FĹ‘oldal

Korunk 1930 Január

A szervezet megújhodása


Doktor Sándor

 


Hires párisi sebész írt könyvet a fenti cím alatt. Allatoknak nemcsak nemi mirigyeit à la Voronoff, hanem más endokrin mirigyeit is operálja bele az emberbe, hogy így fokozza, szabályozza a belső secretiót. Igy éri el a szervezet megújhodását, fiatalítását, az életkor meghosszabbítását. S mint tudományáért lelkesedő szakember dicséri eljárását és eredményeit. Egész távoli perspektívát nyit a jövőbe, mondván, hogy lehető lesz a tudomány ilyen vívmányaival az embert test átalakulását elérni ugyanúgy, mint ahogy a kertész produkál nemesebb fajokat a vad alanyból egy szem, egy kis galy beojtásával.


Ki kell azonban mondanunk, hogy ilyen tudományos mesterkedés alkalmas lehet meghosszabbítani már időelőtti halálra szánt emberek életét nehány keserves esztendővel, de nem alkalmas arra, hogy általánossá válva, az emberiség testi átalakulásának és az emberi életkor megnyujtásának módszere legyen. Gazdag roué-knak lesz egy újabb kiváltsága és üzleti szellemű sebészeknek keresetforrása legfeljebb.


Az, emberi szervezetet megújítani, az ember élettartamát meghosszabbítani — lehet, de egész más úton. A probléma sokkal mélyebb és szélesebb körű, mint az ügyeskedő operatörök, sőt komolyabban buvárkodó orvosok sejtenék. Nem a betegeken kell itt mesterkedni, mint a mai orvostudomány teszi, hanem az egészségeseket kell megtanítani, hogyan éljék végig betegség nélkül az életet.


Betegség nélküli élet; ez a probbléma, mely megoldásra vár. Ebben benne van minden: fiatalság, hosszú élet, csaknem a halhatatlanság. „Halhatatlanság a húsban” — mondja Prentice Mulford. Hisz a betegség a kapuja a halálnak is, (leszámítva az erőszakot).


A szervezet megújhodását nem keli felfedezni, ez annyira ismert életjelenség, hogy a köztudatba is átment. Az élő szervezet állománya folyton elhasználódik és újjal pótolódik. A közfelfogás azt tartja, hogy hét év alatt egészen átcserélődik az ember. Ez ennyire leegyszerűsítve persze nem áll meg. De tény, hogy ´egyfelől a sejtprotoplazma szerves és szervetlen anyagait folyton megújítja az anyagcsere, másfelől maguk a sejtek az állandó üzemben folyton elkopnak, elhalnak és kettéoszlás útján újak lépnek a régiek helyébe. Ez a regeneráció.


Amire már most az egészség szempontjából szükség volna, az az, hogy ne legyen silányabb, csekélyebb értékű az új, ami a régit pótolja. Erre pedig az életmód és életszokások helyes vagy helytelen megválasztásával tud befolyást gyakorolni az ember. S az egész élővilágban egyedül az ember! Állat és növény annyira ki van szolgáltatva a szabad természet képének, hogy életfeltételeit csak szűk határok közt változtathatja s így érthető, ha minden élő fajnak kiszabott élettartama van. Egyedül az embert tette a kultura képessé arra, hogy a szabad természetet maga körül céljainak megfelelően módosítsa s így egyedül az ember számára meg van a lehetősége annak, hogy az anyagcsere és regeneráció célszerű szabályozásával elérje testének olyan megújulását, mely legalább is egyelőre új elemekkel pótolja a régieket s életét így tetszése szerint meghosszabbítsa.


Mint azonban a szabad természetben a természettörvények uralkodnak s csak ezek ismerete tette lehetővé erőinek igába fogását, úgy uralkodnak itt fiziológiai és biológiai törvények, melyeket akármilyen szellemes mesterkedéssel is csak úgy megkerülni hiába való törekvés. S nem is az elméleti nehézségek a megoldás nagyobb akadályai. Az egészséges élet problémája elsősorban gyakorlati probléma s megoldásának útjában is nagyobbak a gyakorlati akadályok.


Az egészséges élet törvényeire fittyet hányt az osztálytársadalom fennállása óta minden korban. Egyik osztálynak a „megélhetés”, másiknak a gazdaság, meg a velejáró hatalom és kiváltságok e társadalmi rendben az élet főcélja, melyért lótfut és küzd az ember, áldozva érte egészséget, boldogságot, életet is. A magántulajdon rendjében a társadalom egész életberendezése olyan, hogy csaknem lehetetlenné teszi az egészséges életet, (városok!). Ki kell magát lehetőleg szakítania az egész komplexumból annak, aki ma igazán egészségesen akar élni.


Mindezzel nem törődve tudományos trükkökkel tenni jóvá az egészség ellenes életmódtól okozott károkat, hogy aztán tovább folytassa a paciens az észszerűtlen életmódot: ez nem visz az áhított célhoz közelebb, mint a bölcsek kövének vagy az életelixirnek keresése a multban. Csodákat vártak ezektől is, mikor keresésük divatba volt. S mellesleg rájöttek a keresők egy-egy hasznos felfedezésre is. Ma a vérmirigyek váladékaiban keresik az orvosok az életelixirt, mert ma ez van divatban, mint előbb a baktériumok voltak. Majd rájönnek most is egy-egy szerényebb, de hasznosabb felismerésre. (Pl. hogy a vérmirigyek jó vagy rossz működése sem az utolsó láncszem az okok láncolatában, melyektől egészség-boldogság függ. Sőt egész életmódunk befolyással van úgy erre a működésre, mint egyáltalán szervezetünk kedvező vagy kedvezőtlen megújulására. Az egyes életmódja pedig szorosan függ a társadalmi rendtől. S ha még arra is rájönnek, hogy az egészséges életmód a mai társadalmi rendben csaknem lehetetlen, ez már egész hasznos megismerés lesz, mert orvosok számára egész logikusan következik belőle a ceterum censeo... (Ó kanizsa)


*Dr. Dartigues. Le Renonvellement de l´organisme. Paris 1920.


 


Vissza az oldal tetejére