FĹ‘oldal

Korunk 1930 Január

Világpolitikai problémák

Imperialista verseny a pólusokért


Egy bátor amerikai pilóta átrepüli a déli sarkot, érdekes élményeket ós megfigyeléseket hoz haza. Világszerte nagy feltűnés, Amerika ünnepli. Mi sem természetesebb, gondolja az ujságíró. Ellenben alig telik el néhány nap, a lapokban kezdenek megjelenni cikkek, híres norvég, svéd vagy egyéb nemzetiségű „sarkszakértők” nyilatkozatai, amelyek kezdik kétségbevonni, hogy Byrd pilóta elbeszélései a déli sarkról megfelelnének a tényeknek s a sorok között meggyanúsítják” hogy nem is járt a déli sarkon S a jámbor olvasó, aki azt hitte, hogy a tudományos földrajz segédeszközei ma már olyan kitűnőek és megbízhatók, hogy ilyen durva tévedésről nem lehet szó, viszont azt sem tudta feltételezni, hogy egy amerikai gentleman-pilóta szándékosan valótlan dolgokat állítson, a jámbor olvasó rázza a fejét és csodálkozik. Mert nem gondol arra, ami az ilyen déli és északi sarki rekord-repülések mögött van, tisztára sportszerű teljesítményeknek tekinti azokat, amelyek ilyen elbírálás alá is esnek. S éppen itt téved erősen.


Mert egészen másról van szó. Ezt különben már abból is lehetne sejteni, hogy e sarki felfedező utazásokat bizonyos államok nagyon bőkezűen finanszírozzák. S a tőke rendszerint csak akkor érdeklődik a tudomány iránt, amikor valami célja van vele. Igy vagyunk a sarki tudományos felfedező expedíciókkal is.


Elég egy földgömb-térképre ránézni, hogy azonnal megértse az ember az északi és déli sark birtokának fontosságát. Nevezetesen közlekedési szempontból, ami viszont a háború-viselés egyik legfontosabb szempontja. A jövő közlekedése, különösen egy háborúban, amikor a szárazföldi vonalak és a tenger könnyen elzárhatók, főként légi-közlekedés lesz. A leggyorsabb és ellenséges beavatkozástól legkönnyebben függetleníthető. S ha a világ légi közlekedési térképét megnézzük, látni fogjuk, hogy ma ezek az utak nagy kerülőkkel futnak s a sarkokon keresztül sokkal rövidebb útak vezetnek. Ime a sarki felfedező utazások egyik célja: előkészületek egy nagyszabásúlégi közlekedés megteremtésére. Ami önmagában csak dicséretreméltó igyekezet volna, ha a legnagyobb szerepet benne nem az egyes országok vetélkedése vinné, abból a célból, hogy az elsőség jogán minél nagyobb részt vegyenek maguknak a világ légi közlekedése e fontos gócpontjainak leendő felügyeletében, ami imperialista terveik szempontjából nyilvánvalóan fontos érdekük.


Ezzel szorosan összefügg egy látszólag tisztára tudományos természetű érdeklődés. Ugyanis a sarkok klimatikus és szélviszonyai döntő jelentőséggel bírnak az egész föld időjárására. Ami azt jelenti, hogy a sarkokon felállított meteorológiai intézetek fogják a legjobb adatokat nyujtani a szélviszonyokról s a többi, a légi közlekedésre fontos időjárási körülményen felől. Ezeknek a meteorológiai állomásoknak birtoka tehát igen fontos lesz s egy hatalmas fegyver vagy legalább is drágán eladható érték tulajdonosa kezében.


Hogy pedig mint nyersanyag-forrás sem megvetendő, különösen a déli sark, szintén ismert dolog. A déli sarkon az u. n. Ross Dependency egy óriási kiterjedésű szén vidék s valószínűleg petróleum s egyéb ásványi anyagokat is bőségesen tartalmaz. Minthogy pedig a máshol található nyersanyagforrások már legnagyobbrészt mind le vannak foglalva, a sarkokon még szabadon fekvő nyersanyagkincsek természetesen nagy vonzóerőt gyakorolnak az imperialista államokra.


