FĹ‘oldal

Korunk 1930 Január

A gráci majomper és a túlnépesedés problémája

 


      Az utóbbi években megint erősebben előtérbe nyomult a túlnépesedésnek és a születések korlátozásának kérdése. Németországban a haladó közvélemény szívós harcot folytat az Abtreibungsparagraph ellen, sajtóban, előadásokban, ankéteken, a színpadon; egyelőre eredmény nélkül: a házassági törvény reformja, amely most történik, nem mutat javulást az eddigi állapottal szemben. – A bíróságok gyakorlatában is csak igen ritkán akadunk haladottabb szellemű ítéletekre. Ritka az olyan ítélet, mint nem régiben az altenburgi esküdszék ítélete egy gyermekeihajtással vádolt orvos esetében, akit azzal a megokolással — s a megokolás az érdekes — mentettek fel, hogy mellékes, vajjon a beavatkozás orvosi avagy szociális okokból történt, elégséges az orvos igazolására, hogy a beavatkozást feltétlenül szükségesnek tartotta.


Szemben áll ezzel a haladó szellemű ítélettel a gráci kerületi bíróság nagy port felvert ítélete, amely a férfiakat terméketlenítő Schmerz főorvost elmarasztalta. Ez a per kisérő körülményei miatt keltett méltó feltűnést, amelyek miatt némiképen;— a hasonló lelki sötétség miatt — vonatkozásba hozható a pár évvel ezelőtt hírhedtté vált daytoni majomperrel.


Grácban él egy közbecsülésnek és közszeretetnek örvendő tudós, a beteg pénztár szanatóriumának főorvosa, aki amellett, hogy kitünő orvos, egyben melegszívű emberbarát, aki kötelességének érzi, hogy tudásával akkor is segítsen az arra szoruló embereken, amikor a paragrafusokba foglalt bornirtság ezt el is tiltja. Dr. Hermann Schmerz már évekkel ezelőtt felfedezett egy eljárást, amellyel férfiakat terméketlenné lehet tenni, anélkül, hogy e beavatkozás további nemi funkciójukat zavarná s a szervezetükre káros befolyással volna. Egy egészen kicsiny és veszélytelen operáció az egész, amely egyben fiatalítólag is hat s amely bármikor visszacsinálható s az egyén újból nemzőképessé tehető.


Még a mult év októberében a loebeni kerületi orvos az ügyészségnél feljelentést adott be Dr. Schmerz ellen, amikor egy vizsgálati foglyon az operáció nyomait észrevette. Vizsgálat indult meg s kitünt, hogy Dr. Schmerz kb. hétszáz környékbeli férfin — csaknem mind munkások s anyagilag szükséget szenvedők — hajtotta végre a sterilizációs operációt. A vizsgálat eredményei alapján megindult Dr. Schmerz ellen az eljárás. Nem régen volt a bírósági tárgyalás, amely az orvos elítélésével végződött.


A feljelentést a körorvos a 144. paragrafus alapján tette, azt mondván, hogy a férfi nemzőképességének megakadályozása a gyermekeihajtást tiltó paragrafus megkerülése. Ha a bíróság ezt az álláspontot magáévá tette volna, az azt jelentené, hogy a törvény nem csak az anyaméhben védi a magzatot, hanem már a férfi testében is, mint termékenyítő magot. Ennek alapján el kellene ítélni mindenkit, aki óvszereket alkalmaz s el azt is, aki onanizál.


A biróság mindenek előtt meg akart győződni arról, hogy Dr. Schmerz módszere tényleg célhoz vezet-e. Egy általa megoperált munkást megidéztek s arra kényszeritették (ami a feljelentés értelmében törvényileg tilos volna), hogy spermáját vizsgálat végett a biróság rendelkezésére bocsássa. A szakértők megállapították, hogy nemzésre alkalmatlan.


