FŇĎoldal

Korunk 1929 Március

Ébredjetek fel


Mih√°lyi √Ėd√∂n

 


Déry Tibor nem csak a verseiből számüzte a realitásokat, de az életben is fel akarja venni ellenük a harcot. A realitások játéka hamis illuziókat ad az életről, álomszerű, fel kell ébredni belőle. Novellájának hőse ilyen felébredt ember, környezete egyszerre felrepült a felhők közé és ami a földön maradt, csak az ősi képletek életre ébredése. Meztelen absztraktumok elevenedtek meg, breugheli karikaturákban, tiszta mese-formákban. És mert az absztraktum végtelen meséje visszatér oda, ahonnan elindult, Ánis, a novella hőse is a megváltó pózba kényszeredett, mint a novella elején Kokoro, akit meg akart ölni, és a novella végén őt is gyilkosok lesik. Ez az örök visszatérés pesszimisztikus világnézete, ez a visszatérő vezér motivum túl zeng a novella keretein, megnyilatkozássá teszi. Mint egy ezer szólamú zenekar szólnak Déry nagyszerű mondatai, csak sajna néha alig hallat mást, mint zenét: az orkeszter már nem a szöveget játsza, de önmagát. (Bogdány)


 


Vissza az oldal tetejére