FĹ‘oldal

Korunk 1930 Január

Az ötnapos hét Oroszországban


Mérai Pál

 


A Korunk szeptemberi száma beszámolt az orosz kormány érdekes kísérletéről, amelylyel a vasárnapi általános munkaszünetet megszüntette és bevezette a legfontosabb üzemekben a megnemszakított munkaidőt. Ebben a cikkben első sorban a reform gazdasági kiinduláspontjával foglalkoztunk, ismertetve röviden a szovjetkormány gondolatmenetét, amelynek alapján magát tisztára gazdasági inditóokokból a nagy jelentőségű újításra elhatározta. Azóta a folytonos munkaidőre vonatkozó rendeletek ki is jöttek s a reform tényleges végrehajtása megkezdődött, úgy hogy most már közelebbről lehet a dolgot ismertetni.


A reform kiinduláspontja az volt, hogy nagy pazarlás egy tőkeszegény országban a gépeket s egész gyári berendezéseket az év egy hetedében — minden hetedik nap — pihenni, azaz kihasználatlanul hagyni s hogy a folytonos munka bevezetésével újabb tőkebefektetés nélkül az ország egész ipari termelését egy hetedével, sőt egyéb mellékkörülmények folytán, amelyekről régebbi cikkünk említést tett, egy ötödével fel lehet emelni. Ez olyan óriási előny, amely kétség nélkül megéri a folytonos munkaidőre való áttéréssel járó átszervezési munkálatokat s kényelmetlenségeket.


Mert hogy ilyenek vannak, az bizonyos. Régi, beidegződött szokások, amelyekhez a konzervatív ember ragaszkodik s amelyeket szervezete is megszokott, úgy hogy tényleges zavarokat is okozhat azoknak hirtelen megváltoztatása. Ezért van, hogy a reform, legyen bármilyen észszerű és gazdaságilag szükségszerű, egyelőre csak a forradalmi beállítottságéi Oroszországban lehetséges s bizonyára sok időbe fog kerülni, mig a konzervatív nyugati országok követni fogják.


A megnemszakított munkaév azt jelenti, hogy az üzemekben állandóan teljes létszámmal dolgoznak. Vagyis a munkásokat rétegekre kell beosztani, amelyek egymást felváltják. A munkaszüneti nap tehát nem eshetik, mint eddig, az összesnek vasárnapra, hanem felváltva rétegenként más napra. Ha meg akarjuk tartani a mai hétnapos hetet, akkor minden hat munkanap után esne egy munkásra egy munkaszüneti nap a hét valamelyik napján, minden hetedik héten vasárnap. Ez azonban a munkaidő jelentékeny felemelését jelentené,még pedig 22 nappal évente: nyolc elesett egyházi ünnepnap s tizennégy nap, amennyit egy évben a vasárnap és ünnepnapok előtti korábbi munkabefejezés egy évben kitesz. Előbb az volt a terv, hogy maradjon meg a hétnapos hét s a munkás az ez által elvesztett szabad idejét egyszerre, évi szabadságának megfelelő meghosszabbítása formájában kapja vissza. Ez azonban se üzemtechnikai sem pedig lélektani szempontokból nem látszott előnyösnek; nehézzé tenné a hosszú nyári szabadságok miatt ezen idő alatt a teljes munkaüzem fentartását, viszont kulturális szempontból nem volna jó hatással az egyes munkásra.


Ezért határozták el az ötnapos munkahét bevezetését, amely adminisztrative leegyszerűsíti az áttérést a folytonos munkaévre, anélkül, hogy a munkás évenkénti munkaidejét megnövelné s szabadidejében megrövidítené.


Eddig évente 52 vasárnapon és 13 ünnepnapon át nem dolgoztak az üzemek. Ezen kivül szombaton délután, valamint ünnepnapok előtt két órával előbb befejezték a munkát, ami évente teljes tizennégy munkanapot tett ki. Hozzájárult ehhez az egyes munkás évi szabadságideje, 24 vagy 12 nap. Tehát az üzemek eddig évente 263 vagy 274 teljes munkanapon át dolgoztak, asszerint, hogy nyolc vagy hét órás munkanap volt-e bevezetve. Egy munkásnak tehát volt évente szabadságideje szerint 91-től 102 szabadnapja. Az öt napos munkahét bevezetésével a szabadnapok száma nem csökken hanem csak eltolódik a következőképen:


A munkahét öt napból áll. Vagyis négy nap dolgozik mindenki s az ötödik nap mindig szabad. Ez által a szabályosan visszatérő pihenő napok „a vasárnapok” száma felemelkedik 73-ra egy évben. Ehhez járul az öt forradalmi ünnepnap, amelyen teljes munkaszünet van s ez minden munkásnak a kijáró szabadság. Viszont elesnek a vasárnapok és a vallásos ünnepek, a weekenddel együtt. De elő van írva, hogy minden négy napos munka után a munkás legalább negyven órából álló pihenőnapot kapjon.


