Főoldal

Korunk 1929 Április

Ludendorff Berlinben

 


Az elmult napok egyik estéjén Berlinbe a Harcosok Egyesületének házában meglehetős magas volt a hangulat. Az épület kisebb termeiben egyik gimnázium alsóosztályos növendékei tartották táncóráikat, egy másik terembe egy vigalmibizottság ülésezett, egy harmadik helyiségben viszont a borbélylegények szakegylete bálozott. A legnagyobb látogatottságnak örvendett azonban a nagy terem, ahol Erich Ludendorff „A háborús izgatásról és népgyilkolásról”, felesége pedig „Viaskodás a német lélekért” címen tartott előadást, körülzenegve a szomszédos termek valcer lármáitól. Beléptidíj: elővételben egy márka, az esti pénztárnál pedig 1.50 márka. Mindezekért az ember még kapott egy röpiratot: Az igazság Ludendorffról címmel. Ebben a röpiratban az áll, hogy Münchenben nem igaz, hogy kifütyülték Ludendorffot s az sem igaz, hogy Svédországba menekült, mert egész egyszerűen csak oda utazott. Buab generális, laki a röpiratot az egyiptomi álmoskönyvek zsargonjába írta a füzet végén azt mondja, hogy Ludendorff a német nép Mózese.


Az előaldást, mint a régi jó időkben harsány vezényszavak kezdték: Vigyázz! Felállni! Le a kalappal! Ugy hogy egy szempillantás alatt sorfal keletkezett, amelyen keresztül legelőször is egy szégyenlőségében elijedt leány szaladt. Azután pedig: Hurrá! Hurrá! jött a feleség, kissé búskomoran, zöld blúzban, magasra rakott frizurával, mögötte pedig a tábornok fekete zakóban. Jobb kezét nadrágzsebébe sülyesztve fogadta hallgatói üdvrivalgását. A hallgatóság egész fiatal emberek, ősz altisztek és öregasszonyok. A színpadon egy babérberek. Ebből a berekből eregette Ludendorff azután különösen színtelen hangját a terembe szerte-szét. A tábornok alig beszélt tíz percig, amikor már volt egy elájult, akit négy férfi vitt ki a teremből. Pedig csak ezután kezdődtek a fő atrakciók. Még pedig: a zsidó Pitt állítólag Anglia érdekében, valóságban azonban a zsidók és szabadkőművesek szolgálatában, akik 1717-ben egyesültek, megalázta a világot... Mivel második Vilmos nem akart páholytestvér lenni ezért nem újították meg a német-orosz szerződést. Ezért ütött ki a világháború s most miután a szabadkőműveseknek az Oroszországgal való kísérletezés nem sikerült, ezért szítnak az új háborúra. Ugyan ilyen gonoszok a jezsuiták is, akik IX. Pius pápának megígérték a világ felett való uralmat. Minden máskép történt volna, ha neki 1912-ben engedélyezik a három hadtestet.


A távol álló megfigyelőnek egész idő alatt az a nyomasztó érzése volt, hogy nem egy gyűlésteremben, hanem egy kórházban van. A szomszédszobában a borbélylegények a „Trink, trink Brüderlein, trink” strófáit oly hangosan énekelték, hogy a tábornok végül visszavonult s a babérberekben elfoglalt helyét átengedte feleségének. Ludendorffné ott folytatta, ahol a férje abba hagyta (Luthert, Lessinget, Mozartot és Schillert a zsidók mételyezték meg!) s Ludendorff csak akkor csatlakozott ismét a feleségéhez, amidőn arról volt szó, hogy a Tannenberg-szövetség tagjainak autogrammot adjon. Ami pedig az egész dologban a legszebb s talán némi reményekre jogosító, az az, hogy a fenti „színes hír” nem a Rothe Fahneban, még csalt nem is a Vorwärtsben jelent meg, hanem a Berliner Tageblattban.


 


Vissza az oldal tetejére