FĹ‘oldal

Korunk 1929 Július

Freud tragikus kompleksze

 


A kísérlet egy pszichoanalitikus meganalizására, amelyet Charles E. Maylan Freuds tragischer Komplex (München, E. Reinhardt) címen most megkísérelt, kellett már, hogy egyszer megtörténjék. Jelen esetben azonban Freud módszere magán Freudon próbálódik ki s az eredmény — megsemmisítő: nem a speciális módszerre, amelynek megkonstruálásával Freud elmulhatatlan emléket állított s nem is Freud személyiségére, hanem inkább arra a különleges ethoszra, amivel Freud módszerét kezeli; a végső célkitűzésre, amely felé módszere segítségével tart s a lelki momentumokra, melyeket Freud sem vall be magának. A cinizmus, a materialisztikus és szellemnélküli világnézet s a világ tagadásának diabolizmusa u. i. nem a pszichoanalízis lényegéből folynak, hanem egyedül felfedezője szellemi beállítódásából. (Második vagy harmadik, vagy negyedik´ felfedezőt kell itt érteni, hisz Freudot megelőzték Buddha, Schopenhauer és Nietzsche!) Nietzsche kíméletlen nyíltsága, amely állandóan csak rombolt, hogy a legmagasabb rendű szellemiséget, a legtisztább ethoszt, a legmélyebb vallásosságot érvényre juttassa az igazi bírája Freudnak. Mert Freud önanalizise, amelyet több munkájában érint, sohasem konzekvens és elég őszintén keresztülvitt. Maylan mindenütt rámutat arra, ahol Freud a saját mélységeitől és természetének felismerésétől és igazságától visszariad s ezáltal módszerét megtagadja. Maylan könyvének ez a része teljesen meggyőző. Maylan azonban vizsgálja azt is, hogy Freud alaptételeinek tekinteteknélküli őszinteségétől a saját maga esetében miért tér el és miért kiméli magát. Maylan meg is találja erre a magyarázatot s Freud szinte feltünő mód hangoztatott szellem és ideál ellenességét megtalálja „Freud szivének gátlásaiban, úgy hogy saját felfedezése végeredményben nem az igazság szolgálatában áll, hanem rafinált eszköze egy kielégíthetetlenül sovár kiváncsiságnak s egy túlfeszített, kiélését nem lelt nagyravágyásnak, mely másokkal szemben kényszerű megalázodási vágyban nyilvánul”. Ez a része a könyvnek nem győz meg mindig eléggé, de minden esetben hihetetlen éleselméjű, különösen Freud szekszuális gyermekkori benyomásainak feltárásában. A minden tekintetben komoly s a szerző által nagyrabecsült Freudhoz szóló nyiltlevéllel bevezetett könyv, (amit még Freud arcképe is díszit), kétségtelenül értékes harcos írás az emberi szellem érdekében. – P. F.


 


Vissza az oldal tetejére