A tanuk hosszú sorát idézték meg: mind szegény emberek, akik azért mentek Dr. Schmerzhez, hogy a túlságos nagy gyermekáldás ne növelje még nagyobbra nyomorukat. Vagy pedig betegek voltak. Vagy a feleségük volt beteg. Kisparasztok és famunkások a környékből. Egyiknek három gyermeke van már s az aszszony tüdőbajos. Egy vasúti kalauz: „Már három törvénytelen gyermekem van, gyermek szükségletem ezzel ki van elégítve”. Egy másik elmondja, hogy a felesége az elmegyógyintézetben volt s nem szabad, hogy más állapotba kerüljön. S igy tovább.


Mind egyhangúlag azt vallották, hogy fájdalmat nem éreztek a műtétnél s utána sem semmi rossz hatást. Orvosi titoktartásra hivatkozással Dr. Schmerz nem volt hajlandó felvilágosítást adni a műtét mibenlétéről. Annyit elárult, hogy csak ideiglenes terméketlenítésről van szó, amely bármikor visszacsinálható. Tehát nem vágja át a herevezetéket, hanem csak elköti.


Az ügyész a népjólét elleni merényletnek bélyegezte Dr. Schmerz működését s súlyos büntetést kért. Két gráci egyetemi tanár, mint szakértő azonban azt a szakvéleményt adta, hogy legfeljebb könnyű testi sértésről lehet szó. S a bíróság nem is mert a 144. paragrafus alapján ítélkezni, amely magzatelhajtásnak minősítette volna Dr. Schmerz beavatkozását, hanem könnyű testi sértés alapján ítélte el a főorvost 15.000 schilling pénzbüntetésre.


Az ítélet indokolásában ezeket olvassuk: „Hogy egy férfinak nemzőképességétől való megfosztása, úgy hogy amellett lehetősége megmarad arra, hogy érzékisége szükségleteinek eleget tegyen, etikai-erkölcsi szempontból népünk, mint kulturnép többségénél erkölcstelennek tartatik, tehát a jó erkölcsökkel ellentétben áll, nem szorul közelebbi bizonyításra”. Tényleg nem szorul bizonyításra, hogy valamit, amit a népünk nagy többsége csinál, a biró csinál, az esküdtek csinálnak, a legnagyobb képmutatással. „erkölcstelennek tartatik”.


Hogy miért, annak meg van a maga jó oka és magyarázata. A kérdés kissé szélesebb körű vizsgálata erre is megadja a feleletet.


2. Egy amerikai prof., E. A. Ross valóban elrettentő adatokat tartalmazó könyvben meghúzza a vészharangot az emberiség felett (most jelent meg a könyv németül Raum für alle cím alatt Stuttgartban a Deutsche Verlags-Anstaltnál): a föld népessége gyorsabban növekszik ma, mint bármikor eddig s mivel az élelmiszerek termelése nem tud e gyors szaporodással lépést tartani, nyomor és éhség fenyegeti a földet.


Ross professzor könyve lényegében a malthusianizmus felelevenítése megint egyszer s mint ilyen már régen megcáfolt. Kiinduláspontja és alaptétele: „Hogy egy nép gazdasági helyzete jobb vagy rosszabb lesz-e, az végeredményben két tényezőtől függ: a népesség szaporodásától s az élelmiszertermelés fokozásától”. S megállapítani véli tényekkel, hogy a föld lakossága jelenleg erősebben gyarapodik, mint ahogyan az élelmiszertermelés fokozódik. A jó öreg alburyi lelkész, Thomas Robert Malthus ezt így fogalmazta: a táplálék csak számtani arányban növekszik (1, 2, 3, 4, stb.), mig ezzel szemben a népesség mértani arányban (1, 2, 8, 16,stb.), tehát szükségképen nyomorban él a föld lakosságának nagy része. Hacsak tudatosan nem korlátozza a szaporodást. Ross professzor gondolatmenete lényegesen nem különbözik a Malthusétól s konkluziója is ugyanaz.