Természetesen az áttérés az ötnapos munkahétre jelentékeny adminisztratív változtatásokat igényel az üzemek szervezetében. Ezeket még jórészt a gyakorlatban ki kell próbálni, mielőtt végleges beválásukról beszélhetnénk.


Minden üzemben ötös csoportokat fognak képezni a munkásokból. Egy csoport azonban nem öt, hanem csak négy gépet fog kiszolgálni vagy négy feladatot ellátni, egy közülük mindig a szabadnapost fogja helyettesíteni. Vannak azonban olyan munkaprocesszusok, amelyek ötnél kevesebb munkást foglalkoztatnak vagy ahol a munkások száma az ötnek nem többszöröse. Az ilyenekből pótcsapatokat szerveznek, amelyekben az egyes munkás nem mindig ugyanazt fogja dolgozni, hanem különböző helyekre lesz beosztva. Ezeknek a pótbrigádoknak a munkásai esetleg naponta változtatják munkahelyüket s magasabb igényeknek kell megfeleljenek s ezért magasabb bért is kapnak. Azt remélik, hogy ez a pótcsapat-rendszer erősen hozzá fog járulni egy kvalitásosabb munkásréteg kifejlesztéséhez.


Ugyancsak ezt a hatást lehet remélni a technikai és adminisztratív személyzet körén belől tervezett átcsoportosítástól, amelyet szintén az ötnapos hét tesz szükségessé. A technikai és adminisztratív üzemi személyzetet nem szaporítják, hanem a folytonos üzem által szükségessé váló munkát helyettesítéssel pótolják oly módon, hogy minden csoport- vagy (osztályvezetőt a hét egy napján közvetlen alantasa fogja helyettesíteni: a mérnököt az üzemvezető, ezt segédje, ezt megint egy tapasztaltabb régi munkás. Minden felelős helyen levő alkalmazottnak meg lesz a maga állandó helyettese, aki őt pihenőnapján pótolja. Ez a rendszer, azt remélik, igen nagy nevelő hatással lesz az által, hogy sokkal nagyobb réteget bevon a felelőségteljes munkába, lehetőséget ad ezeknek fokozatosan egy kvalitásosabb munkát eltanulni, úgy hogy később ilyet állandóan is végezhetnek. Oroszországban, ahol a technikai szakember kevés, különösen fontos a természetes kiválasztás ezen újabb lehetősége.


Egyelőre csak az ötnapos munkahét bevezetése történt meg. De természetes folytatása kell legyen a naptár teljes átváltoztatása az új munkabeosztás követelményei szerint. Ha megmaradnának a hétnapos naptári hét mellett, ez roppantul komplikált beosztási táblázatokat igényelne s az egyes munkásnak is alkalmatlan lenne, mivel nem volna egy állandó szabad napja, amely szerint életét beoszthatja. A terv az, hogy az évet beosztják tizenkét egyformán harmincnapos hónapra, minden hónap hat ötnapos héttel, a fennmaradó öt nap a munkaidő-számitáson kivül marad s le lesz foglalva az öt forradalmi ünnep számára, mint naptáronkivüli nap; szökő évben pedig a 366. nap szintén naptáron kivül az indusztrializáció ünnepnapja lesz.


Igy hát az orosz forradalom is elkészíti a maga „örök-naptárát”. A különbség azonban lényeges a francia forradalom naptárreformja s az orosz naptárreform között. Mert mig a francia forradalom naptárreformja inkább csak külső demonstráció a feudálizmussal szemben s nem kifejezése a ténylegesen megváltozott viszonyoknak, addig az orosz reform kiinduláspontja az orosz forradalom lényeges pontja, a gazdasági, a termelési viszonyok megváltozása s az ezzel fellépő új szükségletek s szociális igények kielégítése. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére