Főoldal

Korunk 1930 Május

Detroit, a férfi háziasszonyok városa


Érsek Anna

 


Az aszszony maradjon a házi tűzhely mellett, az asszony fő feladata a gyermek, a családi élet melegsége és tisztasága szenvedi meg, ha az aszszony a házon kívül dolgozik. Ilyen s ehez hasonló bölcsességeket rendszerint konzervatív oldalról hallunk a nő felszabadítása s társadalmi, egyenjogositása ellen. S a konzervatív oldalon tényleg meg vannak győződve arról, hogy a nő részvétele a házonkívüli társadalmi termelő munkában szétrombolja a mai család alapjait s a vele kapcsolatos, ideológiai építményeket, amelyekre pedig a kapitalista rendet konzerválni akaró osztályoknak szükségük van. S mégis ha egyszer arról van szó, hogy a női munkával egy félszázalékkal nagyobb hasznot lehet elérni, egyszerre vége minden aggályoskodásnak, egyszerre elfeledkeznek nem csak a családi tűzhely szentségéről, hanem képesek a kétszerszent férfi uralom és férfi fennsöbbség féltve őrzött babonáját is vásárra vinni.


Megint az „emberszerető” Ford, aki apaként gondoskodik munkásairól s bevezeti az ötnapos munkahetet, mikor nagyon tele van a raktára. S aki jó háziasszonyokká és gondos anyákká neveli — férfimunkásait, amikor a harminc centtel olcsóbb női munkával ugyanazt el tudja érni.


A női munka még mindig mindenütt olcsóbb, az ugyanolyan minőségű is. A nő később érkezett a munkapiacra s munkája ellen sok az előitélet, azért olcsóbban kénytelen eladni munkaerejét. A legmodernebb technika, a racionalizálás ezt a körülményt kihasználja arra, hogy mindinkább kiszorítsa a drágább férfi munkát az olcsóbb női munkával. Egy modern üzemben mindent a gép csinál, néhány specialistával az élén, a munkás csak egyforma egyszerű mechanikus mozdulatokat végez, amelyeket többnyire egy nő, sőt egy gyermek is el tud végezni. Miért fizetni akkor a drága férfi munkát? Mikor a husz-harminc centtel olcsóbban dolgozó nők ugyanazt elvégzik?


S a következmény, hogy Detroitban egy sajátságos folyamat megy végbe évek óta az ottani munkásság körében. A Ford-üzemekben mindig több és több lesz a nőmunkás, a férfiakat fokozatosan leépítik s nőkkel, gyermekekkel pótolják. Gyakran előfordul, hogy felmondanak a férjnek s ugyanakkor felveszik a feleségét. Persze 20—30 centtel kevesebb órabérért. Amig csak pár száz ilyen család volt, ahol a feleség dolgozott, a dolog nem volt olyan feltünő, hiszen bérmunkás-háztartásokban gyakori eset, hogy a férj munkanélküli s ugyanakkor a feleség keres. De lassanként mind több és több lett az ilyen fordított beosztású családok száma, ma már ezrekre megy a dolgozó feleségek és munkanélküli férjek serege, akiket a kapitalista rendszer arra kényszerített, hogy egyrészt feladják a kapitalizmus moralistái szerint szentnek minősített női feladatokat, mint bérlenyomók elhagyják a házi tűzhelyet és a gyermeket, másrészt pedig a teremtés koronája átvegye a nőtől a méltatlan házimunkát s kosárral járjon a piacra, főzzön s gyermekekre vigyázzon. Igen, Detroitban Ford jóvoltából ezer és ezer férfi főz, mos, vasal is a nagy áruházak és vásárcsarnokok közönsége a kora reggeli órákban ma már inkább férfiakból rekrutálódik, akik bevásárolni mennek szatyorral a karjukon.


Persze jóval kevesebbet, mint a feleségek. Mert a szerepcsere következtében a munkásháztartás jövedelme 30—40 százalékkal csökkent. A nők heti bére nyolc és husz dollár között van s csak tízben a negyvenkét állam közül van bevezetve a nyolcórás munkanap. Munkavédelmi törvények köztudomásulag alig vannak az Egyesült-Államokban.


S Detroit nem áll egyedül. Ugyanezt a jelenséget máshol is tapasztalhatjuk, ha nem is ennyire kiialakult formában, mint a humanitárius Fordnál. Berlinben éppen úgy lehet látni a munkásnegyedekben a piacon bevásárló férjeket s a hosszas munkanélküliségben a férfiak nagy tömege ráfanyalodik a házi munkára, amely éppen ezáltal ma már kevésbé lenézett munka.


A megoldás a munkásság szempontjából nem lehet válasz a női munka elleni rendszabályok követelése, mint ahogyan kevésbé öntudatos munkás rétegekben néhol felmerül. Ez eltekintve attól, hogy a fejlődés vonalával ellentétes volna, egyben hatástalan is, mivel nem lehet a piac törvényei ellen hatósági rendszabályokkal küzdeni. Az egyedüli orvosság ezen abnormális helyzet megszüntetésére, ahol a kapitalizmus egy ideológiájával ellentétes helyzetet a maga javára kihasznál, a nők megszervezése a férfi munkásokkal együtt, hogy a bérlenyomó kihasználásuk lehetetlenné legyen téve. A nő egyenlő bére a férfi munkásnak is előnye s egyetlen mód arra, hogy a női munkás a bérek lenyomására felhasználható ne legyen.


 


Vissza az oldal tetejére