FĹ‘oldal

Korunk 1930 Január

A Székely Nemzeti Múzeum emlékkönyve


Balázs Ferenc

Ezt a szépen kiállított Emlékkönyvet azzal a gondolattal vettem a kezembe, hogy megjegyzem magamnak a tanulmányok címét, de magamat nevetségessé nem teszem azáltal, hogy elejétől végig egyszerre elolvassam. S mégis az lett belőle; de ez nem annyira a könyv érdeme, mint inkább a magam székely voltának a következménye. A könyv — állapítsuk meg mindjárt — nagyon megfelel a kiadó Székely Nemzeti Múzeum egyéniségének, tudniillik a multtal foglalkozik, (még pedig olyan rendszertelenséggel, amilyennel a pénzalappal nem rendelkező, de főkép adományokból fölépült múzeum gyüjteményei is egybeszerkesztődtek.


Ami a multat illeti, a Székelyföld őskorát, a római hódoltság idejét, a telepeseket, a sajátlagos birtok és jogviszonyokat és hasonló kérdések sorát avatott tollú egyének teszik érdekessé. Ugyancsak megfelelő földolgozásban részesültek a népművészet, valamint a Székelyföld geológiai, zoológiai, botanikai stb. problémái. Hogy a gazdasági, társadalmi szempont háttérbe szorult, azon nem csodálkozunk, hiszen tudvalevő, hogy a muzeumok a multnak vagy jelennek csak azokat a pontjait érinthetik, amelyek valamilyen kézzelfogható formában gyűjteményekbe rendezhetők. Ezt az égetően szükséges munkát, az emberek egymáshoz való viszonyulásának tanulmányozását, nem muzeumnak, hanem valami más fajtájú egyesülésnek kell elvégeznie.


Sajnálatosabb azonban az, hogy a tanulmányok nem alakítanak ki valami rendszeresen meglátott egészet, hanem a legnagyobb összevisszaságban követik egymást. Ennek karikaturája az elrendezés, amely, az idejében beérkezett tanulmányokat a múzeum öt gyüjteménycsoportjának a hivatalos sorrendje szerint... az Emlékkönyv nyomása közben beérkező tanulmányokat pedig a VI. csoportba sorozta. Persze korai lenne ebben a könyvben az előszóban kívánatosnak jelzett Székelyföld Monografiáját keresni, mégis előnyösebb lett volna, ha a szerkesztő nagyobb részletességgel dolgozott volna ki egy tervet s munkatársait meghatározott tanulmányok megírására kérte volna föl. Ha például a székely származású színészekről szó esik, miért maradtak ki a székely írók? Ha a Ferencrendi barátok munkája a Székelyföldön szóhoz jut, miért nem említődik meg a protestáns egyházak hozzájárulása a székely művelődéshez?


Egy ilyen Emlékkönyv összeállítása nagyon kényes feladat, mert tulajdonképen nem elég világos, hogy a könyv maga mi célt szolgál. Ha a cél az, hogy emlékkönyv adódjék ki, alég lett volna, ha a múzeum történetét s az ünnepély alatt elhangzott beszédeket gyüjtötték volna egybe. De ha a cél az volt, hogy könyv adódjék ki — hát ez lényegében más. Ki lehetett volna adni: 1) Egy székelyföldi lexikont. 2) Meg lehetett volna indítani egy Könyvtárat, amely a Székelyföldet dolgozta volna föl különböző szempontok szerint tudományosan. 3) Vagy ki lehetett volna adni egy könyvet pl. Mik a feladataink? címen, amely a reánk váró tudományos feladatokat összegezte volna a további kutatás rendszeressé tétele érdekében. Vagy végül 4) Ki lehetett volna adni a Múzeum Katalógusát... Igy azonban a megjelent Emlékkönyv nem más, mint valami általános tudományos folyóirat négy száma, egybekötve, amelyik nincs tovább.


Hogy ez így történhetett, annak okát abban látom, hogy a Székely Nemzeti Múzeum háta mögött nem áll egy Székely Múzeum Egylet. Ugyanis a Múzeum jelenlegi szervezetében anélkül vall magának általános, szűkebb értelemben vett múzeumi hatáskörén túlterjedő, tudományos feladatokat, hogy azoknak elvégzésére az Erdélyi Múzeum Egylet szakosztályának megfelelő szervei volnának. Ha a Múzeum ezen az alapon átszerveződik, a céltudatosabb munkát jogosabban várhatjuk el tőle. — Igy is minden dicséretet megérdemel az Emlékkönyv kiadója a részleteiben értékes mű megjelentetéséért. (Székelykeresztur)


* Emlékkönyv a Székely Nemzeti Muzeum ötven éves jubileumára. Szerkesztette Csutak Vilmos. A Székely Nemzeti Muzeum kiadása. Sepsiszentgyörgy 1929. 780 oldal.


 


Vissza az oldal tetejére