FŇĎoldal

Korunk 1929 Március

A modern asszony regénye

 


Szinte mohón kapunk a könyv után, melynek nemcsak címlapja csupa izlés, de nyomása, papírja és a fűzése is. Bevezetőt Max Brod ir hozzá, ajánlásokat Stephan Zweig és Romain Rolland. A külsőségek olyan ingerlően hatnak, mint valami pompás Reinhardt-szinpad. A cím, a ragyogó bevezetés, az ajánlások annyira preparáltak, hogy teljes nekifeszüléssel várjuk, hogy az író eljátssza lelkünk ezerhúrján szimfoniáját. Mode n házasság szerelem nélkül, mellőzött férj, játékbabák igazi baba híján, kalandok, féltékenység tombolása, majd türelmes várás, a boldogság keresése minden, mi szem-szájnak kellemes, csiklandóan nógat a seance-ra s mintegy delejes álomban vonul fel előttünk. Holmi nagyszabású marionette szinház váltogatja lelki szemeink előtt gazdag változatú képeit a modern nő táncoltató szalagjain. Látszólag nem egy helyben táncolnak a bábok, befutják Prágát, Bécset, Berlint, Párist, hatalmas izgalmak között; az úgynevezett háromszöget új meg új férfi- és nőalakok zárják színes kaleidoszkoppá: de mindent a modern nő mozgat, minden szálat ő tart a kezében, mindennek ő a gyújtópontja, minden körülötte forog. És mit akar, mit keres ez a számító, ki- és beszámíthatatlan, folyton tévedő, folyton újat kereső, mindig elégedetlen, férfiak életében tragikusan vájkáló, célját mindennap elérni látszó és . mégis boldogtalan teremtés? Amit mindnyájan. A boldogságot. És amit minden mennyországon és poklokon át keres – végre megtalálja otthon, maga mellett, a mellőzött férjben, a családban, az anyaságban. Két szép dologért kellett megírni ezt a könyvet. A férjért, aki minden szenvedéseken át, tűrésével, jóságával, szerelmével éri el az elérhetetlent, a boldogságot, aki kivárja az asszony visszatértét, szerelmét .Es a nőért, aki bábjátékára ráunva, eldobja magától bábjait és világosan látó emberré lesz, aki rátalál az élet problémájának megoldására s eldobva magától minden káprázatot, angyali szelídséggel szól oda férjének: Végre kettesben.


Tizenhat fejezeten át visz bennünket a szerző e teljes megtisztulásig, sokat szőve bele saját ifjuságából is. Erősen érezzük, hogy az a bizonyos harmadik, ha nem is mindent, de sokat kölcsönzött magából az iróból. Sokszor a lirai hév, a nyugtalanság, a féltékenység, sőt szenvedés alanyiságát érezzük e harmadik rajzában. A férjjel való jelenetei valóban drámaiak, Izgalmuk áthat az olvasóra is. Az egyes fejezetek különben is drámaian követik egymást. Az érdek folyton és mindvégig leköti az olvasót. Lehetetlen a könyvet le ennünk, míg végig nem olvassuk. Elmélkedés nincs a könyvben, csupa cselekvés az egész, sok helyütt szinte riportszerű. Pillanatra sem hagy nyugton. Viszont ne feledjük el a könyvnek azt a kiváló vonását sem, hogy minden reálitása mellett valami lírikus poezis hatja át, amely a mai riportregényektől élesen elválasztja. Hogy azután egy ilyen „elsőregény´-ben vannak egyenetlenségek, szertelenségek, még tálán naivitások is, az nem fontos, Annyi biztos, hogy Neubauer ezeket maga látja legjobban. Ennek tanusága, hogy új regényét, amely ennél sokkal nagyobb igényekkel áll elő, a legerősebb önkritikával már másodszor dolgozza fel, hogy a hozzá kötött nagy várakozásokat valóban beváltsa.


Sajnáljuk s főleg” irodalmi viszonyainkban kereshetjük okát, hogy Neubauer Pál magyar író létére ezt a regényt nem magyarul irhatta meg. Neubauer boldogabb, mint sok magyar iró: neki kér nyelvet adott végzete. Vágujhelyi és budipesti tanulmányai magyarrá nevelik, bécsi és berlini évei viszont a német nyelvre transponálják. Mig első nagy akadémiai pályamunkáját az értékelméletről magyarul írja meg és későbbi cikkei is magyarul látnak napvilágot, addig gyönyörű Wohin? c. költeményes kötete a német irodalmat gazdagítja s kiadásra készülő Ady-kötete a legszebb Ady-fordítások közé tartozik. Az ilyen kétkulacsosság Kazinczyék és Bajzáék idejében még vétekszámba ment volna. Ma szerencse. És mit is tehet róla Neubauer, hogy könyve számára magyar kiadót nem kapott? Elég szomorú. Majd Neubauer könyve is hazakerül Németországon át – a 10. kiadás után. (Sz. Zs.)


* Neubauer Pál: Maria, Roman einer modernen Frau. Berlin. Weltbücher-Verlag.


 


Vissza az oldal tetejére