FŇĎoldal

Korunk 1930 Június

Albert Londres riport könyvei


F√°bry Zolt√°n

 


Albert Londres, a legismertebb (és bizonyos köröknek legkellemetlenebb) francia riporterek egyike nemrégibben egy bagno-könyvvel keltett feltünést, (Die Flucht aus der Hölle. — Neuer Deutscher Verlag, Berlin), amolyan fiók Sacco-Vanzetti esettel, ami nem rázta meg a világot, ami csak riportázs maradt ép a londres-i riportázs sajátságai miatt. Dieudonné párisi műasztalos, autodidakta és meggyőződéses anarchista: „társadalomfelforgató elem”. Párisban ugyanakikor a Bonot banda garázdálkodik s az anarchizmus sok mindent kénytelen eltürni álarca alatt. Autótámadás egy bankszolga ellen. A tettesek csak „anarchisták” lehetnek. Dieudonné éppen börtönbe ült. Az igazi tettes Carnier egy másik támadásnál halálosan megsebesül, halála előtt bevallja tettét. Mindegy: az igazi anarchistát, tehát a gyilkosoknál veszélyesebb elemet el kell intézni és Dieudonné-t elitélik, életfogytiglani bagnora. Revízió ki van zárva. Dieudonné megkísérli a lehetetlent: megszökik Cayenneből, az Ördögszigetről. Nem sikerül. Megpróbálja mégegyszer. Nem sikerül. És megpróbálja harmadszor. Pokol? Dante? Csekélység. Fantázia. A lehetetlenség, a menekülés ténye, a hihetetlen, a szabadság sikerült. Londres felkeresi Dieudonné-t Para-ban és közreadja a menekülés tényét, ezt a minden detektiv és kalandorregénynél izgalmasabb és fantasztikusabb valóságot. És ez a menekülés az ember hihetetlen energiakészségének himnusza. A lehetetlennek, a pokolnak — rekonstruált, megízlelt valósága. Élő, aki a halottak birodalmából szabadul. De ebben a lehetetlen pokoli menekülésben, a közreadásban az emberi melegség, a részvét simogatásában ki is merül Londres minden mondanivalója, minden tette. Ennek az egy embernek, ennek a Dieudonné-nak sorsa felemészt mindent: az egész bagnót, a szabadulás álommá, sohse volttá ordítja az Ördögszigetet. A hangsúly, a koncentráció a menekülésen van, az egy ember lehetetlenséggel határos kivételes pokoli bravurján, de a juszticmord juszticmord marad és Cayenne — változatlanul Cayenne marad, a pokol pokol marad — másoknak. Ujabb és ujabb embersorosok temetője és juszticmordok szentesítője.


Londres vádkönyvei nem ölelik fel az egész vádkomplexumot. A riportázs primérsége elejti az okot, a miértet vetitő pontos vádtudatosítást. Lásd: afrikai riportján: Schwarz und Weiss (Agis Verlag, Berlin) melynek alcíme ugyan büszkén hirdeti: „Afrika igazsága”, de a valóságban nem a teljes, a maradéknélküli igazság. Londres megreked a függvénynél, Afrikánál és nem dörömböl eléggé az ok, a miért kapuján: a francia kapitalizmus, a mindenféle kapitalizmus gyarmatpolitikáján és így nem találja el az ellenség szívét pontosan, halálosan. A vádanyag így is súlyos. A néger rabszolgaságát cáfolhatatlanul ordítja minden népszövetségek és demokráciák dacára. Izelítőnek ennyit: „Még ma is vannak franciák, akik azt hiszik, hogy a gyarmatok pénzbe kerülnek. Azok a nagyszerű utak, melyeknél szebbeket nem igen láttam... egy souba sem kerültek. Csak négerekbe. A gyarmati tartalékalap 300 millió frankkal rendelkezik, de az útépítésnél nem látni egyetlen egy teherautót, egyetlen egy gőzhengert sem. Minden anyag a négerek fején vándorol a munkahelyre. A következmény: a négerek kidűlnek. Mi egyszerűen letaroltunk egy emberi erdőt. A néger pótolja a teherautót, a gőzdarút, most már csak az van hátra, hogy dinamitnak is felhasználják”. Igen: 140 kilométer vasútvonal kiépítése 17000 négert falt fel szőröstül bőröstül. Ennyi emberéletbe került ez a vonal és még mindig hátra van 300 kilométer. Tessék elővenni a ceruzát és számítani: egy kilométerre hány néger jut?! A vádanyag ekkorra teljessége, ordító meztelensége megkívánná a vádtudósítás teljességét. És ez az, ami Londresből hiányzik. A guny és az irónia, melyet Londres játékosan és fölényesen kezel itt nem éri el célját: szigetel. A könyv tele van robbanóanyaggal és Londres nem meri meggyujtani a zsinórt,  hogy a levegőbe repítse az egész gyarmatpolitikát, az egész rendszert. A vádanyag egymagában kevés, ha nincs ami feszerejét felhasználja és változtató energiává fokozza. (Stósz)


 


Vissza az oldal tetejére