Főoldal

Korunk 1930 Május

A házasság válságának írói


Nádass József

 


A nagy, Nobeldíjnyertes északi íróhoz, Pontoppidan-hoz* most érkeztek el a magyar kiadók és most mutatják meg a magyarul olvasóknak ezt a mély és kegyetlen tehetséget. Mert kegyetlen tehetség ez a dán mester, a válság írója ő, a tragikus sorsok, az elhibázott útak, a csalódások, a szenvedések írója. Minden írásában rosszul sikerült pályák és — majd mindig — rosszul sikerült házasságok szerepelnek.


Persze Pontoppidan még nem tart ott, hogy a házasság válságáról beszéljen, csak valami különös véletlen és az asszony és a férfi, aki egy életre egymás mellé kerül, nem egymásnak való ember. Talán az (asszonyban van a hiba, talán a férfiben. (Pontoppidan szeme tiszta és nem homályos a fékevesztett gyülölettől, mint északi társának, Strindbergnek), de a házasság szétesik, vagy be nem gyógyítható sebet kap. Van könyve, ahol a házasság válságának ilyen közvetett jelzése és rajzolása csak mellékes és csak kő a mozaikban. Főművében a Szerencsés Pétér-ben bár hősének egy készülő és egy több gyermekkel megáldott házassága esik szét mindez szinte elmerül a kegyetlen tragédiák sorozatában. Szerencsés Péter a békétlen ember, a nyugtalan kereső, miért, hogyan találja meg békéjét éppen a házasságban? A finom, a kulturált, a nagyvárosi, idegenfajtájú gazdag menyasszonyát a házasság küszöbén hagyja el. A vidéki tiszteletes derék, szőke, egyszerű, házias, pironkodó leánya a másik véglet. Ezt veszi el s Ő az, aki gyerekeket szül neki és ő az, akit aztán a gyerekekkel együtt elhagy. De hol tudna megmaradni Sidenius Peer? Ki mellett találná meg önmagát? Senki mellett? A kereső lélek, a kereső egyéniség válsága ez, mellékesen a párját nem találó, a párját rosszul választó ember válsága is.


De ha Szerencsés Péternél a rosszul sikerült házasság, csak egy darabja a rosszul sikerült életnek ott vannak Thora van Deken, Hoeck polgármester és felesége, meg a Höjer házaspár, akik bizony mind rendes, nyugodt emberek. És mind, mind rosszul élnek. Másfajta emberekkel talán minden jó volna, megfelelő élettárs mellett nem lenne semmi baj. De éppen az, akit maguk mellé választottak, az, aki hozzájuk kötözve él velük együtt, az vált ki belőlük, az nem tölti őket ki egészen. És bizonyára a választás időpontjában, az együttélés kezdetén minden rendben volt. Egymásra talált emberek kerültek öszsze, míg előbb, vagy utóbb kiderült, hogy tévedés az egész. A szem roszszul látott, vagy a fül nem hallott jól, a gyengéd liliom keserű virág és a szelid férfi, mint akaratos és hiú mutatkozik. Gondoljuk meg, hogy az emberek jellemei nem állandóak, hogy az ember fejlődik, vagy legalább is változik és a két megváltozott lélek könnyen más és más útakra szalad. Igy szalad el egymástól Sidenius Peer és Jacobe, így Peer és Inger, így lesz közvetett gyilkossá Thora van Deken, vagy Hoeck polgármester, ez derül ki egyszerre, ahogy a nyugtalanság követe, valami ismeretlen útas egy napra megjelenik a vidéki orvosék házasságában.


Tanuld meg tehát, hogy nem ismerjük egymást s nem tudhatjuk, mi lakik társainkban, még abban a társunkban sem, akit életre választottunk magunknak. Örvények vannak az emberi lelkekben, amelyek nyílnak és becsukódnak és ahogy tudjátok egymást vezetni a veszéllyel telt úton úgy maradhattok egymás mellett. Az ördög ott ül a „tűzhely” mellett, lehet, hogy alszik még, de minden pillanatban felébredhet. És ami a legtragikusabb, hogy nem idegen, hanem a tiéd, vagy az övé, az élettársadé, vagy a mindkettőtöké.


Az amerikai írók egyik legjelentékenyebbike, Sinclair Lewis szintén telve van a házasság válságával. Akár könnyű regénye jelenik meg (Mantrap) a férficsapda, az össze nem illő nő és férfi jelentkezik, akár mondanivalókkal telt jelentős szép könyv (Dr. Arrow smith), ahol szintén nemsikerült házasság rontja el a hős életének egy szakaszát. De a legendássá vált zenithi polgárról, Babbittról szóló pompás regényében is a mintaszerű amerikai nyárspolgár és férj házassága körül is vannak bajok és jóbarátját Pault pedig a szerencsétlen házasság tragédiába sodorja. És mindezen könyvek után új könyve a Sam Dodsworth** kimondottan két egymással élő és egymást elhagyó ember történetét tárgyalja.