Tény, hogy nagyon gyorsan szaporodunk és nagyon sokan vagyunk.


Anglia lakossága 1066-ban három és fél millió volt s hétszáz év alatt, 1754-ig megháromszorozódott, felnövekedett tíz és fél millióra. A rákövetkező másfélszázad alatt azonban már fokozott gyorsasággal megötszöröződött. A földnek Napoleon idejében kb. 700 millió lakósa volt ; ma kb. két milliárd.


Vannak országok, amelyekben a születések száma a legutóbbi évtizedekben csökkent; azonban egy sincs amelyikben a halálozások száma is ne csökkent volna. A nagy ragályok, amelyek régebben ellensúlyozták a születések nagy számát, ma a civilizált országokban alig pusztítanak. S főként a csecsemőhalandóság erősen redukálódott. Kina egyes területein még a század elején az újszülöttek 65—85 százaléka meghalt mielőtt két éves kort ért volna el. Londonban még a 18. század közepén ezer újszülött közül öt éves koráig 750 meghalt. Az egész világon az újszülöttek fele, két harmada, sőt háromnegyede meghalt mielőtt felnövekedett volna s ez az óriási gyermekhalandóság ellensúlyozta a magas szaporodási számot.


Ma ez lényegesen megváltozott. ma már pl. Németországban nem 250 újszülött hal meg ezer közül első életévében, hanem csak 100. Ötven év alatt Németország halandósága a felére csökkent: nem 26—27, hanem csak 11 halálozás esik évi átlagban ezer lakósra. S ugyanúgy van az összes civilizált államokban. De a nemcivilizáltakban is. India halandósági száma ma kisebb, mint Németországé volt a birodalom első tíz évében. Ma egy újszülöttnek átlag nem 35, hanem 56 életévre van kilátása. S bár ma ezer lakósra nem esik évente 35 születés, hanem csak 18, mégis gyorsabban növekszik a népesség, mint századok előtt s alig lassabban, mint a mult század első felében.


S vannak országok, amelyek sokkal erősebb tempóban szaporodnak, nem ritkán évenkénti fél százalékkal. A Nemzetközi Statisztikai Hivatal számítása szerint az emberiség a legutóbbi öt év alatt 5.77 százalékkal növekedett meg számban. Ez azt jelenti, hogy ötven év alatt meg fog duplázódni a föld lakossága.


S hogy állunk ezzel szemben az élelmiszerek növekedésével? Vajjon tényleg kevésbé gyorsan növekszik, mint a régi és új malthuzianizmus elmélete megkívánná? A tények nem ezt mutatják. Még a régi kulturországok is, amelyek földje pedig már ki van használva, meg tudta sokszorozni termelését. Németország a háború előtt kétszer annyi búzát és rozsot termelt, mint száz évvel előbb (népessége viszont ezen idő alatt csak 65 százalékkal emelkedett). Franciaország száz év alatt (1815—1913-ig) megháromszorozta búzatermelését (ugyanakkor lakossága csak 35 százalékkal növekedett). Amerika egy fél század alatt megötszörözte búzatermését és meghúszszorozta árpatermelését (a lakosság 300 százalékkal nőtt). Kanada 30 év alatt hétszeresére emelte búzatermését (lakossága csak 100 százalékkal nőtt). Tehát a szaporodás miatt egy országban sem lett kevesebb az ennivaló; ellenkezőleg igen sokban többet és jobbat esznek ma, mint régen. S a jövőben ? Fenyeget egy általános éhinség réme a gyors szaporodás következtében? Ross professzor szerint igen. De a közgazdászok egész hosszú sora nem olyan pesszimista. Ravenstein, angol geografus számítása szerint a föld termőképes területe el tud tartani hat milliárd embert. Ez a számítás negyven évvel ezelőtt történt az akkori, mainál sokkal kisebb termelékenységű módszerek alapján. Egy berlini statisztikus, Fircks valamivel később nyolc-kilenc milliárdra javította ezt a számot. Franz Oppenheimer azonban már sokkal nagyobb számú emberiség számára véli elegendőnek a földet: szerinte 225 milliárd ember elfér a földön, úgy hogy jól is lakhatik.


