FŇĎoldal

Korunk 1930 Június

Az államalkotó szociáldemokrácia

 


A mai komplikált állami és társadalmi életben igazi erőt és igazi hatalmat csak egy jól kiépített szervezet képviselhet. Az egyes ma annyira gyönge az összességgel szemben, vagy az összesség megszervezett csoportjaival szemben, hogy egyedül semmi sikerre se számithat, ha velük szembe fel akar lépni. Ez adja az óriási erőt az államinak s az államban megszervezkedett uralkodó osztálynak: a katonaság, a – közigazgatás s le végig a közoktatásig oly jól kiépített hatalmi szervet képviselnek, amely ellen nehéz felvenni a küzdelmet. S másképen, mint szintén hatalmat képviselő szervezetekkel nem is lehet. Ilyen a hivatalos állami hatalmi szervezettel tényleg vagy látszólag szembenálló harci vagy érdekszervezetek a mai európai államokban bőven varrnak. Jelentékenyebbek és jelentéktelenebbek egyaránt. Tulajdonképen minden politikai párt az, ha csak valamennyire kiépítette kereteit. De az minden kartel és tröszt is, amely egy csoport érdekeinek különleges védelme az állam esetleges kiegyenlítő törekvéseivel szemben. S az első sorban minden munkásszervezet, főleg, ha osztályharcos alapon áll s bevallottan a mai állam ellen fordul.


A munkásság politikai pártjai és szakszervezetei nem egyebek, mint az államban szervezkedett munkáltató osztály hatalmi szervei ellen (védekezésre és támadásra) kiépített hatalmi szervek. Ilyennek készültek a német szociáldemokrácia szervezetei is. Hosszadalmas és nehéz munkával a Vilmos-korszak alatt. Német alapossággal, rendszerességgel és kitartással oly hatalmas arányokban kiépítve, hogy a háború elvesztésekor, amikor az uralkodó osztály hatalmi szerve, az állam erősen meggyengült s egy időre teljesen megbénult, csak rajta múlott, hogy az állami hatalmi szervet átvegye s most már ő használja fel a munkásállam kiépítésére. Ehelyett azonban az történt, hogy a német szociáldemokrácia az államhatalmat a kapitalizmus számára mentette meg s segített fegyveresen leverni a munkásság azon rétegét, amely hatalmi szervezeteit eredeti rendeltetésükre akarta felhasználni. Hogy történhetett ez meg? Hogy vállalhatott a német szociáldemokrácia „államalkotó” szerepet a kapitalista államban, amelynek megdöntésére alakított ki hosszú évtizedeken keresztül hatalmas szerveket? S hogyan lehet az, hogy a háború óta eltelt évtizedben e szerepében csak még jobban megerősödött, úgy annyira, hogy ma már középpárti polgári politikusok is nyíltan elismerik, hogy a „szociáldemokrácia nélkül nem lehet kormányozni?” Ami annyit jelent, hogy a német szociáldemokrácia a német kapitalista állam szükséges, tehát hasznos alkotóelemévé lett, sőt mi több, megmentője nem egyszer és állandó támogatója.


Egy tragikusnak is mondható, de természetesen bekövetkező dialektikus folyamat eredménye ez: minél erőteljesebben kiépül s minél nagyobb tényleges erőt képvisel egy az államhatalommal szemben álló s ez ellen készült szervezet, annál inkább érintkezésbe kerül az államhatalommal, annál jobban beilleszkedik ennek keretei közé, éppen részsikerei és részleteredményei miatt, amelyeket az államtól kicsikart. A régi államférfiak tudták ezt s így fejezték ´ki: a megerősödött ellenfelet be kellvenni a kormányzásba, ez megszeliditésének legjobb eszköze. S hogy ezt hagyta magával tenni, ez lett a német szociáldemokrácia tragédiája:


 hagyta magát fokozatosan annyira bevonni a kapitalista államgépezetbe, hogy végül nem csak szükséges és hasznos alkotó része lett ennek, hanem sorsa is teljesen egybekötődött ennek az államnak a sorsával, amelyet pedig eleinte megsemmisíteni akart.


Hogy mennyire, erre nézve Rudolf Feistmann szolgáltat érdekes adatokat, amelyek a mai német állam és a szociáldemokrácia közötti öszszefüggésre vetnek világosságot, s amelyek megértik velünk, hogy miért igenli a szociáldemokrácia a mai államot s miért hisz annak osztályfelettiségében.