Sinclair új könyve biztos, jó és szép könyv. Nem állítható az Arrowsmith mellé, de mértéke magasan az átlagkönyvek fölé emeli. Különösen második része, a huszonnégyévi látszólagos boldog házasság utáni nagy első krízistől kezdve emeli és értékké teszi a könyvet. Milyen különös valami két egymást ismerő ember szerelemben, vagy legalább is jó megértésben egymás mellett élve, gyermekeket felnevelve, elhárítva egymástól a csalásnak még csak a gondolatát is, mily különös hogyan omlik szét közös életük, mint semmisül meg mindaz, amit oly biztosra építettek fel.


Sam Dodsworth ötvenéves, a Revelation autótársaság elnöke és tulajdonosa, felesége Fran negyvenegy. Sam eladja a vállalatát és néhány milliónyi dollárral hátuk megett a házaspár nagy vakációt rendez magának. Egyszer kilustálkodják magukat; — mondja a férfi és a nő — a leányuk férjhez ment, a fiú magának él már az egyetemi városokban, mindent ott hagyni és átszökni Európába, megfiatalodni, üzlettel, társadalmi kötelezettségekkel, régi élettel nem törődni, újat látni, megfürödni — újban-másban.


És átérkeznek Európába, ebbe az Amerikától annyira különböző földrészbe, gondolkozásuk változik, önmagukat más és más színben kezdik látni, a másik ember is mássá lesz, új énjük — amelyik valószínűleg nagyon régi, csak lefojtva tartották — jelentkezik, az átalakulás rohamos. Különösen az asszonynál. Az új környezet, az amerikai képmutatástól való megszabadulás, aztán a negyvenegyév, a felébredés arra, hogy az utolsó évek jönnek és minden elveszett nos így csúszik a tartozkodó, a fölényes és látszólag hideg Fran a flört a szabadabb flört a más férfi megkivánása, a pillanatnyi csalás a házasságtörésig. Sam megtudja, de megbocsájt, aztán a kalandok megismétlődnek, az asszony új szellemre gyullad, a férj újból megbocsájtana, de aztán kiderül és belátja, hogy mindketten tulajdonképpen más emberek, az egész nem sikerült, nem társak egymás mellett és szét kell menniök.


E házasság lassú-gyors szétesésének története egyuttal a két világ (inkább mint világrész) különbözőségének és egyformaságának rajza is. Sinclair Lewis nagyon tárgyilagosan, túlságos elnézéssel rajzolja meg Európát és Amerikát és szolgáltat jobbra is, balra is igazságot. A Babbitt szarkazmusa alig néha csillog elő, Arrowsmith mélységét nem láthatjuk viszont. A fejlődés, a szociális haladás, a szellem felé való állásfoglalás, ami S. L. komolyabb regényeiből különben mindig kitűnik itt valahogy elsikkad. Néha elvétve találunk egy-egy morzsát: „Az amerikai paradoxonhoz tartozik az is, hogy szentimentális moziképektől sírvafakadunk, de meglincseljük a négereket”. De mindez elsikkad az egészben, ami olykor még megállapítás de sohasem állásfoglalás.


Mindezek mellett mégis jó fotografiákat kapunk, kifejlődő életek, teljes tragédia, népek, vidékek, városok, vendéglők, vonatok, hajók nyaralók, olykor emberek fotografiáját. Legfőképpen egy osztályét, azét, amelyik Amerikában és így bizony az egész világon felül van, aki szerint: „Az igényeink naprólnapra nőnek. Európa koldus, de van még sok mindene, amit használhatunk. Elvesszük tőle öregem!”. Ez az osztály aránylag elnéző osztályzatot kap Sinclair Lewistől, ha olykor ki is csúszik ez a szomorú, szegénységi bizonyítvány: „Izgultak, rohantak, törtettek, dolgoztak spekuláltak, — de valójában nem érdekelte őket semmi´“. Sinclair Lewis nem mondja ki, még csak nem is sejteti, hogy Sam Dodsworth házasságának válsága éppenúgy bármely más osztályhoz tartozó amerikai házasságába megtörténhetett volna. Pedig hát nagyjában így van. És ennek az elhallgatása a legnagyobb hiánya ennek a szép, érdekes regénynek. (Budapest)


* Pontoppidan : Thora van Deken és Szerencsés Péter. Mindakettő Hajdu Henrik fordításában. Pantheon, Bpst; 1929.


** Sam Dodsworth Európában. Pantheon Bpst. 1929.


 


Vissza az oldal tetejére