FŇĎoldal

Korunk 1930 Szeptember

Kulturkrónika rövid hirekben

 


Általános műveltség Amerikában


Nemrégiben egy tudományos Einstein-filmet adtak elő Newyorkban, amely a relativitáselméletet magyarázta. Hogy az amerikai emberben milyen hatalmas a művelődési vágy, azt bizonyítja többek között az is, hogy az előadást át kellett helyezni a premiere után egy nagy színházba, ahova ezrek beférnek, mivel az első előadásra csak 1500 néző számára volt hely. Egy newyorki ujságnak azonban az a veszedelmes ötlete támadt, hogy egy körkérdésben érdeklődjék az után, hogy mi okozta az Einstein-film óriási sikerét. Néhány százan azt felelték, hogy azt hitték, Einstein Schmellingnek, a nagy birkozónak a német konkurrense. Egy csomó nő Einsteint Van de Velde-vel tévesztette össze. S így tovább. De voltak olyanok is, akik tudták, miről van szó.


*


Jézus, a világbajnok. A presbiteriánus egyház dékánja Hollywoodban a következő hirdetménnyel próbálja a hívőket a templomba csábítani:


W. W. Burlard, tapasztalt athléta a következő előadássorozatot tartja:


Sámson az erő világbajnoka Jákob a nagy birkozó Enoch — a távgyalogló Dávid a díjbirkozó Saul a parittya-kő hordozó férfi Dániel az athléta, aki treníroz Jézus a világbajnok.


A világ legboldogabb asszonya. Lady Drummond-Hay, amerikai ujságírónő és a „Graf Zeppelin” első utasa írja:


„Kétszer utaztam keresztül a levegőben az Atlanti Óceánt s több mint hetvenezer mértföldet tettem meg. Ez napi átlagban az egész évre elosztva 195 mértföld... Ezalatt a tizenkét hónap alatt tizenkét hetet folytonos mozgásban töltöttem; egyszer megszakítás nélkül 500 óráig a levegőben voltam, kb. 62 napot gőzhajón és vasúton töltöttem... Márciusban kezdődött középtengeri utazásom a Graf Zeppelinnel — egy húsvéti kirándulás, amelyben 81 óra alatt öt ezer mérföldet tettünk meg, tíz országot három földrészen látogattunk meg s nem minden élmény nélkül.”


Tehát élményei is voltak őnagyságának! Még pedig milyenek! Pl.: „Csikágóban meg voltam hiva egy olyan ebédre, ahol 20 vendég volt jelen, akinek mindnek meg volt a maga privát repülőgépje, amit úgy használt, mint más közönséges halandó az autóját...” Sőt még nagyobb élménye is volt: Kaliforniában meglátogatta az amerikai uj ságkirályt, akinek 185.000 négyzetmérföld földje van s egy palotája építés alatt, amely már is egy millió dollárba került! S ha még mindebből nem hiszed el közönséges halandó, hogy Lady Drummond-Hay a világ legboldogabb asszonya, akkor im halljad még: Hollywoodban meghívták egy ünnepélyre, ahol egy asztalnál ült — na most essetek hanyatt! — Menjou-val, Lous Ferdinand herceggel, Lily Damitával és Mary Pickford-dal! Chaplinnal filozófiáról beszélgetett, Kínában Csangkajcsek elnök felesége fogadta és így tovább... „Tizenkét hónap alatt többet láttam mint a legtöbb ember egész életében.” Szegény kis Immanuel Kant, aki egész életében nem hagyta el Königsberget!


*


Nyomor a kulisszák mögött. A genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal részletes felvételt eszközölt a filmnél foglalkoztatott színészek kereseti és munkaviszonyairól. A most megjelent jelentésből vesszük a következő számokat:


Németországban igen nagy a munkanélküliség a filmiparban (pedig csak most történnek az igazi nagy leépítések!). A fényképészek 75 százaléka átlag évente csak hat hónapot dolgozik. A filmszínészek közül átlag 60 százalék munkanélkül van. Érdekesek a következő szerződési pontok, amelyekre a hivatásnak csak külső csillogását észlelő közönség nem igen szokott gondolni: a művésznek nincs igénye arra, hogy nevét a filmen megnevezzék, nincs joga fényképét közölni; szerződésnek tartama alatt nem üzhet sportot vagy olyan foglalkozást, ami egészségét vagy életét veszélyeztetheti; nem vetheti magát alá olyan orvosi kezelésnek, amely egészségére veszélyes lehet vagy ami külső megjelenését a képen megváltoztathatja.


Hollywoodban az ottani filmközvetítő hivatalban tízezer álláskereső van bejegyezve; ezzel szemben átlag naponta 700—800 személyt foglalkoztatnak. Hatezer szerepet kereső nő közül hat hónap alatt egyetlenegy volt, aki átlag hetenkint öt napon át, nyolc, aki hetenkint négy napon át, 21 hetenkint három napon át, a többi egy-két napon át volt foglalkoztatva. S a művészek tiszteletdíja a film előállítási költségeinek csak kis részét teszi ki. Angliában egy 15.000 fontba kerülő film költségeiből a kéziratra esett 1.000, a színészekre 3.000, a rezsisszőrre 1.500, segédeire 1.750, a fotografusokra és operatőrökre 1.000, összesen 8.250 font.


Szakvélemények szerint a filmszínészet az egészségre annyira ártalmas (a túl erős megvilágítás, az ultraviola sugarak hatása, ideges zavarok, egészségtelen életmód), hogy egy színész átlag csak tíz, egy színésznő csak hat évig dolgozhat filmnél. Igen sokan vannak, akik kénytelenek voltak idegösszeomlás miatt feladni hivatásukat.


*


A filmipar hódító útja. A nemzetközi Munkaügyi hivatal felvétele a világ filmiparáról tartalmazza a következő jelentős számokat:


A világ filmiparában kb. négy milliárd dollár fekszik, amelynek fele Amerikára esik. Franciaország két milliárd frankot, Nagybrittannia 70 millió fontot, Japán 300 millió aranyfrankot fektetett a filmiparba. Van az egész világon kb. 77.000 mozi, ebből 25.000 az Egyesült-Államokban, 5.000 Németországban, 4.000 Franciaországban, ugyanannyi Angliában, két-két ezer Olaszországban, Spanyolországban, Szovjetoroszországban, 1,300 Svédországban. 1.000 Csehországban. Az Egyesült-Államok 25.000 mozijában van nyolc millió ülőhely. 1927-ben előállítottak az egész világon 1659 filmet, ebből 473-at az Egyesült-Államokban, 407-et Japánban, 278-at Németországban, 151-et Oroszországban, 106-ot Angliában, 74-et Franciaországban, 57-et Kínában. Az Egyesült-Államokban a filmipar foglalkoztat 225.000 munkást, 30.000 statisztát s több ezer filmszínészt. Angliában 70.000 ember él a filmből.


 


Vissza az oldal tetejére