Korunk 1930 Április

A világháború tanui


Fr. Clément

 


Egy rendkívüli könyv jelent meg francia nyelven. Nem regény, nem életrajz, nem esszé, hanem statisztika. Semmi egyéb, mint egy szenvedélyes szorgalommal s pokoli komolysággal összeállított statisztikája a francia háborús irodalom és költészet hazugságainak, torzításainak, szamárságainak és gyalázatosságainak. Egy 780 oldalas vastag könyv, amelyet az eddig ismeretlen „Les Etincelles” adott ki s szerzője Jean Norton Cru, egy volt francia; frontkatona, aki egy amerikai college-ben nevelkedett. A könyv címe: „Témoins” — „Tanuk”, egy könyv, amelyről valószínűleg nem fognak sokat beszélni, amely azonban mégis itt van, hogy leleplezze azt a könnyelműséget és gonoszságot, amellyel a háború igazi arculatát elferdítették.


A könyv általános európai jelentőségű. Minthogy a szerző a kínos lelkiismeretesség és igazságosság miatt csak azokat a könyveket analizálja, amelyek azokat a dolgokat írják le, amelyeket ő személyesen látott és átélt, szükségszerűen csak a francia harctérre korlátozódik munkája. De ha más országokban is jelentkezik egy-egy Jean Norton Cru, meg fogjuk tudni, hogy mindenütt ugyanúgy volt.


Háromszáz szerző vonul fel előttünk. Egyetlen egyet se felejt cl szerzőnk. S egy műfajt sem: naplók, levélgyüjtemények, feljegyzések, regények kavarognak színes összevisszaságban. Minden szerzőnek megkapjuk pontos életrajzát, amely első sorban tényleges jelenlétének körülményeire terjeszkedik ki az első vonalakban. Aztán az írottak igazságtartalmának és eseményhűségének analízisét, a túlzások és anzágolások s a háború heroizálásának leleplezését. Senki se talál kíméletre. Cru egyszerűen fülöncsípi emberét s szemébe mondja: Barátom, itt füllentettél, ez nem így volt. Komoly, nagy költők és írók is megkapják magukét, Barbusse Dorgélês, Girard s a többiek.


Mindeneseire: Cru-nek nincs semmi érzéke a költészet iránt, sejtelme sincs a művészetről, a színtézis nem érdekli. Szándékosan nem, csak az igazságot akarja, az író, aki a meztelen igazságot írja, felette áll számára a legnagyobb alakító költőnek, legyen ez a legmeggyőzőbb is. Ezt lehetne hibájául felróni, ha nem volna szándékos. Mert Cru-nek csak egy fontos: hogy a világháborúról csak a száraz, költőietlen igazság maradjon fenn az utókor számára s mind az, ami utálatosságát bármiképen is elkendőzi, kíméletlenül le legyen álcázva. S nem lehet tagadni: szükséges és hasznos munka, bármilyen szűk látókörben mozogjon is.


Végszavában levonja munkájának konzekvenciáját: „Szociológusok, pszihológusok és moralisták meg fogják tudni, hogy csak úgy lehet az embert rávenni, hogy háborúba menjen, ha egy csodálatos erejű rábeszélés és rászedés már a békében munkába veszi: még pedig a megtévesztő háborús irodalom, a háborús történet és háborús pszihológia által. Ha az ember igazán tudná, mit él át a katona tűzkeresztségében, senki se egyezne bele sohasem, hogy a dolgokat fegyveres döntésre bizza, se barát, se ellenség, se kormány, se képviselőház, se választók, se tartalékosok, még a hivatásos katonák sem”. (Páris)


 


Vissza az oldal tetejére | |