Tehát nem igaz az, hogy többen vagyunk, mint amennyit a föld el tudna tartani s ezért a nyomorúság, amit tapasztalunk, elkerülhetetlen vagy csak úgy orvosolható, ha mesterségesen megakadályozzuk az emberiség túlságos szaporodását. Igaz, mindenütt óriási a. nyomor, a civilizált országokban éppen úgy, mint a többiekben. De ennek nem az az oka, hogy egy természetadta aránytalanság volna a. népesség és az élelmiszerek szaporodása között. Nem, a meg nem felelés nem itt van, hanem máshol: a. népesség szaporodása és az emberi berendezkedések, intézmények között, amelyeknek a szaporodó emberiséget el kellene látni ennivalóval s amelyek felmondják a szolgálatot. Nem csak az a baj, hogy az ennivaló nincsen egyenlően szétosztva a fő baj, az, hogy az ennivaló termelése nem történik úgy, hogy annyi termelhető legyen, amennyire szükség volna. Ha mindaz az emberi és gépi munka, amely ma a termelés szolgálatába van állítva, úgy lenne megorganizálva, hogy teljes hatékonyságát kifejthesse, a legsűrűbben lakott területeken se volna éhező ember.


Ugy hogy az „új malthusianizmus” törvényét így kellene megfogalmaznunk: nem az élelmiszerek növekednek lassúbb arányban, mint a népesség, hanem az emberi intézmények fejlődnek lassabban, amelyek a szaporodó emberiséget ennivalóval el kell lássák. A termelés módja az, amely lassabban változik, mint a milyen gyorsan a népesség növekszik. Konkluzió, amely már semmiképen nem egyezik a régi malthuzianizmus konkluziójával: a nyomor megszüntetésének igazán hatásos módja nem a születések korlátozása, hanem a termelés módjának a megváltoztatása oly módon, hogy képes legyen jól eltartani egy számban megnövekedett emberiséget.


S amellett szaporodjunk vigan tovább s ítéljük el a Dr. Schmerzeket, akik megszabadítják a szegény embereket, hogy a nagy gyermekáldás miatt még nagyobb nyomorba jussanak ? Nem. S pedig azért nem mert a fent jelzett egyetlen igazi módszer a nyomor megszüntetésére, a termelés módjának megváloztatása, harc s a túl gyors szaporodás ebben a harcban a változtatni nem akarók számára jelent előnyt. Ez magyarázza a gráci ítélet képmutató indokolását is.


Tényleg az uralkodó osztályok morálja elítéli a születések mesterséges korlátozását (ebben a bírónak teljesen igaza volt), annak dacára, hogy ezek az osztályok gyakorolják azt a legjobban. Elítélnek valamit nyilvánosan, amit mindnyájan tesznek titokban. Ez az ellenmondás abban az egyszerű dologban nyeri magyarázatát, hogy az uralkodó osztályok a maguk számára szükségesnek és hasznosnak ismerik fel a születések korlátozását, de ugyanakkor veszedelmesnek azon termelési rend számára, amelyen uralmuk alapszik.


A kapitalistának annál jobb, minél több a kínálkozó munkáskéz: annál könnyebben és olcsóbban kapja meg a munkát. A munkás tehát szaporodjon s növelje a munka tartalék-hadseregét. Ezért ítéli el a „morál” a születések korlátozását, ezért nem engedi meg a törvény a magzatelhajtást, ezért ítélik el a Dr. Schmerzeket Ausztriában és egyebütt. (d. l.)


 


Vissza az oldal tetejére