FŇĎoldal

Korunk 1930 Június

Ápoljuk szépen fejlett demokráciánkat!

 


Itt járt Budapesten Hohenzoller Vilmos porosz herceg, a volt német császár unokája, egy huszonnégy éves fiatalember. A Bristolban szállt meg tizenkéttagú társaságával. Nosza fölkeresték demokratikus hírlapíróink egy kis beszélgetésre s másnap megjelentek a riportok. Az egyik hírlapíró már a bevezető sorokban azt mondja, hogy Nord direktor táviratilag jelentette Berlinből az itteni Bristolnak, hogy „Hohenzollern Vilmos porosz herceg, őcsászári fensége és Károly Edward szász-coburggótai herceg, őkirálya fensége fog Budapestre érkezni, nagyobb kísérettel”.


Én már erre azt mondom: Fogadjunk, hogy nem állt a táviratban ez a kifejezés: „őcsászári fensége”, sem az, hogy: „őkirályi fensége”, Ezek már hazai hangok! Később azután csak úgy villogott ki a cikkből:


„Egy idősebb, őszhajú, rózsásarcú úr is van itt, Károly Edward szász-coburg-gótai herceg őkirályi fensége. Néhány szót lehetett beszélni a királyi fenséggel”.


Igy. És nem humoros karcolatban. Hanem objektiv riportban. Maguk a németek, a kiséret tagjai, nem alacsonyodnak le ennyire. Érdekes, hogy ezt a riporter, csak úgy véletlenül, elárulja. Mert az ő szavaikat így reprodukálja:


„Kijön egy úr és azt mondja, hogy Vilmos herceg fáradt”.


„Az első kérdésre a hercegnek az a válasza...


De azután megint honi hírlapírónk :


„Rangidősség szerint ülnek, az asztalfőn a szász-coburg-gótai herceg őkirályi fensége, jobbján Vilmos porosz herceg őcsászári fensége”.


Gondolkodóba esem, hogy nem-vicc-e ez. De ennek sehol semmi jele,


Jönnek a hírlapíró kérdései:


„Mivel foglalkozik, fenség?”


„Miért jöttek most Budapestre, fenség?


Másik riportban a másik hírlapíró kérdései után ugyancsak mindannyiszor: fenség, fenség, fenség! Ez a másik hírlapíró az interjú befejeztét úgy mondja, hogy: „a kihallgatás véget ért”.


Eszembe jut, hogy egy közgazdasági helyi lapból is kivágtam valami hasonlót. Előkeresem. A riporter gróf Zselénszky Róbertet interjuvolta meg. Az első kérdés így szól:


„Kegyelmes Uram! Ma, amikor Magyarország mezőgazdasága válságban van, igen érdekes lenne, ha nagyméltóságod hallatná szavát, mert bizonyára tanulságos minden észrevétel, amely oly férfiútól ered, ki a régi Nagymagyarország mezőgazdasági életében oly előkelő szerepet játszott, mint Excellenciád!”


Ennyi egyelőre.


De Nagyságos Hírlapíró Uraim! Én azt hiszem, hogy Nagyságtok kissé túlságosan méltóztatnak buzgólkodni. Kegyeskedjenek egyelőre, hanem többet, legalább ötven százalékkal mérsékelni az egyébként jogos és érthető alázatot. Mert, hogy egyebet és többet ne mondjak, higyjék el Nagyságos Uraim, Őpolgári Hírlapíróságaik, hogy ez ma már még Kínában sem megy így. (n.l.)


 


 


Vissza az oldal tetejére