FĹ‘oldal

Korunk 1930 Január

Feme


Fábry Zoltán

 Feme. Német szó. A magyar közvélemény a Lampel esetből ismerte meg jelentését – hamisan. A pesti közvélemény-gyártók sietősen irodalommá lokalizálták: „Iró, aki gyilkolt!” „Regényíró gyilkos, regényhős”... csak semmi párhuzam és okkeresés. Megadták Lampelnek, ami Lampelé! „Lampel Róbert azelőtt Wodiáner volt”... fütyülte a Karinthy-asszociáció és ezzel pont. Ami a pont előtt volt, azt a „nevető bölcs” bölcsen elhallgatta és Bodóné módjára inkább Kosztolányi Édes Anná-járól kezdett beszélni. A pont előtt korunk véres grimasza vigyorog: Peter Martin Lampel élete és művei.* Nem irodalom és szenzációm túl csak dukumentum: önvád, kollektiv váddá fokozva. Lampel álarctépő, brutális, kegyetlen és rapszodikus (Meggondolatlan: mondják az óvatosak). Nem játszik asszociációkkal, azt csinálja, amit vére – diktál: beteg, fékezetlen koréletet valóságban és írásban. Amikor a berlini színházi élet önzsirjába fulladt, amikor Piscator már torkig elégítette a snobokat, fiatal állásnélküli színészek gárdája egy este egy ismeretlen fiatal ember darabját mutatta be. És másnap az ujságok tele voltak Berlin nagy színházi és szociális szenzációjával. A Revolte im krziehungshaus átütő erejű sikert aratott: tetté kovácsolt egy vádat, melyet előzőleg ténydokumenmokkal támasztott alá első könyvében. Karinthy kicsit túlkésőn gúnyolódik: az „élményalap” ma igenis százszor fontosabb minden Capiláriánál, ha az élményből dokumentum lesz, a dokumentumból -- vád és vádból - - tett. Mint Lampel esetében. És Lampel tovább megy. Másik darabja: G á z Berlin fölött újabb álárctépés.Csupa kellemetlen dolog. Tehát: letiltás, rendőrség, botrány, ügyész. Aztán a legújabb álarctépés, egy regény: Elárult fiuk. A németországi ébredő szabadcsapatok legális-illegális élete és csalatása. A jobboldali érdekvédelmek aktiv rohamcsapatai: nacionalista szólamoktól megkótyagosodott, a háborúban a rendes mindennaptól elsodort ifjak, akik menthetetlenül landsknechtekké züllenek, mert akarva nem akarva kénytelenek tovább statisztálni a rettenetes komédiában, ahol még mindig a „nagy idők” hőse: az”őrmester”-mentalítás uralkodik. Hiába itt minden felébredés, útálat és irtózás: a szervezet jól működik: az árulót elintézik. Feme.Önítélkezés őrmesteri parancsra állati módon kegyetlenül. Lampel könyvének minden sora az átélt élményt sikoltja; fojtogatón vigasztalan, mint ennek az elárult ifjuságnak ájult élete. Értéke: az emberi álláspont, melylyel életének ezt a sötét korszakát feltárja. A többit tudjuk. A szervezet jól működik: ha már nem lehet láb alól eltenni, femegyilkosként denunciálják a leleplezőt. De a fegyver visszafelé sült el: ez a szenzációs paradox eset mindennél jobban felhívta végre a közönség figyelmét a furcsa szóra: „Feme”. És így a pszichológiailag legalkalmasabb pillanatban jelenik meg a Feme-gyilkosságok történetírójának és teoretikusának E. J. Gumbel-nek legújabb összefoglaló vádkönyve az áldozatokról, gyilkosokról és bírákról (VerrĂäter verfallen der F e m e — Malik, Berlin) Tetemrehivás ez a könyv, előttünk a hullák: Liebknecht, Luxemburg, Erzberger, Rathenau, Paasche. Gareis, Eisner és a tömeggyilkosságok: „kisebb” árulók és munkás névtelenek; — a gyilkosok: a Consul organizáció, Erhardt brigad, Freikorps Rossbach, a fekete Reichswehr, a sziléziai és bajor szabadcsapatok ; az összefüggések maradéknélküli feltárása után (a hivatalos Reichswehrtől — Gömbösig) a háttérben feltűnik a mozgató nehéz ipar. Georg Grosz címlapja összefoglalón adja a lényeget. Az állati őrmester hullává rugdalja az áldozatot. A háttérben egy elegáns német tiszt és mögötte a lánc: lampasszos tábornoki nadrág és e mögött titokzatos feketén a szalon ruha csücske; arcokat itt már nem látni. Az egésznek a neve: Feme.


 


Mi a „feme”? A hivatalos Deutsche Zeitung szerint: „forradalmi szervezet az organizált hazaárulás és a katonaiszolgálatot megtagadók ellen”. Gumbel szerint: „a szervezett politikai gyilkosság legmagasabb formája”. Eredete visszanyúlik a középkorba, amikor is a feudális társadalom leghatásosabb osztályharci eszköze volt az ép feltörő városi polgárság ellen. Ma a szociális reakció illegális védőfegyvere. Morálja: aki a „haza” (kapitalista) felépítésének munkáját zavarja, az ellensége a hazának és aki az ilyen alakokat elteszi láb alól, az jó munkát végzett. Luxemburg Róza gyilkosa Krull hadnagy így védekezik: „Mi nem követtünk el bűnt, mi a haza köszönetét érdemeltük ki. Minden igaz német fellélegzett, amikor ezt a két bitangot a másvilágra küldtük. Rosa Luxemburg és Liebknecht bírája csak Lynch-bíró lehetett”. A politikai gyilkosság a szociális reakció bázisának a legeredményesebb harcieszköze és kitapintható célja: a munkásmozgalmak elnyomása és megfélemlítése. Gumbel kristálytisztán kovácsolja a vádat: „A jobboldali politikai gyilkosságok centrális oka: a kavitalizmus védelmének szükségessége, amikor a kapitalizmus uralma rövid időre kihagy és hosszabb időre megbénul. Ennek a politikai fegyvernek az alkalmazására a pszychikai előfeltételeket a háború és az infláció szolgáltatták. Hogy pedig ezeket a metódusokat veszély nélkül lehessen alkalmazni, azt a német bíróság osztályszelleme garantálja”. — Hogy a feme-gyilkosságok homályban maradhattak és hogy titokzatos misztikum ködölheti be egyértelmű jelentésüket, annak oka a német bíróság monarchisztikus és kapitalista mentalitása. Gumbel régebbi könyvét (Vier Jahre politischer Mord) elküldte valamenynyi német ügyészségnek. Pontos vádat hordott össze, vagy a legrosszabb esetben is kimerítőn gyanúsított. Az eredmény: az ügyészség csak egyetlen egy esetben emelt vádat és ezt a gyilkost is felmentették. És most: egyszerre jóvá akarnak tenni minden mulasztást és nagy garral nekimennek a baloldalivá vedlett — Lampelnek. Ehhez nem kell komentár. — Gumbel könyve elsőrendű politikai tett. És bátorság kellett hozzá — valamivel több bátorság,mint a „Lampel Róbert azelőtt Wodiáner volt” gassenhauer elfütyülése — mert következménye egy újabb fememord lehet: a leleplező halála. (Stósz)


* Jungen in Not — Revolte im Erziehungshaus (G. Kiepenheuer. Berlin) — Verratene Jungen (Frankfurter Soz Druckerei, Frankfurt.)


 


Vissza az oldal tetejére