Edgar Wallace újabban egyre többet kirándul olyan területekre, ahonnan eddig a detektivregényírót kiparancsolták, most azonban hivatalos kíséretet kap, sőt hivatalos meghívásban van része. Hetekkel ezelőtt például Düsseldorfban jelent meg. A „düsseldorfi rémet” érkezett nyomozni. Az európai sajtólárma akkor biztosra vette, hogy a „rém” Wallace egész kivételes képességei révén hurokra kerül. Napokon keresztül színes hirek uszkáltak a világban Wallace nyomozása fázisairól s George Grosz irónjára méltó detektivfőnökök kórusában fotografálták a kivételes mestert. Az előlegezett bizalom persze hiábavaló volt. A „rém” nem került hurokra s Wallace valamivel csendesebben, mint ahogy érkezeti, visszatért Angliába. A „düsseldorfi rém” néki se jelentkezett. A kirándulás tehát nem sikerült. Lármáiból azonban valami különös lehetőség pozitívuma mégis visszamaradt. Annak az egész paradox értelmű viszonynak a lehetősége, amibe a lelkeket mételyezőnek hirdetett detektívregény a Rend legfőbb őreivel került. Valami olyan lehetőség pozitívuma lebegett itt fel, hogy igenis a detektivregényíró regényei ideológiájából átléphet a praxisba. Az ugrás a két, egymástól eddig élesen elkülönített szféra között lehetséges. A két szféra között — bár a rend morálja eddig mást hirdetett — nincs semmi különbség. A bűnügyi „szeny” ugyanazokat a célokat szolgálja, mint amit a valóság őrei. Kettőjük között a kooperáció lehetséges. Mert mi más volt ez a kirándulás, mint kooperációi? S ha a kooperálás most nem is járt eredménnyel, vajjon a kooperálás puszta tényével nem emelkedett-e már jelentősen a detektívregény megbecsülésének árfolyama?? S minő meglepő lehetőségek suhantak itt még! Minő nagy eredmények kapujában állt Wallace! Mert képzeljük el: — ha elfogja a rémet!? Épp ő: az akadémiák és kultuszminisztériumok által deklasszált műfajíró, akit a pad alatt olvas a diák, kiprédikál a pap és bár olvassa, de megtagad, a felnőtt. Ó mi minden történt volna! ? Egy európai ünnep talán! Minő dicséretei és méltatásai szikráztak volna a félreismert műfajnak. Stockholm felől talán még valamelyik Nobel-díj is zuhogott volna az elismerés nagy zenéi közt! S valószínűleg csak a rémen múllott, hogy ez az európai ünnep elmaradt! Viszont Wallace ha elfogta, ha nem, a lehetőségek sugarában állt s főleg a rehabilitálás lehetőségének útjára lépett s ami a legfontosabb: léptették. S most már napról-napra ezen az úton halad. Az idő jó szövetséges. Ellentétei közt recsegő világunkat meg kell menteni! Most napról-napra új próféták után néz a világ. Még az apagyílkosnak is meg kell bocsájtani! Természetes tehát és nem különös, hogy a glasgowi Trinity Church a templomi szószékét bocsájtotta Wallace rendelkezésére a napokban. Az avancement tehát sikerült. Egy templom kapuja már megnyilt a megalázott műfaj mestere előtt. Polgári erkölcsök példatárait készítők! — értékeljétek át, eddigi förmedvényeíteket! Wallace a szószékre került és prédikál, nem pedig kiprédikálják.

A mai valóságrend támasza ő! Mi ugyan ezt eddig is állítottuk. Ti azonban „szenyről” és „kísértésről” beszéltetek vele kapcsolatban. Nem áll. Első prédikációjában a bűnről beszélt. Pontosan úgy, ahogy ti beszéltetek volna. „A bűn csúnya” — mondotta és felemelte a hangját és a szemét. És azt is mondta, hogy „a gonosztevőt vagy fel kell akasztani vagy élethossziglan be kell csukni.” Ez a kérdés ugyanis előtte is ugyanolyan egyszerű, mint előttetek. Ti is csúnyának tartjátok a bűnt s ti is azt mondjátok, hogy a gonosztevőt fel kell akasztani. A dolog rendbehozatalának útja ime mily egyszerű. A bűnöst a szegre kell akasztani s a kérdés megoldott. Egy magas szegre kell akasztani, hogy lógjon, vagy pedig élethossziglan be kell csukni. Be kell csukni életfogytiglan s ezáltal a bűnt kitermelő okok is meggyógyulnak, hisz a háttérben Wallace prédikál és a glasgowi Trinity Church harangjai zúgnak, köröskörül pedig Wallace regényeket mormolnak a hívők. Mindez pedig Európa — kiáltja az idegenvezető. Itt mostanában avanzsált prédikációvá a detektívregény. Most már minden meg lesz mentve. Uj próféta jelentkezett. Házról-házra jár. Száz egynehány detektívregény van a kezében s a dolgokat hozza rendbe. Szegény dolgok...