S már arról is próbáltak gondoskodni, hogy a sarki medve bundáján békésen megosztozzanak. Régen az volt a nemzetközileg elfogadott szokás, hogy egy új terület felfedezője nemzete zászlaját kitűzte a még addig ember nem látta földre s ezzel szimbolikusan elfoglalta azt hazája számára. Igy szerezték az európai országok első kolóniáikat. Ma már ez a módszer elavult. Ma előre érdekszférákra osztják fel a nagy imperialista nemzetek a még ezután felfedezendő területeit is a földnek, hogy így a kellemetlen meglepetéseket lehetőleg elkerüljék.


Igy tettek a sarkokkal is. Kimondották, hogy minden ország, amelynek területe van a sarkok körül, igényt tarthat a sarkvidékből ott fekvő területe arányábn. Vagyis a. sarkvidékeket szeletekre osztották, amely szeletek csúcsai a déli, ill. északi sarkon találkoznak.


Nem lehet mondani, hogy ez a felosztás nem logikus. Megelégedve azonban nincs mindegyik fél ezzel a tortaszeletszerű felosztással. Pl. az északi sark több, mint fele e felosztás értelmében a Szovjetuniónak: jut; a másik felén Kanada, Norvégia és az Egyesült Államok osztoznak. Az Egyesült Államok azonban csak Alaszkánál jutnak érintkezésbe az északi sarki vidékekkel s ezért a szektoros felosztással nincsenek megelégedve. Az angolok azonban annál inkább, mivel Kanada útjan az északi sarkvidék jelentékeny részét megkapják. S még nagyobb részt a déli sarkból, ahol a délafrikai, ausztráliai és ujzelandi dominiumokon keresztül csaknem az egész déli sarkra igényt tarthatnak; sőt a Falkland szigetek útján, amelyek Argentinia előtt feküsznek ezen ország;  jogát is vitatják déli sarki területekre s maguknak akarják a széngazdag Ross Dependencyt is.


Igy most már visszatérhetünk Byrd bátor repülő-útjára s megértjük jobban a körülötte kifejlett vitát. A szektor-rendszerű felosztással elégedetlen Egyesült Államok ugyanis felfedezésekkel szeretne magának jogokat teremteni a sarki területek birtokára s finanszírozza Byrd utazását olyan sarki területre, amelyeket a szektor felosztás szerint Anglia magának reklamál. De ebben a kísérletben nem áll egyedül. A szektoros osztozkodás nem szentírás, azon lehet még” változtatni, ha elég erővel tudnak ellene fellépni. Ezért más nemzetek is próbálnak jogokat szerezni sarki terület igénylésére. Az imperialista allüröket a legmagasabb fokig´ feszítő Mussolini elküldi Nobilet az északi sarkra, hogy ott az olasz zászlót és a pápa keresztjét ledobja. A németek pedig Zeppelin-útakat terveznek, szintén tisztán tudományos célzattal.


De legjobban a norvégek erőlködnek, akik a legügyesebb sarki kutatók s nagy tapasztalattal rendelkeznek. A déli sarkon is sikerült megvetni lábukat, az egy időben a nemzetközi vita központjában álló Bouvet szigetet lefoglalták cetvadászaik támpontjául, ezt a valamikor oroszok által felfedezett szigetet átkeresztelték „I. Péter” szigetnek s hivatalosan norvég birtoknak nyilvánították. A sziget éppen a Falkland szigetek és ţa Ross Dependency között fekszik, amelyre úgy az Egyesült Államok, mint Délamerika néz nagy étvággyal. Ismerve Norvégia külpolitikai függő viszonyát Angliával, könnyű megérteni a szándékot, amely e norvég hódítás mögött rejlik: ha a szektor-elven rést ütnének, Anglia Norvégián keresztül biztosítja maga számára a déli sark csaknem kizárólagos birtokát. (m. p.)


 


Vissza az oldal tetejére