Korunk 1929 November

Munkás-sport Franciaországban


Geo Charles

 


A tömegsportnak nincs nagy multja Franciaországban. A sport a legújabb időkig a kiváltságos osztályok előjoga volt. Bár a szellem, amelyből a sport született, szociális és morális tartalommal volt telítve.


Németországban Johann Bernath Basedow alapította meg először a francia forradalom eszméinek hatása alatt Philanthropion-ját, az emberiség ujjászületésének templomát. Angliában is hamarosan kiszélesedik a sport-mozgalom, kezdeteiben több kultúrális tartalommal telítve, mint későbben. Franciaországban először egy naturalizált spanyol őrnagy, Amoros tesz komoly kíséri etet a testkultúra felé. Amoros, akinek rendszere kizárólagosan a tornán alapult, mint régi katona ugyanazt a hibát követi el, amit Jahn Németországban: eltéríti a mozgalmat kezdeti és valóságos céljaitól. Ami a 18. század végi fizikai reneszánsz mozgalom nagyságát teszi, azok éppen szociális és morális, pacifista és egészségügyi céljai. A nagy forradalmat kiváltó idealista mozgalommal állott szoros kapcsolatban. De a császárság 5 a harcias atmoszféra, amit magával hozott, hamarosan megsemmisítették a mozgalom kedvező hatásait. Amoros kísérlete igen fontos volt, egy nagy „gymnaziumot” létesített katonai parancsnokság alatt Grenelleben. X. Károly támogatta, de Amoros nehézen összeférő természete megbuktatta vállalkozását.


A 70-es háború után Jules Simon foglalkozott újra a sporttal s iskolai rendszerébe bele akarta foglalni. Paschal Gousset, a párisi kommün alatt miniszter, szintén nagy energiával foglalkozott a fizikai kultura problémájával s később több könyvet is adott ki a kérdésről, amelyek nagy hatással voltak a további fejlődésre.


Közben a testi nevelés sporttá lett Angliában s ebben a formájában jött vissza Franciaországba. Divat-dolog volt. Kezdetben a legbizarabb öltözetekben űzték s fenn volt tartva a snoboknak és a felső iskolák növendékeinek, az arisztokrácia és a gazdag polgárság magánügye volt. 1886-ban az Amateur Athletic Club szabályzata a következőképen határozza meg a sportoló amateur fogalmát: „Amateur minden gentleman és aki nem munkás, sem kézműves, sem nem napszámos”.


Lassanként mégis szélesebb körökre kiterjed a sport, részben mert mégis vannak idealisták, akik a tömegeket meg akarják nyerni a testkultúrának, részben mert a sportklubok anyagi érdeke megkívánja, hogy szélesebb alapokra fektessék őket. Ez azonban ugyanakkor már annak az üzleti szellemnek a csíráit is elveti, amely oly erősen megmételyezi ma az egész nemzetközi sportot. Ugyannyira, hogy a testnevelés lassanként egészen elveszíti azt az egészségügyi és morális alapot, amelyből kiindult. Különösen a háború óta annyira megfertőzte ez a sport levegőjét, hogy a nagy sport vezetői ma kétségbeesett küzdelmet kell folytassanak, hogy ellensúlyozzák azokat a pusztításokat, amelyeket a footballban, a rugbyben, athlétikában a nyerészkedési szellem és a record-őrület okoztak.


Szerencsére azonban a nagy sport kinővései maguk egy egészséges reakciót váltottak ki. Első eredménye volt ennek a testületi clubok megalakulása. Ezeket a nagy ipari és kereskedelmi vállalatok alapították s ma Párist egész övezete veszi körül a sport-kluboknak. Minden nagy árúháznak, gyárnak meg van a maga sportklubja, amely tagjait az illető üzem alkalmazottai és munkásai köréből veszi. S az egyes klubok vetélkednek és versenyeznek egymással.


Van ezen kívül egy baloldali és egy szélső baloldali munkás sportszövetség, amelyek azonban nem játszanak a francia sportéletben olyan komoly szerepet, mint a megfelelő szövetségek máshol Európában. Azonban elevenek és sport-teljesítményeik is elismerésre méltók. Igy pl. legutóbb a Federation sportiv du travail de France szép díjakat nyert távfutásban. E munkás sport szövetségek azonban nehezen fejlődnek, mivel a hivatalos és üzemi sportegyletek erős konkurenciát támasztanak velük szemben, lévén anyagi eszközeik sokkal bőségesebbek. Pedig ezek a munkás sportszövetségek az egyedüli sportalakulatok ma Franciaországban, amelyekben a sportot nem nyerészkedési és rekordszempontok irányítják. Vannak elszórtan a hivatalos sportegyesületekben is idealista törekvések, amelyek a sportot szociális és esztetikai alapjára szeretnék visszavezetni, ezek azonban eddig mindig erőtlen kezdeményezések maradtak. (Paris)


 


Vissza az oldal tetejére | |