Főoldal

Korunk 1930 Július

Három forradalmár nemzedék


Medve Miklós

 


Három forradalmár nemzedék a nagyanya, az anya és a mai lányok szerelmét rajzolja meg Alexandra Kollontay ama kis füzete, mely most már magyar nyelven is kapható.” Alexandra Kollontaynak erről a rajzáról a Korunk egyik régi számában már megemlékezett s ha mégegyszer szóvá teszi, úgy ez azért szükséges, mert számos aggodalom, illetve félreértés merült fel Kollontay füzetével kapcsolatban. Itt Erdélyben is például olyasmit írt róla egyik ismertetője, hogy a füzet a szerelmi sokszöget propagálja s így nem old meg semmit. Az ilyen ellenvetésekkel szemben nem lehet hiábavaló, ha utalunk Kollontay füzetének leglényegesebb elemére: nevezetesen arra, hogy Kollontay füzete nem tételes és lezárt beszámoló arról, amilyennek ma az oroszok propagálják a szerelmet. Nem követelést és nem ideált állít be a Kollontay füzet, hanem probléma-helyzetet tárgyal. A szerelem kérdésének mai orosz mutatkozásai közül felvázol egy olyat, mely a legszemléltetőbben súrolja azokat a konfliktus pontokat, melyeknek a természetes feloldásáért vívódik most az új és alakuló erkölcsi tudat. Nem arról van tehát szó, hogy a harmadik generációbéli Genia tisztázása a szerelem dolgában törvény vagy ideál volna, hanem arról, hogy a szerelem problémája nála ezeket és ezeket a megoldásokat veti fel, mintahogy a második és első generációbeli anya és nagyanya tisztázása is bizonyos megoldásokat felvetett, melyek azonban már ugyanúgy nem megoldások, mint ahogy Genia megoldásai sem véglegesek. A szerelem is dialektikus. Kérdései és komplikációi, megoldásai és tisztázásai egyik generációnál sem ugyanazok. A szerelem is függvény. Függvénye mindig és mindenkor a valóság egészének. Dialektikusan változó és alakuló tehát s a legkevésbbé sem egyéni, hanem társadalmi produktum. Eredménye és tükre annak a valóságszövevénynek, amiben élünk. Minden biológiai adottságai ellenére szociális relaciószerűségében: mozog! Mozgott a multban és mozog ma is. „Eszme”-szerűsége ugyanúgy, mint az „érzés”. S Kollontay analíziséből e z a tanulság a legfontosabb. Az a fontos, hogy füzetében a szerelem dialektikusan felfogott képét kapjuk, ahogy az három egymásután következő élgeneráció számára lehetséges kérdésfeltevésben és megoldási kísérletekben mutatkozik. Jelentkezik tehát ebben a rajzban mindaz, ami a három generáció életén keresztül a szerelemben elváltozott, ugyanúgy, ahogy az egész élet összes al- és fel-építményeivel együtt is elváltozott és még további változásban van. A nagyanya szerelmét és problémáit a szerelemben még a feudalizmusból kibontakozó társadalmi rend determinálja. A nagyanya lépése a „nagy érzés” szabad követésében az első lépés a nő nemi szabadulása felé. Ez a lépés a második generációban, az anya generációjában már tovább megy. Ő már egészen a szabad nő akar lenni, a társadalmi harcok forgatagában él s már minden irányban tisztázni akarja a helyét és a rendeltetését. Ez a harc azonban csak az arcvonalakat vonultatja fel s a kérdéseket állítja élre, de véglegesen nem old meg semmit s így az életformákat se jegecesíti ki. Megoldásai ezért félmegoldások, teli ellentmondásokkal. A nő felszabadulása se nem teljes, se nem igazi, mintahogy nem teljes és nem igazi az a „fel szabadítás” sem, amit az érintett harcok a társadalom egészében eredményeztek. Még semmisem egészen tiszta. A kérdések és így a szerelem tudatosulásában is rengeteg a régi rendre visszaütő elem. S ha a szerelem biológiai őszintesége érvényesül is, sok még körülötte a feudális költészet. S ha lehetségesnek és igaznak jelzi is azt, amit a nagyanya még elitélt, az igazi vonal már adott. S bár még csak a kivételesen tisztázók tudják megoldani, már ez az az alap, amin a — ma — végső tisztázás, a harmadik generáció tisztázása megindul. A rajznak ez a része tehát probléma-helyzetkép, nem pedig kispolgárok számára készült magatartásbéli utmutató, aminek a füzet számos beijedt kritikusa zavarosan véli. Arról beszél ez a harmadik generációbeli harc, hogy ez a politikailag még felfokozottabb aktivitással élő harmadik generáció, hogy´ látja a kérdést. Kiderül itt, hogy a szexuális élet is más és a szerelem is más. „Ahhoz, hogy beleszeressünk valakibe, sok időre van szükségünk. Szabad időre”. Ennek a forradalmár generációnak azonban nincs ideje. Ugy oldja meg tehát a kérdést, ahogy természetes. Ahogy a férfiak mindig megoldották, a nőnek azonban megtiltották, hogy megoldja. Ezáltal a megoldás által kapja vissza szabadságát a nő s a cél csak ez az egyetlen egy lehet. Ha tehát van követelése és tanulsága a füzetnek, úgy ez az: szabaduljatok fel! Dobáljátok félre azt a rengeteg hamis dekorációt a szerelem körül, amit félrevezetésül felhalmoztatok. Ám ne szabad-szeretkezzetek, hanem szabaduljatok fel a nemiség nyüge alól is. Ne csináljatok belőle kultuszt se versekkel, se illatszerek kel, se igát törvényekkel és erkölcsi szabályokkal, mert az embernek egyéb, még pedig fontosabb dolgai vannak. (Nagyvárad)


* Alexandra Kollontay: A szerelem útjai. Fordította: Turnowsky Rózsi, Marosvásárhely.


 


Vissza az oldal tetejére