Hány embert foglalkoztat a német szociáldemokrata párt s a tőle függő szervezetek? Mennyi azoknak a száma, akik a szociáldemokráciától közvetlen anyagi függőségben élnek s ezért törhetetlen párttagoknak tekinthetők?


Mindenek előtt a párt- és szakszervezetek:


 


1. Pártszervezetek (titkárok, stb.) kb. 1.400


A Párt technikai üzemei(nyomdák, stb.) 7074


Könyvkereskedések....                         273


Szerkesztőségek...........                         574


Nyugdijasok.................                         539


2. Szakszervezeti tisztviselők 7.045


                                              összesen 16.905


 


3. Mellék szervezetek


Munkásjóléti intézmények.............                     550


Munkássportszervezetek (1.2 millió tag)          650


Szabadgondolkozó szervezetek                         250


Halotthamvasztó egyesületek                  .         120


Volksbühne..................                                         500


Reichsbanner „Schwarz - RotGold”                   150


Rokkantegyesületek....                                        100


                                                         összesen 2320


 


4. A munkásmozgalom gazdasági vállalkozásai:


Fogyasztási szövetkezetek.                                49724


Munkaszövetkezetek..                                         932


Grosseinkaufgesellschaft                                   7372


Szociális épitőüzemek.                                         18.765


Egyéb gazdasági szervezetek                             6.519


                                               összesen 83.392


 


Ime százezren felüli azoknak száma, akik a szociáldemokrácia közvetlen fizetett alkalmazottai. A Párté és a párt vállalkozásaié. E vállalkozások azonban a mai kapitalista állam kereteiben vannak beillesztve s ha nem is, egy forradalmi felfordulás kibillentené őket egyensúlyukból s veszélyeztetné a bennük elhelyezkedettek exisztenciáját. Ime százezer (többnyire vezető szerepet játszó) párttag, aki fékezőleg hat a munkásságra, tehát hasznos „államfentartó” elem.


De ez csak egy része a szociáldemokrácián keresztül a mai államban érdekelteknek. Van egy nagy réteg, amely a párton keresztül jut elhelyezkedéshez. Itt van mindjárt a társadalmi biztosításban alkalmazottak nagy száma, ahol a 70.000 alkalmazott közül 50.000 szociáldemokrata. Aztán a politikai és közigazgatási funkcionáriusok hosszú sora; azoké tehát, akik a közvetlen kapcsolatot jelentik az államgépezettel:


 


Szociáldemokrata képviselők


A birodalmi parlamentben                                  153


A Reichsratban............                                        25


A Reichswirtschaftsratban                                 65


A Landtagekban..........                                        529


A porosz államtanácsban                                   24


A Provinciallandtagokban                                  358


A Keistagokban...........                                        4.097


A városi képviseletekben                                   7.762


A községi képviseletekben                                 31.348


Polgármester.................                                       889


Községi elöljáró...........                                        897


Fizetett városi tanácsos és ülnök                      520


                                                        összesen 46, 667


 


1919—1929 között volt 14 szociáldemokrata birodalmi kancellár, állam- és miniszterelnök, 74 birodalmi és államminiszter, kb. 10 államtitkár s 66 államtanácsos és szenátor.


A porosz közigazgatás magasabb tisztviselői közül 19 százalék szociáldemokrata (543 közül 102); köztük a 30 rendőrfőkapitány közül 19, több mint fele.


Különösen nagy a szociáldemokrata alkalmazottak száma a szociálpolitikai intézményekben, a munkahivatalokban, a munkabíróságokban, a betegpénztáraknál, stb. De nem kevésbbé számosan van képviselve a birodalom és Poroszország vállalataiban, mint felügyelőbizottsági tagok, igazgatósági tagok, stb.


Mindent összevéve a szociáldemokrata párt közvetlen matériális befolyása alatt állók vagy a párt által az államtól anyagi függőségben állók száma kb. háromszázezerre rúg. Ennyi embert tud közvetlenül anyagilag érdekelni a német szociáldemokrata párt. Ennyi családfentartót. S legalább ugyanennyit mint várakozót és reménykedőt, akik a párt útján remélnek karriert csinálni. Egy óriási, erősen tartott hadsereg ez, amelynek érdekei már szorosan öszszefüggenek a mai állam érdekeivel, amely tehát hajlamos szívesen az „államfentartásra” s mint ilyen a legjobb fékezője a forradalmi munkásmozgalomnak, mert nagy tömegek vezetése még a multból a kezében van.


Igy lesz a szociáldemokrácia a polgári állammal való összemüködés következtében ennek az államnak legfőbb támasza a szocializmussal szemben. (d. l.)


 


Vissza az oldal tetejére