FŇĎoldal

Korunk 1930 Július

Kulturkrónika rövid hirekben ‚Äď A nőről

 


Még mindig kisért a kettős morál


Egy berlini kereskedő nyolc hónapos házasság után házassága semmisnek nyilvánítását kérte a bíróságtól azon a címein, hogy a felesége elhallgatta előtte, hogy a házasság előtt négy viszonya volt. Miután a bíróság a tényállás fenforgásáról meggyőződést szerzett, a házasságot semmisnek nyilvánította, amely ítéletet a fellebbviteli bíróság is megerősített és pedig a következő megokolással:


„Hogy a férj a házasság előtt folytatott-e szerelmi viszonyokat, nem jön tekintetbe, mivel a fennálló erkölcsi felfogás nem tiltja meg férfinek a házasság előtti nemi érintkezést, ellenkezőleg megengedi azt neki, anélkül, hogy ezáltal a közbecsülésben leszállana. Rossz néven veszi ellenben ezt a közfelfogás a nőtől s csak egy komoly szerelmi viszony az, ami némiképpen menti a nőnél a házasságelőtti nemi érinkezést. Nem csak maga a tény, hogy a beperelt feleség házassága előtt szerelmi viszonyokat folytatott, igazolja a házasság megsemmisítését, hanem még inkább, hogy többször s különböző egyénekkel folytatott viszonyt, ami részéről súlyos erkölcsi hibának tekintendő, mivel azt igazolja, hogy nemi viszonylatban hiányzik belőle a szükséges önuralom”. — Mi más ez, mint a kettős nemi morál hivatalos elismerése? (Frankfurter Zeitung).


Ahol megválasztják s mégsem létezik a — nő. Franciaországban tudvalevőleg a nőknek még mindig nincsen választójoguk, se aktiv, se passzív. Szokatlan gorombán szegezte le ezt a tényállást az államtanács egy határozatában, amelyet a Jory-sur-Seine község választási eredményeire beadott fellebbezésre hozott. A községben ugyanis a községi választásokon megválaszottak egy Lefévre nevű nőt. Az államtanács: „Azok a választási cédulák vagy azoknak olyan részei, amelyeken nő név áll, nem lehet kifejezése egy választásnak s fehér (azaz semmis) cédulának tekintendő, úgy hogy nem csak Lefévre asszony megválasztása, akit a választási iroda megválasztottnak jelentett ki, hanem maga ez a kijelentés is semmisnek és nem létezőnek tekintendő.” A francia nő tehát nem csak, hogy nem választható, hanem egyáltalában nem is létezik e viszonylatban. Mit szólna hozzá az államtanács, ha a francia nők önmagukat „az adózási viszonylatban” jelentenék ki nem létezőknek?


Az olasz nő fascizálása. Mussolini nem elégszik meg a férfiak és a gyermekek militarizálásával, a nőket is beszervezi a kótyagos fasciszta imperializmus szolgálatába. Egy új miliciát állítottak fel, mint a Giornale d´Italia jelenti, az Ifjú fascisztanők néven. A szervezet titkárnője, Moretti asszony személyesen Turatitól kapta meg az utasításokat arra nézve, hogy miképen rekrutálja a fiatal olasz leányokat a fasciszta leány-miliciába, A lap szerint úgy kell, hogy a szervezetbe a leányok kiképeztessenek, hogy „majdan példaszerű feleségek és anyák legyenek, akik képesek arra, hogy a hazának vidám és erényes férfiakat neveljenek a békemunkára s vitéz és hős harcosokat a háború számára”. Tizennyolc éves korában lép be a fiatal olasz leány az Ifjú fascisztanők szervezetébe, megkapja pártigazolványát s ott marad 22 éves koráig, amikor átlép az asszonyok csoportjába. De már a 18. életév előtt is megvannak szervezve a leányok Az ifjú olasz nők szövetségében, amelybe a Kis olasz nők szövetségéből lépnek át, ahová iskola éveik alatt tartoznak. A programra nem látszik egyébnek, mint egy felsőbbleányiskola és háztartási iskola programmja: mezőgazdasági, kézimunka, nyelv, gyorsírás, gépírás, fotografálás, iparművészet, házimunka, sport és torna. És elsősorban: feltétlen engedelmesség!


