremtőjét. Ami utána következeit, az alapjában véve már csak technikai tökéletesítés, vagy egy ügyes fogás alkalmazása a célból, hogy az eredmények a mindennapi gyakorlat számára legyenek könnyen alkalmazhatók, 1890-ben Branly alkalmazza a Kohérert, 1896-ban Righi és mások nyomán Marconi alkalmazza az anténnát és a földelést. 1900 és 1906 között Braun, Slaby és Arco bevezetik a kapcsolt rezgő köröket, míg 1902-ben Poulsen rezgéskeltésre az elektromos fényivet használja. Ugyancsak 1902-ben küldi Marconi az első szikratáviratot az Atlanti-Oceánon át. A drótnélküli távíró immáron cca 30 év óta általánosan használatban van. A szikratávíró tökéletes megoldását nemsokára követi a drótnélküli telefon megoldása is. A rádió ma világszerte el van terjedve, kifejlődése csaknem két évtizedet vett igénybe és ma csaknem három évtizedes multra tekinthet vissza. 1904-ben Fleming használja először a kételektródos egyirányító lámpát. 1905-ben Fessenden a superheterodin elvét, 1906-ban Dunwoody a kristálydetektort alkalmazza. 1907-ben Lee de Forest a ráccsal szereli föl a Flemming-féle lámpát. 1910-ben Lieben, Reiss és Strauss erősítésre használja fel a rádiólámpát. 1913-ban Laugmuir tökéletesíti a rádiólámpák vacuumját, továbbá Meissner és Straus föltalálják a visszacsatolást. 1920 november 3-án kezdődik meg az első állandó napi műsor leadása Pittsbourghban. Az utóbbi évtizedekben rohamos léptekkel halad előre a televisio és a telemechanics tökéletesítése is, amiről a Korunk egy korábbi évfolyamában részletesen beszámoltunk. A fénynek elektromagnetikus sugárzással való továbbítása lényegében éppen annyira megoldott feladat ma, mint a hang továbbításáé és rövid idő kérdése a telekinematográfia tökéletes megoldása is, ugy, hogy megfelelő fölvevő és leadó készülék segítségével egy Newyorkban zajló eseményt Párisból is lehet majd látni. Egy hangos telekinematografikus film szóval azt jelenti, hogy például a newyorki Broadway forgalmának minden fény és hangjelensége — az elektromos sugárzás segítségével — Páris valamelyik felvevő-állomásáról észlelhető lesz. Lehetséges azonban az is, hogy Berlinből egy Peking fölött repülő aeroplánt fognak mozgásaiban szabályozni. Pilóta és személyzet nélkül irányítható egy repülőgép, vagy egy nagy Oceánjáró, akár egy automobil, vagy lokomotív, ha a megfelelő manuális operációk megejtése céljából olyan automata szerkezetekkel látják el ezeket, amelyek a sugárzás hatására működésbe jönnek. Hogy a haditechnika szempontjából ez mit jelent, azt fölösleges magyarázni. Talán éppen a mi zivataros történelmi korunk ambíciói fogják ösztökélni a feltalálókat, hogy e kérdéseket tökéletesen és maradék nélkül megoldják. Eljön azonban az az időszak is, amidőn a háborgó társadalmi tenger hullámai elsimulnak és a valaha fegyverszámba ment sok készülék végre mégis az emberiség áldása lesz. A romboló robbanószerek talán egyszer motorokat fognak hajtani, a mérgesgázokkal pedig talán az ősrengetegek faunáját fogják irtani, hogy több hely legyen az emberiség számára a földtekén. A technika minden eredménye történetének egy szakaszában a (kiváltságosak prostituáltja lesz, mert éppen a mindenkori hatalomnak módjában áll e csunya szerepre kényszerítem. A felfedezéseknek és a találmányoknak nincs meg az az egyéni romantikája, amelyet a kapitalista társadalmi nevelés és az irodalom hitet el a tömegekkel. Végeredményképen kollektiv munka minden technikai eredmény, melyben csak a Prometheus-legenda lírai igazsága vonaglik, míg „Periculum privatum, utilitas publicas”, ahogyan Stephenson mozdonyán hirdette a fölirat, igaz, általános emberi rendeltetéséhez nem jut. Ezért van a titán lírája és az emberi kollektivizmus között szerves kapcsolat. A rádió története még nem nyert befejezést. A sugárzásnak még sok csodája van. Az elektromagnetikus sugár elmélete kísérletek, találmányok, a szikratávíró, a rádió, a telemechanika korán át el fog vezetni egy olyan korszakba is, amikor sugármotorok fogják megoldani a kozmikus közlekedés ama problémáját, amelyet a rakétáktól valószínűleg hiába várunk. Ahogyan a sugárzásról való ismereteink túlhaladták az Ezeregyéj meséinek minden csodáját, a jövő embere — csodák csodájára — talán mégis le fog mondani a biológiai marakodásról, emlősállati nagyszerűségének csodálatáról, az emberek közti háborúságról, ha egyszer közelebb kerül a csillagászat kozmopolitizmusához. A rádió története egy szakasz abban a folyamatban, amely a XIX. század csak biológiailag gondolkodó, a kapitalista ragyogásban ideált kereső, ma talán belőle már kiábrándult embertípust átemeli abba a magasabb régióba, ahol a csillagászat legalább annyira divatossá lesz, mint volt a polgári materializmus élettana. Az elektrodinamikából fakadt új ismeretelmélet, a rádiótechnika, a csillagászat és az elektrontheoria egyidejű fejlődése, valamint a jelenkor szociális vajudásai között szerves kapcsolatnak kell lenni, ami valami közös értelmen, közös tendencián épül, ami elavult dogmák, elavult előítéletek, elavult társadalmi rendszerek alkonyát hirdeti. Ezért van mélyebb értelme annak a kijelentésnek, amely nemrégen Einstein ajkairól a rádió-kongresszus alkalmával elhangzott. Valóban hálásaknak kell lennünk, hogy a (ér, az idő, a rög chauvénségének faji történetünk elfogódottságénak béklyóitól lassanként megszabadulunk.
                                                                                                                                (S. J.)


 


Vissza az oldal tetejére | |