Korunk 1929 Június

Az ellenforradalom életrajza


Ligeti Ernõ

 


Ilja Ehrenburg, az új orosz irodalomnak nyilvánvalóan egyik legsokoldalúbb és legoriginálisabb képviselője ezuttal Gracchus Babeuf* életrajzát írta meg, amely egyben mesteri rajza a nagy francia forradalmat berekesztő ellenforradalmi korszaknak is. Robespierre halálával a francia forradalom utolsó markáns alakja is eltűnt a színről. A konvent még él ugyan, de kijelenti, hogy a forradalom befejeződött és a teret, amelyet eddig Forradalmi térnek neveztek el, immár Egyetértés-térnek keresztelnek át. Még akadnak optimisták, akik azt hiszik, hogy a forradalom nagy vívmányai töretlenül mennek át az alkotmányba. Ebbe az illuzióba ringatja magát a direktorium is. Ez az a korszak, amikor egy Barras, egy Rewbell, egy Letourneur elképzelik maguk előtt, hogy békességben szüretelhetik a revolució gyümölcsét. Nem látják és nem akarják látni, hogy Franciaország nem állhat meg a fele úton, a történelem szigorú logikájánál fogva mert érvényesülnie kell az ellenforradalomnak. A nyomor leírhatatlan, a szegény néposztály jobban éhezik, mint a forradalom akármelyik korszakában. De a megerősödő rojalista-arisztokratabarát társadalmi-réteg lépésről lépésre birtokba veszi a hatalom minden surrogatumát. Ma már Tallien asszony szalonjában készül a nagy politika és a direktorium tagjai is úgy táncolnak, ahogy ez az „isteni” Therese fütyül. Tallien asszony vagy két napig Bordeaux tömlöcében ült, mi sem természetesebb, hogy vértanúnak játsza ki magát. A naiv Louvet keresi meztelen lábain a sebek helyét, amelyeket állítólag a patkányok okoztak. Micsoda lakmározások, orgiák, a forradalomnak még ki nem aludt üszkei felett! Tallien asszony lenge divatot importál be Görögországból. Az aranyifjúság a Boulevard des Italiens-en, amelyet most „Kis-Koblenz”-nek neveznek Fréron nevével ajkukon rendezi a legféktelenebb tüntetéseket. Egy új társadalom alakul ki, amely „végre” élni akar, táncolni akar, be akarja hozni esztendők mulasztásait. A meztelenség kultusza sohasem ismert hatványokat ért el.


A hajdani forradalom eszmevilágának utolsó letéteményese Babeuf, aki inkább filozófus, vagy apostol, mint politikus. Az ő összeesküvése acélból, hogy a teljesen háttérbe került nép vegye ismét kezébe az ország irányítását, utolsó hullámgyűrűzése a Citoyen megmozdulásnak. Forradalmát az utolsó pillanatban azonban meghiúsítja az árulás, Babeuföt kivégzik. Ezzel az utolsó fellángolással azután valóban hamvába holt a „grande revolution”.


Brilliáns a kép, amelyet Ehrenburg fest és sokszor érezzük, félelmetesen igaz. Nemcsak a forradalmaknak vannak meg a vámszedői, de az ellenforradalomnak is. Ennek az ellenforradalmi tablónak minden egyes figurája él, megszólalásig hűen válik ki hátteréből. Él propaganda, kiélezett tendencia, rikitó színek nélkül — és éppen ez adja meg Ilja Ehrenburg történeti környezetrajzának megdöbbentő szemléletességét. (Kolozsvár)


* Die Verschwörung der Gleichen, Malik Verlag Berlin 1929.


 


Vissza az oldal tetejére | |