A nőknek elég jó az alacsonyabb bér is. A német társadalmi Gewerkschaftsbund der Angestellten ankétot rendezett az alkalmazottak gazdasági viszonyai felöl. Ebből kitűnik, hogy amig a férfialkalmazottak egyharmadának a fizetése van csak havi 300 márka alatt, addig a női alkalmazottak 95 százaléka kevesebb, mint 300 márka fizetést húz. A női alkalmazottak legnagyobb része az alacsonyabb fizetési fokozatokban van s alacsonyabb foku munkára van alkalmazva.


Nem kellenek a nő-papok. Nassau-ban megengedték a végzett nőtheológusoknak a szentségek kiszolgáltatását. A Reichsbote kifakadt e rettenetesség ellen s birodalmi szabályozást követel, mert: „mi nem akarunk nő-papokat!”


Ahol a polgármestert felesége követi székén. A legutóbbi lengyel községi választásokon 400 nőt választottak be a községi tanácsokba, egyedül Varsóba tizenhármat s egy nőt, Kwiatkovszka asszonyt polgármesternek választották meg Chenciny városban, ahol eddig a férje volt polgármester. Ugy látszik most próbát tesznek a feleséggel.


 


A gépírónők könyebben mennek férjhez


Berlin város statisztikai hivatala most adta ki kimutatását az 1928-ban kötött házasságokról. Eszerint az év folyamán házasságot kötött nők 800 százaléka kereső tevékenységet folytatott s csak 20 százaléka volt „háztartásbeli” kisasszony. Vagyis: a dolgozó nőknek igen sokkal nagyobb valószinüségük van a férjhezmenésre. Ami természetes. Viszont a gépírónők, titkárnők, könyvelőnők még ezen általános valószínűségnél is jobban számíthatnak arra, hogy a házasságba beeveznek. Most a házasságot kötő, kereső nők 21.3 százaléka ilyen kereskedelmi foglalkozásból jött. A közös irodai munka tehát emeli az ott dolgozó nők férjhezmenési kilátásait. Munkásnők már csak 14.6 százalékban mentek férjhez, háztartási alkalmazottak pedig csak 12.5 százalékban.


 


Még mindig 29 millió nő takarít és főz Németországban


Az 1925. évi német népszámlálás adatai szerint háztartásban dolgozik, mint fő tevékenységi körben 10.2 millió nő, mellékesen, az az mellette mást is dolgozva, 10 millió nő. Hogy ez a szám milyen óriási s mily rettentő sok munkát emészt a tizenöt millió háztartás ellátása Németországban (s máshol éppen úgy!), arra nézve álljon itt összehasonlításul néhány adat arról, hogy mivel foglalkozik a népesség többi része: iparban és kereskedelemben dolgozik 13.2 millió, mezőgazdaságban 9.8 millió, közlekedésben 5.3 millió, közhivatalokban és szabadfoglalkozásokban 2.4 millió. A 62.5 millió német közül tehát 32.3 százalék, a 40.9 millió keresőből 24.9 százalék, tehát egy harmada takaritással és főzéssel tölti el idejét és a háztartásba fekteti be munkáját! Ha napi nyolc órai munkaidőt számítunk (ami igen alacsonyan van véve) s óránként 50 pfennig munkabért, egy év alatt egy háziasszony megkeres 1460 márkát s a 15 millió német háziasszony munkája kb. 22 milliárd márkát tesz ki.


 


Tizenkét nő-polgármester Angliában. A legutóbbi angol községi választásokon Angliában kb. 100 városi tanácsosnőt s tizenkét polgármesternőt választottak meg. Ezek között Mrs. Ed w ard s - Johnst Wrexhamban már harmadízben választották meg. Ugylátszik bevált. S nem csak ő, mert még négy másik városban választották újra a nőpolgármestert.


 


Orvosnők vezető helyen Bécsben


A Schweizer Frauenblatt közli, hogy 1928-ban a 23 ifjusági orvos közül 10 nő volt, az 51 iskolaorvos közül 21, a 26 iskolafogorvosból 15 volt nő. Nő a vezető orvosa egy egész csomó városi egészségügyi intézetnek, a csecsemőklinikának, etc. S emellett sok orvosnő nyert alkalmazást, mint asszisztensorvos a kórházakban és a menhelyeken.


