Korunk 1930 December

A parasztművészet kérdése


Brogyányi Kálmán

 


A népművészet köztudatba emelkedése a romantikus etnográfiával egyidőben történt. A népmüvészet feltünő sajátságú formakészlete a népies nemzeti romanticizmus legnépszerűbb sallangjává vált. A figyelmet az az etnográfikus hullám indította meg, mely az 1848-as szociális mozgalmakkal együtt a népet helyezte a közérdeklődés elé. A Herder hatása alatt meginduló népköltészeti gyűjtések csak egyre jobban segítették ezt.


A romantikus etnográfiának a szemlélete úgy tekintette a népet, mint „a faji erők rezervoárját”, a népkincs „gazdag bányáját”. E romantikus szemléletet kiegészítette az a rengeteg cafrang, amit a népszínművek, a cigánymuzsikák és a népi tárgyú irodalmon keresztül a népre aggatták. A magyar közéletben a nemzeti jelleg legfőbb szignumául emelték a romantikus etnográfiát. Az uralmon lévők terpesztik szét magukat általa a nép egész egyetemére. Népművészetet hirdetnek a nemzeti kultura nevében. Valójában a munka és tőke harcának szétrepesztő ereje ellen küzdenek a népkultúra vonalán is, mikor a közjogi államkereten belül a szétváló dolgozó és profitosztály közötti űrt, ahogyan a mélyből egyre magasabb rétegbe fut föl a szétválás, az ideológiai felépítményekig, a nemzeti kultúra hamis értelmezésével takargatják. A „magyaros”, a „nemzeti”, a „népies” körülbelül egyazon fogalmak, melyek a parasztművészet hazug propagandáját és magyarázatát jelentik.


Ez a tendencia belevette magát a közélet összes szellemi területébe és szétterülése közben e tendencia lassan egészen elvész a köztudatból. Helyette a kispolgári bornirtság gyülölködő, ostobául sovén, haladásellenes tendenciájával párosul a magyarosság” és a „népiesség”. A kisvárosi kaszinók, a konzervatív nyárspolgárok derékhada ez. A meghamisított parasztművészetből gyártott „népies”-közönsége. A népi kulturának és művészetnek semmi köze hozzájuk. Fiazug kizsákmányolás ez.


A népi kultúrának és művészetnek céhbeli tudósai, a magyar etnográfusok távol és idegenül állnak ettől a vásártól a tudomány elefántcsont tornyában. A magyarországi szociálizmus és a történelmi materialista társadalomszemlélet nem foglalkozik a parasztkultúra etnográfikus vonatkozásaival. Igy a népművészettel sem. A romantikus etnográfia a nép és a paraszt nevében továbbra is ideológiai eszköz marad a szélső jobboldali reakció kezében, a fajmagyarság mulhatatlan szignumaként. Pedig az etnográfia felvéve magába a modern társadalmi segédtudományok széles ágazatát, a történelmi materializmus vonalán a nép és az ember legigazibb, legőszintébb történelmiévé emelkedik. A társadalom retrospektiv analízisét adja a primitiv kulturfoktól a fejlődés végső pontjáig.


Ha nagyon messzire megyünk el a művesség legelső kezdeteinél, a bronzkorszak kifejezett dekoratív munkáitól vezethetjük le a parasztművészetet. A szerszámkészítés, házépítés feladataiból adta ki az anyag a mai díszítő formákat. Az összes népművészetek, de az -egész dekorativ forma és díszítő elem-kincs összegyűlése már itt kezdődik. A Louvre egyiptomi gyüjteményében láttam egy lenvászon, ingszerű ruhát. A két karján, mellén négyszöges és kördíszítéssel. A díszítések formája, fekete-piros szine az angol-szász szíjjfonatos díszítő formákhoz és detvai szlovák ingkivarrásához egyaránt meglepően hasonlított. Természetesen, nem leszármazási rokonságot, csak a formák egyezését említem meg velük, melyet a térkitöltés azonos ritmusa egymástól függetlenül hozott létre.


Az első dekorativ forma és elemkincs lassan konzerválódott és terjeszkedett. Tökéletességük attól függ, hogy szerkezeti elemek eredményei-e vagy csak külső, a szerkezettel össze nemi függő applikációk. A népművészet kérdése e fokon, tulajdon-képen a primitív fejlődési fokon álló dekorativ és szerkezeti készség, az építés és szerszámkészítés terén. A fejlődés foka szerint azonos a világrészek összes primitiv népe között.


Amikor a primitiv ember halálfélelméből foglalkozási determinációja és életkörülményei egy különös agrárvallást alakítanak ki, akkor a primitív kulturfok már egy fejlődési ponton áll, ahol komplexen összefoglalja az előző fok összes tartalmát, kiegészítve az új életkörülménnyel és foglalkozással. A paraszt-kultúrához hasonlóan fejlődtek külön a halász-vadász és hajósnépek külön sajátosságú, ma már elpusztult és mindig a munkakörülményektől meghatározott kultúrája is.


