FŇĎoldal

Korunk 1930 Június

A halott


John Galsworthy

 


1950 tavaszán baráti körben borozgatott az ügyvéd. Az ügyvéd megszólalt: — Nem régiben apám hátrahagyott iratai, között kotorásztam: s többek közt ez az ujságkivágás került a kezembe. A lap 19. év decemberéről kelteződik. Nagyon különös okirat. Ha megenge ditek, felolvasom.


— Kérlek, — szólalt meg az egyik.


Az ügyvéd megkezdte az olvasást:


„Tegnap nagy feltünést keltett London rendőrbírósága előtt egy szegényesen öltözött, ennek ellenére azonban tiszteséges magatartású férfi, aki a bírótól tanácsot kért. A bíés az ismeretlen párbeszédét szószerint közöljük:


   Nagyságos uram, szabad önhöz egy kérdést intéznem?


   Ha választ adhatok, miért ne!


   Csak azt szeretném biztosan tudni, vajjon élek-e én?


   Ne csináljon rossz vicceket!


— Teljesen komoly a kérdésem, nagyságos uram. Minden ettől függ, hogy ezt csakugyan tudjam. A mesterségem: borostyánkő esztergályos.


   Hallja maga: eszénél van?


   Nagyságos uram, teljesen józan vagyok.


   Hogy jön akkor hozzá ilyen kérdést intézni hozzám?


   Én munkanélküli vagyok, nagyságos uram.


   Mi köze mindennek ehhez?


Szíveskedjék megengedni, nagyságos uram, hogy megmagyarázzam ezt. Teljesen saját hibámon kívül már két hónap óta munkanélküli állományban vagyok. Bizonyára tetszett már hallani, nagyságos uram, hogy százak, sőt ezrek osztoznak sorsomban.


Jó, folytassa csak.


   Nem vagyok tagja semmiféle szakszervezetnek, nagyságos urarn. Ön bizonyára tudomással bir arról, hogy az én iparom: nincsen szervezve.


   Igen, igen.


   Nagyságos uram, három hét óta teljesen kifogytam mindenből. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy munkához jussak, de minden hiábavalónak bizonyult.


— Járt már a kerületebeli szegény-gyámnál?


   Igenis, nagyságos uram, de az sem tud segítséget nyujtani.


   Hát az egyházi hatóságánál volt-e már?


   Igenis, a tisztelendő szent atyánál szintén.       


   Nincsenek rokonai vagy barátai, akik segíthetnének magán? — A fele ezeknek éppen olyan helyzetben van mint én, nagyságos uram, . a másik felét pedig már ugyis levágtam... — Mit csinált?


Levágtam őket, minden nélkülözhetőjüket elszedtem.


Nős, és vannak gyermekei?


 Sajnos, nem vagyok nős. Ez is akadály. Mindenhol utoljára kerülök csak sorra.


Természetesen, természetesen, de végre is létezik még a hajléktalanok menhelye; magának joga van ...


   Nagyságos uram, voltam két ilyen intézménynél is, de tegnap is helyhiány miatt csapatostul utasítottak vissza bennünket. Az éhség kínoz, hát nincs nekem jogom a munkához?


   Csakis a szegényházban.


   Már mondottami Sir, hogy tegnap este már nem. tudtam bekerülni. Hát nem kényszeríthetek valakit arra, hogy dolgozni hagyjon?


   Bajosan.


   Kegyetlen éhség gyötör, nagyságos uram. Megengedhetné nekem: talán, hogy az utcára mehessek koldulni?


   Nem, ez nem áll módomban. Hisz maga nagyon jól tudja, hogy az ilyesmi nem megy.


   Talán szabadna ez esetben lopnom, nagyságos uram!?


 


 Ugyan, ugyan! Különben is mit tartóztatja fel a bíróságot ilyen hiábavalóságokkal!?


 De, nagyságos uram, keserű igazság ez. Lelkemre és becsületemre! Hisz a szó legrosszabb értelmében éhen döglöm. Megengedhetné talán, hogy a kabátomat vagy a nadrágomat eladhassam — ? (a kérelmező ekkor kigombolta a kabátját és feltárta csupasz mellét). Más nincs alatta.


 Semmi körülmények´ között sem járhat az illendőségnek meg nem felelően. Ilyen kihágásokat nem engedélyezhetek.


 Kaphatnék talán engedélyt, hogy a szabadban aludhassak (anélkül, hogy ezért csavargás címén elfogjanak?


 Még egyszer kijelentem egyszer s mindenkorra, hogy ilyesféléket nem tudok engedélyezni.


 Hát mit tegyek ezek után, Sir? Én a színtiszta igazságot beszélem, A törvénnyel nem akarok összeütközésbe kerülni. Talán mégis kitaníthatnának, hogyan tudnék élelmiszerek hiányában is tovább élni?


 Bár képes lennék erre.


 Ezek után. Sir, kénytelen vagyok önt megkérdezni: a törvények betűi szerint egyáltalában élek-e én?


Jóember, a kérdése olyan kérdés, amire felelni nem óhajtok. A törvény számára úgylátszik csak akkor létezik maga ha megsérti a törvényt, de ezt bizonyára nem fogja megtenni. Maga igazán nagy részvétet keltett bennem. Tudja mit, kaphat a gyüjtőperselyből egy shillinget.”


...Az ügyvéd felhagyott az olvasással.


Nézd csak, szólt a barátja, milyen érdekes ez. Igazán különleges. Milyen csodálatos állapotok is voltak valahai!


 


Vissza az oldal tetejére