 


Amerikában rabbi is lehet nő


Nevezetesen a rabbik amerikai konggresszusa elhatározta, hogy be engedi sorai közé a nőket. A javaslatot egy nő tette, ki már az előirt tanulmányokat elvégezte s tényleg rabbi szeretne lenni.


 


A férfijogok világszövetsége


A Weltbund für M√ännerrechte amely ősszel nagy nemzetközi kongresszust akart összehívni Bécsben, azonban eredmény nélkül igyekezett a veszélyeztetett férfijogok védelmére fellármázni a férfivilág alvó lelkiismeretét, most újból erős tevékenységet fejt ki Ausztriában. Plakátokat lehet látni, nagy betűkkel: Kerls wehrt euch! s röpiratokat, amelyek összefoglalják a mozgalom követeléseit. Ime:


1. Elvált nők, akik keresetképesek s akár keresetükből akár más jövedelemmel bírnak, amely legalább is a létminimumot eléri, nem tarthatnak igényt tartásdíjra.


2.   Válás esetén tartásdíjra a nő igénye csak három évi házasság után kezdődjék. S a tartásdíj mennyiségének megállapításánál tekintettel kell lenni a házasság tartamára.


3.   Válás után elveszti a nő a jogot arra, hogy elvált férje nevét viselje s köteles régi nevét felvenni s visszakapja régi illetékességét.


4.   A három havi törvényes határidő a házasságon belüli születés igénylésére megszüntetendő.


5.   Törvényileg előírandó az apaság megállapítására a vérpróba és az antropológiai vizsgálat.


6. Házasságon kívül született gyermekek keresetképes anyja köteles jövedelme arányában a gyermek tartásához hozzájárulni.


7. A törvénytelen gyermek apja nemcsak kötelességekkel, hanem jogokkal is bir a gyermekkel szemben.


8. Törvénytelen gyermekek is kötelesek öreg vagy keresetképtelen szülőiknek tartásdíjat fizetni.


9.     A létminimumból a tartásdíj sem vonható le.


10. Harc a nőemancipáció kinövései ellen.


A szövetség jelvénye egy hatalmas férfiököl, amely köré egy kígyó csavarodik.


Egyik kiáltványukból:


„Férfiak! Egy ország sem kivétel. Mindenütt elnyomják a törvények a férfit s előnyben részesítik a nőt, minden jogosultság nélkül. Miért? Mert olyan alapelveken nyugosznak, amelyek régelmult korokból származnak.


Ami egykor szükséges és helyes volt, ma elviselhetetlen bilincs!


Amig a nők politikailag jogtalanok voltak és gazdaságilag a férfiaktól függöttek, törvényekkel kellett őket védeni.


De jogtalanok-e ma a nők? Gazdaságilag teljesen függő viszonyban vannak-e? Kiharcolták a jogegyenlőséget, bebizonyították, hogy a kifejezés: „gyengébb nem” túlhaladott álláspont, — miért tartanak akkor igényt azon törvények védelmére, amelyek a tegnapi jogtalan nővéreiket védték?


Meghagyják-e a bénának, araikor meggyógyult a mankóit, csak azért mert hozzájuk szokott s kényelmesebben jár velük? Nem! — elvesszük tőle s rászoktatjuk, hogy önállóan járjon!


Asszonyok, akiket férjük szeret s akik értenek hozzá, hogy szeretetét megtartsák, bizonnyal több jogot élveznek, mint amennyit a paragrafusok nekik biztosíthatnak. De azok a nők, akik e valamikor jogosult törvényeket arra használják fel, hogy jogosulatlan előnyöket teremtsenek maguknak, hogy férjüket kizsákmányolják, munkája és idegei árán kényelmesen éljenek, elsősorban aszszonytársaiknak ártanak, mert elkeserítik a férfit az egész női nem teilen s elvieszik a kedvét a házasságtól.


Azért a férfi önfentartási ösztönének első parancsa, hogy harcoljon az elévült paragrafusok ellen.”


 


 


Vissza az oldal tetejére