A parasztművészet tulajdonképeni léte itt kezdődik. Azonossága is az összes népi, helyesebben parasztművészetekkel. A hasonlóság és a parasztság nemzeti szétdaraboltsága csak másodlagos jelentőségű. A természeti és életkörülményi meghatározás a lényeges. Azon a nagy földdarabon, mely az Uraitól délnyugatra a magyar alföld legalsó széléig, a románság és a germán kultúra határvonala között terjed, tehát a szlávság zömének és a köztük élő magyarságnak majdnem azonos parasztművészete van. A tulipánok, a szegfűk és a környezet virágformáit közvetlenül csakis ők alkalmazzák díszítő elemül. A szellemi néprajz vonatkozásaiban Róheim Géza kutatta ki e téren az egységes jellemvonást.


A parasztművészet és kultúra manapság a fajvédelmi és az ifjúsági mozgalmak aktualitásává növi ki magát. Neumann „gesunkene Kultur” elméletét vonultatja fel ellene, ugyanaz az oldal, amelyről előbb volt szó, az intellektuális vonalon.


„A nép nem alkot, csak reprodukál; a népkincset a felsőbb réteg csinálja; a nép azon maradékokból táplálkozik, melyek a szellemi gazdagok asztaláról hullanak le —” mondja Nauman tetszetős elmélete. Különösen akkor ha a parasztművészet sajátossága nem a polgári osztály nemzeti propagandáját, hanem a paraszti osztály szociális igazságjavító küzdelmét szolgálja.


Naumann elméletét látszólag két megfigyelés igazolja. A parasztművészet a magaoldaláról, más parasztművészetektől alig, felülről, az új kulturából, majdnem mindig vesz át elemeket. Átvett a román kor, a reneszánsz, a barok, az empir motivumanyagából. Oroszlán és szörnymotivumok, fonottörzsű oszlopok, rozetták, gránátok, szőlőfürtök, átkötések stb. motívumok hosszú sora mind: átvételek. A mi vidékeink még élő, sugaras napmotivuma az ajtók és ablakok fölött ugyancsak átvétel a barokból.


De ezek átvételek és formaismétlések, melyek alapján még Le chiner Ödön idejében az ind-dekoráció törvényes gyermekének óhajtotta kikiáltani a magyar parasztművészetet a nemzeti romanticizmus. A parasztművészet hangsúlya nem ezeken van. Az életképesség, az organikus szervesség a parasztművészet lényege, amivel az átvett formát az anyagból és szerkezetből újra alkotja. A forma, amit a paraszt az urasági kastélyokból, a templomból a maga környezetébe, házába, eszközeibe átvitt új környezetében új jelentőseget és tartalmat is kapott. Igy más, mint elődje, kivétel nélkül konstruktiv s jelentőséggel csakis a parasztkultura kereteiben bír. Minden transzplantáció, visszamagyarázás hazug. Nemzeti művészet fejlődése parasztművészetből ugyancsak képtelenség. Példa rá a magyar iparművészet tulipánromantikás korszerűtlensége. A formáknak a paraszt kocsiján, sulykán, házán, kerítésén más a környezete, mint azé az osztályé, mely őt kisajátítani akarja. Értelme a parasztság pszihológiai, szexuális és agrárkörülményeiből ered.


A paraszt-barok még rendelkezett a parasztművészet összes kvalitásaival. A közvetlen századelejei gépkultura népies és divatdíszműárú, butor stb. inváziója lassan kikezdte. A technizálódás pedig eddigi agráréletrendjét megváltozással fenyegeti. A meghökkenés a gépekkel szemben és a gép lassú bevonulása a betonházak, fedőcserepek, drótkerítések, gazdasági gépek, olcsóbb szériaeszközök, textilholmik alakjában pedig végleg eltömi a parasztművészet forrását. A magyar parasztság művészetéről ma alig lehet beszélni. Északon még utolsó napjait éli, de a ma leggazdagabb parasztművészettel bíró nép, az orosz fogja az eltűnést megkezdeni a mezőgazdaság intenzív gépiesítésével és a parasztság új életrendjével. A determinációk, az osztályelzárkozottság megszünnek, szükségképpen meg kell szűnnie a parasztművészet eddigi alkotási módjának is. Fog-e kialakulni új parasztművészet? Nem. Legalább is a mai dekorativ jelentőségében nem. A parasztművészet feloldódik a természeti életrend és a gép harmóniájában. Ennek lehetőségei pedig nem a mai értelemben vett parasztművészeti értékek.


 


Vissza az oldal tetejére | |